36. fejezet

Mina szemszöge 

„Oh, igen. Állj le azzal, hogy el akarod venni Harryt Juliet-től.”

Erősen belöktem Holly-t Niall halál szobájába, aki hangos puffanással ért földet. Gyorsan bezártam az ajtót, így nem tudott elszökni.

„Bántottad?” Kérdezte Juliet, míg a saroktól sétált oda hozzám. 

„Nem.” Válaszoltam.

„Rendben. Ne bántsd, nem akarom, hogy baja essen.” Mondta, és ekkor újra eluralkodott rajta a kedves, érzelmes oldala.

„Juliet, neki szenvednie kell. Mindent, amit tett, elmondtál nekem, a kibaszott drámát, amit okozott, így nem lesz neki minden olyan egyszerű.”

„Mina! Meghallhat.” Suttogta Juliet.

„Nem és egyébként is. Nem is biztos, hogy ki lesz onnan engedve. Meg is halhat ott bent.”

„Meghalni? Hagyjuk, hogy meghaljon odabent?” Kezdett el hátrálni Juliet.

„Csak menj el, Juliet. Mindent kézben tartok, és a terv is megfelelően halad. Menj le és élvezd a bulit, rendben?” Mondtam neki csípőre tett kezekkel.

„Uh..rendben, igazad van.” Bólintott Juliet, kissé bizonytalanul.

Amint leértünk a földszintre, megpillantottuk Harry-t, Zayn-t és Liam-et, akik teljesen részegen fejüket fogva nevettek. Ez egy nagyon jó jel, feltehetőleg nem fognak sok mindenre emlékezni, hiszékenyek és félreértenek majd pár dolgot; a tervünk egyre könnyebben megy.

Juliet-tel a bárpulthoz sétáltunk.

 „Sziasztok!” Intettem nekik, míg Juliet mögöttem állt.

„Hali…uhm hol van a szőke lány, magas, a sző- oh igen Holly!” Kérdezte Harry, aki teljesen részeg volt.

„Oh, igen. Holly nem érezte jól magát és fáradt volt. Már egy ideje elment. Maxine és Clive is vele tartottak.” Hazudtam borzasztóan. „Túl részeg volt ahhoz is, hogy akármit csináljon, szóval Maxine úgy gondolta, hogy Holly-nak egy kis pihenés nem árt otthon.” Fejeztem be a mondandómat úgy, hogy hangom nem sugallt túl nagy magabiztosságot.

„Egy ideje már Dakopo-t, Macelly-t, Lizzy-t, Lolo-t, Eva-t, és Dennis-t sem láttam, ti sem?” Kuncogott Harry, majd újra beleivott az alkohollal teli italába.

„Oh, ők fent alszanak a vendégszobákban. Szóltak Niall-nek, hogy nagyon fáradtak. Biztosan nem zavarja, hogy nála töltik az éjszakát.”Megnéztem az órámat. „Már 3:56 van..Semmi értelme visszamenni a Babaházba. És várjunk csak, ki a fene az a Dennis?”

„Kibaszottul nem tudjuk.” Kiáltotta Liam, és hangosan felnevetett, majd hamarosan Harry és Zayn is csatlakozott hozzá.

Egész éjjel…pontosabban reggelig, Juliet és én a fiúkkal fogunk beszélgetni, akikből az alkohol fogyasztása miatt ki fog jönni az állati énjük. Fogadnék, hogy mindenki itt marad holnapig…Nem úgy tűnik, hogy akárki is haza akarna menni.

Holly szemszöge

Hogy lehet Mina olyan gonosz, hogy képes volt Harry miatt a Halál szobába bezárni? Mindig is tudtam, hogy Juliet és Mina féltékenyek rám, de sosem gondoltam volna, hogy idáig el tudnak menni.

Térdeimet a mellkasomhoz húztam, míg azon gondolkoztam, hogy itt vagyok egy szobának a közepén és valószínűleg körülöttem halott testek vannak a földön. Annyira sötét van, hogy nem látok semmit. És hallani se hallok. Niall feltehetőleg hangszigeteltnek csinálta ezt a szobát.

Fogalmam sincs arról, hogy miképp fogok innen kijutni, és ami még fontosabb, mi a francot fogok csinálni, amikor kint leszek. Nem tudom, hogy hogyan fogok szembeszállni Mina és Juliet párosával, és hagyom-e Harry-nek és Zayn-nek, hogy brutálisan meggyilkolják őket az ördögi trükkjeik és játékaik miatt; vagy el sem kellene mondanom senkinek, hanem szemtől szembe kellene velük állnom.

Kicsit büdös van a szobában, mintha… Nem gyakran takarítanák. Zayn halálszobájának nem volt ilyen hátborzongató bűze, ami furcsa, de egyszerűen megmagyarázható. A kezemmel befogtam az orromat, így a rettenetes bűze a testeknek és a nem takarítottságnak annyira nem zavart.

Már egy óra is eltelhetett mióta ide vagyok bezárva, és minden egyes perc egy évezrednek tűnik. Csak remélem, hogy valaki, akárki, meghallja a hangos, kétségbeesett kiáltásaimat, melyeket ezek a falak blokkolnak.

 Csak ordítottam és sikítottam, míg könnyek folytak le arcomon, ahogy a pánik egyre jobban eluralkodott felettem. Ki kell jutnom. Próbáltam kinyitni az ajtót, de semmi értelme nem volt. 

Egyszerűen lehetetlen kinyitni. Csak kiabálni tudok…Addig, amíg valaki meg nem hallja….Elégnek kell lennie.

Juliet szemszöge

„Tudod… Sosem bírtam Holly-t, de most már utálom. Egy beképzelt picsának nézett ki mindig.” Mondja Mina, míg a fejét megrázta.

„Igen.” Mondtam halkan, teljesen figyelmen kívül hagyva Mina-t.

„Te nem utálod?”

„Uh…de.” Válaszoltam bizonytalanul.

Elismertem Harry-nek és Mina-nak is, hogy utálom Holly-t, de nem tudom, hogy ez azért van, mert féltékeny vagyok rá és Harry-re, irigykedek, mert mindent megkap, amit akar, vagy tényleg utálom a ribancot. Amikor először jött a Babaházba, kedves, félénk és szeretni való volt. Teljesen megváltozott, és emiatt utáltam meg…És az idegesítő személyisége az összes hamis 

kedvességével…És mellesleg ellopta a szeretet az életemből.

„Szóval mikor engedjük ki?” Kérdeztem Mina-t.

„Nos…. Soha.” Vonta vállat.

„S-soha? Gyerünk már ez csak egy kis kínzás, nem pedig egy gyilkos dolog.”

„Juliet…Komolyan? Nem kellene ilyen nagyon jónak lenned.” Forgatta meg Mina ovális, sötétzöld szemeit.

„Tök mindegy, de mi fog vele ott történni? Nem tűnhet varázslatosan el.”

„Nos…Nem kell ’ varázslatosan ’ eltűnnie.” Húzta ördögi mosolyra Mina a száját.

Ugye Mina nem arra célzott, hogy testileg és brutálisan megöljük Holly-t? Úgy gondoltam, hogy bezárni Őt oda éppen elég lesz. Nem akarom megölni. De attól, hogy én nem akarom, Mina még megteheti.

Holly szemszöge

Egyre rekedtebb vagyok, a sok kiabálást és sírás miatt, és egyre jobban fáj a segítség hívása. Szóval, mint ezelőtt, megpróbálok lenyugodni, így térdeimet újra mellkasomhoz húzom. 

Már majdnem lenyugodtam és száműztem a pánikrohamomat, amikor egy nő alakja rohant el előttem, és mintha lábujjkörmök kopogtak volna a fapadlón.

„K-ki van itt?” Kérdeztem a félelemtől remegő hangon.

Hallottam egy ördögi kacajt, és tudtam, hogy nem vagyok egyedül.

„Állj! Ki vagy te?” Ordítottam, míg szorosabban húztam térdeimet magamhoz.

A  női alak ismét futásnak eredt, és valamiféle fényt is hordott magával.

„Állj le!” Kiáltottam, hideg futkosott a hátamon, míg arcomról a könnyek csak úgy folytak.

Ismét meghallottam egy beteges, félelmetes női kuncogást. 

„Ki vagy te?!” Követeltem, és sírásom egyre csak erősödött.

Egy gyertyát tartott az arcom elé, majd megláttam a velem egykorú lányt, akinek arca ijedt és szeplős volt, sminkje teljesen elmosódott, őrülten göndör, szürke haja és megsárgult fogai voltak.

„Beth vagyok.”

35.fejezet

/Harry/

„Én gyújtottam a tüzet.”

Leesett az állam. Juiet gyújtotta a tüzet. Ezt nehezen tudtam elhinni. Nem tudom, lehet hazudik, hogy rá figyeljek, vagy nem, de nagy döntést kell hoznom.

„Te nem tehetted? Hogyan?” Kérdeztem összezavarodva.

„Azon az estén, Sarah azt mondta, hogy lemegy a földszintre gyógyszerért. Aggódtam érte, ezért lementem, de Sarah nem volt a konyhában, nem is tudom miért, de benéztem a börtönbe is … megfogtam egy fáklyát és körülnéztem lent, valamiben megbotlottam, majd elestem, a fáklya is esett velem együtt. A lángok lassan terjedni kezdtek. Bepánikoltam és gyorsan felszaladtam az ágyamba … De egy pillanat múlva a tűzriasztó megszólalt.” Magyarázta Juliet a földet nézve.

„Te kezdted a …”

„Annyira sajnálom, mármint nem azt, hogy elestem.”

„Juliet … Hogy tudtad ezt eltitkolni előlem?!” Kiabáltam, az idegesség tisztán kivehető volt a hangomból.

„Én.” Halkult el. „Kérlek ne ölj meg.”

„Én …” Vártam egy percet, „Nem foglak.” Sóhajtottam beletörődve.

Tudom azt mondtam, hogy megölöm Sarah-t amiért gyújtogatott, de azt is tudom, hogy nem tudnám megölni Juliet-et. Valamilyen módon, különlegessé vált számomra. Igen, kíváncsiskodó, arrogáns és idegesítő, de másrészt őszinte, gyönyörű és érzékeny. Tudom volt egy kis szerelmi történetünk a múltba, de nem tudom elengedni ezt a ’falatnyi’ szeretetet iránta.

„Köszönöm.” Sóhajtott és megölelt.

Ellöktem magamtól Juliet-et. „Nem vagyok veled boldog Juliet. Szeretném, ha te is ezt mondanád. A kibaszott legjobb barátod meghalt egy ostoba felvetés miatt, azt kívánom bárcsak ne lett volna ilyen egyszerű. Legközelebb, ha csinálsz valami hülyeséget legalább mondd el!”

„Én sajnálom …” Ráncolta a homlokát.

„Nos, a sajnálatod nem hozzá vissza Sarah-t az életbe nem?”

„Mondtam, hogy sajnálom!” Üvöltötte és fejét a kezeibe temette.

„Később találkozunk Juliet.” Mondtam gyorsan és elhagytam a szobát.

Felmentem az emeletre, hogy megkeressem Hollyt, láttam, hogy Dakotával, Macy-vel és Maxine-nel beszélget. Amikor meglátott, elköszönt tőlük és hozzám sétált

„Visszajöttél!” Mosolygott Holly.

„Igen … Látom találkoztál Maxin-nel” Bólintottam.

„Igen, a szemei elragadóak, de ő maga is, kedvelem, a legkedvesebb, akivel valaha találkoztam. Meglepett, hogy házasok Clive-val.

A beszélgetésünket Maxine zavarta meg, aki Holly nevét kiabálta, és intett neki.

„Sajnálom, én …”

„Menj Holly” Kacsintottam, mire ő elindult.

Egy bárszéken üldögéltem egyedül, és az ujjaimat néztem unalmamban.

„Holly megkapta az egész csomagot, ugye?” Hallottam, ahogy egy lágy hang mondja. Balra néztem és Liamet láttam leülni mellém egy székre.

„Igen …” Ismételtem.

„Eh, de még mindig úgy gondolom, hogy Juliet jobb. Van benne valami.” Vonta meg a vállát.

„Őszintén, nem akarom Juliet nevét ebben a pillanatban hallani. Mostanában tönkretesz.” Forgattam meg a szemeim.

„Hogyan?”

„A féltékenysége meghökkentő. Minden helyzetben teljesen feledékeny. Az arroganciája és a gorombasága nem ismer határokat. Úgy néz ki, az ő agya teljesen máshogy működik, mint másoké, mintha késztetést érezne arra, hogy egész életemben, egész idő alatt idegesítsen.”

„Igen, persze most ezt mondod, de szereted Juliet-et a hibáival együtt.”

„Tökmindegy.”

Az est további részében Liam-mel beszélgettünk teljesen random témákról és véletlenszerű kérdésekről. Idegesített, hogy sok mindent kérdezett Juliet-ről. Rá kéne jönnie, hogy a közöttünk lévő kapcsolatnak már réges-régen vége lett.

/Holly/

„Szóval, mit szólsz hozzá Ara?” Kérdezte Maxine, Ara-t mosolyogva.

„Zenekarok. Zenekarok, zenekarok, zenekarok. A zenekarok, akik zenélnek, bandák, akik énekelnek, bandák, akik hangszereken játszanak, a zenekarok, azok zenekarok, zenekarok. Zenekarok.” Mondta rezzenéstelen arccal.

„Miért érzem úgy, hogy imádod a zenekarokat?” Nevetett Maxine.

„Mert így van.” Bólintott.

Ma este találkoztam először Maxine-nel és csak annyit tudok mondani, hogy gyönyörű. Elragadó kék szemei vannak, a smink, amit használ, csak szempillaspirálból áll, egyenes fekete haj, sápadt bőr, és vékony testalkat. Nagyon kedves is, és a személyisége is nagyszerű. Mikor Ara-val találkoztam először, ő félénk volt, de mikor Maxine-nel találkozott először akkor kellemesen érezte magát.

Ara, Maxine, Macy és én sokat nevettünk, élveztük a beszélgetést és Mina is csatlakozott.

„Sziasztok.” Mondta Mina, „Elbűvölően néztek ki ma este!”

Mindannyian üdvözöltük és megköszöntük neki.

„Holly, elrabolhatlak néhány percre?” Mosolygott rám kedvesen Mina.

„Persze.” Mosolyogtam és kimentünk az ajtón.

Az emeleten sétálgattunk.

„Hova megyünk?” Kérdeztem.

„Fran szobájába. Látnod kell a gardróbját, lenyűgöző. Mindene megvan. És tudom, hogy imádod a divatot.”

Mina-val együtt sétáltunk a soha véget nem érő folyosón.

„Jól alakul az este.” Mondja.

„Igen! Jól szórakozunk, évek óta nem láttalak.”

„Ugh, tudom.” Forgatta meg a ragyogó zöld szemeit.

„Egyébként, imádom a ruhádat.” Mondtam, magassarkút viselt, fehér kétrészes csipkeruhával, ami kiemelte az alakját.

„Köszönöm! Zayn választotta.”

„Azta. Jó ízlése van.” Kuncogtunk.

„Ugh, azt hittem Niall-nek van a legnagyobb háza. De ez olyan, mint egy labirintus, istenem.” Mondta Mina körülnézve.

Igazság szerint, sose bántam meg a hosszú sétákat Niall házában. Olyan elegáns … régi, autentikus festményekkel, és arany bútorokkal. Szeretem azt az elvarázsolt történelmi hangulatot, ahogy a folyosón sétálgatunk.

„Fran szobája két ajtóval arrébb van. Le leszel nyűgözve. Fran-nek nagyszerű érzéke van a divathoz.”

Megálltunk Fran szobájának az ajtaja előtt. Mina lassan résnyire nyitotta az ajtót.

„Oh, igen. Állj le azzal, hogy el akarod venni Harryt Juliet-től.”

Ez volt az utolsó, amit mondott nekem, mielőtt erőteljesen belökött a szobába és bezárta az ajtót. Eltartott egy pillanatig mire feltűnt a teljes sötétség körülöttem. És akkor rájöttem hol vagyok.

A Halál szobában.

Csatlakozzatok a csoporthoz és várjuk a megjegyzéseket!

34. fejezet

Niall születésnapja, és Harry csak most jelentette be, hogy bulit is tart ma. Niall házában lesz, és őszintén, alig tudom türtőztetni magamat… szerintem ez nagyon, nagyon jó lesz, főleg, hogy ilyenkor mi lányok nem a megszokottan öltözködhetünk, hanem ahogyan mi azt szeretnénk. Még mindig az itthoni ruhánkat viseljük, hiszen ez a kötelező elegancia itthon, de ma este nem veszünk díszes ruhákat, mint legutóbb.

„Alig várom, hogy találkozhassak Fran-nal!” Mondta Evie szarkasztikusan, míg hosszú szempilláit fekete szempillaspirállal kente be. 

„Gyerünk Evie, próbálj már meg kedves lenni vele.” Javasolta Liz, amíg segített Macy-nek felhúzni a piros csipke felsőjének cipzárját. 

„Nehéz vele aranyosnak lenni. Egy beképzelt ribanc.” Szólalt meg Lola is szemeit forgatva, míg egy pletykalapot olvasgatott.

„Hé, Holly, segítenél kiválasztani, hogy melyik rúzst használjam?” Kiáltott ki Juliet a fürdőbe. Én már indultam is.

„Um…” Kezdtem nézelődni Juliet sminkes táskájában, melyben rengeteg színű rúzs volt. „Nekem a halvány rózsaszín tetszik.” Mondtam, és arra mutattam.

„Oké.” Válaszolt Juliet, majd kenni kezdte a száját. 

Ki akartam menni, amikor Juliet kért még egy percet.

„Igen?” Kérdeztem.

„Szóval… Mit csináltatok tegnap Harry-vel?” Kérdezte Juliet, míg selymes fekete haját állította be.

„Uh…Tudod semmi különöset. Csak egy parkba mentünk, semmiség.” Vontam vállat.

„Történt valami? Úgy értve bármi érdekes?”

„Uh.” Elgondolkoztam egy pillanatig, hogy el mondjam-e Juliet-nek a Harry-vel váltott csókunkat. 

„Nem…Semmi nem történt.”

„Rendben.”

A fent álló csend egy pillanatig kínos volt. „Ööö, le kellene mennünk. A lányok már teljesen készen vannak.”

Lesiettünk a lépcsőkön, és rájöttünk, hogy a lányok és Harry már a limuzinban ülnek, szóval sietnünk kellett.

Az egész autóút 40 perces, és csak beszélgettünk random dolgokról, és pletykáltunk Fran-ról, én nem, hiszen engem nem zavart… Ribanc, de hát más emberek is vannak a világon, akik azok.

 Észrevettem, hogy nem Clive vezeti az autót, mint legutóbb. Valószínűleg a többi fiúval van, vagy már Niall házánál. Clive ijjesztő….A hihetetlen hajlama, hogy mindent tudjon, elragadóan helyes kinézete, amitől minden lány szíve megdobban, rejtélyes személyisége, amit senki nem tud megfejteni. Nem kedvelem túlságosan a titokzatos embereket. 

|Niall Babaházában|

Niall és Fran kedvesen üdvözöltek minket, ahogy a nagyszerű kastélyba sétáltunk, ami történelmi és autentikus, de modern bútorokkal van felszerelve.

Akárhova nézek csak drága bort iszogató és jól szórakozó embereket látok.

Ara egy lila bársonyszéken ül, így odamegyek üdvözölni őt.

„Szia!” Köszöntöm Ara-t egy nagy öleléssel.

„Szia Holly!” Mosolygott rám Ara, vörös haját pedig válla mögé seperte.

„Hogy vagy?” Érdeklődök, míg helyet foglalok mellette.

„Jól vagyok. És te? Rájöttél már, hogy ki a gyilkos?”

„Aria, ez nem ilyen egyszerű feladat, hogy pár éjszaka leforgása alatt rájöjjek.”

„Nekem az volt. Hidd el, ha sok idő kell ahhoz, hogy megtaláld a bűnöst, akkor nagyon sok időt elfecsérelsz.” Ara ivott egy kortyot az alkoholos italából.

„Én…rajta vagyok az ügyön, rendben?”

„Rendb—„

Ara-t félbeszakította Fran, aki odalépett hozzánk egy borral teli pohárral. „Sziasztok, lányok!”

 

„Szia, Fran!” Köszöntöttük egyszerre.

„Mi újság?” Érdeklődött Fran, míg zafírkék ruháját ráemelte lábára, hogy ne látszódjon ki semmije. 

„Semmi különös.” Mondta Ara, én pedig bólintottam. 

„Legjobb barátok vagytok? Csak mert úgy néztek ki! Aw, ez aranyos. Dolly és Lara.” Mondta Fran egy kamu mosollyal az arcán.

„Elég jó barátok vagyunk.” Mondtam.

„Szerintem valaki az én nevemet mondta. Később visszajövök beszélgetni, babák. Viszlát Dolly és Lara!” Állt fel Fran a székéről.

„Szia Fern!” Integettem neki, majd Fran hirtelen megfordult.

„Fern? Az én nevem Fran!” Nézett le minket Fran, és kezeit csípőjére rakta.

„A miénk Holly és Ara.” Mosolyogtam rá hamisan, majd Fran elsétált.

Mindenről beszélgettünk Ara-val, ami a Babaházban történt. A történeteink teljesen különbözőek. Ara boldog és valahogyan kivételes, mióta Louis-é. Igazából volt néhány elég durva időszaka, ami miatt elszökött otthonról. Elárulta, hogy Louis nagyon közel állt hozzá, és valami furcsa módon, de biztonságban érzi magát.

„Istenem.” Mondta Ara. „Nézz Juliet-re, máris részeg.”

Rápillantottam Juliet-re, akinek a kezében két pohár bor volt, míg a másik kezével az ég felé csapkodott, amíg hangosan beszélt Dakota-hoz, akit valószínűleg nem érdekelt a téma és inkább a nagyszerűen kifestett kék körmeit figyelte.

„Gyerünk csajok, megyünk a rózsakertbe vacsorázni.” Szólt nekünk Macy.

Kisétáltunk a rózsakertbe. És amint szemeim hozzászoktak a gyönyörű környezethez, majd elárasztott az izgalom és a meglepetés öröme, ennek a szépséges környezetnek a képe miatt. Sövények voltak rózsákkal tele, ami egészen a kristály tiszta szökőkútig húzódott, ami mögött hatalmas fák takarták el az extravagáns épületet a kívülállók elől.  A sötét égboltot csillagok fényesítették és ezt még a teli hold is tetőzte.  A kert közepén egy asztal helyezkedett el, amin üvegburák alatt ínycsiklandozó ételek, friss gyümölcsök voltak és mellette különböző koktélok.

Janet és Harry között foglaltam helyet, míg Ara és Macy Mina mellé ültek, aki feltehetőleg Juliet-tel vitatkozott.

Niall, aki az asztal végén foglalt helyet, felállt, borospoharát megkocogtatta egy villával, jelezve, hogy szeretne valamit mondani. Mindenki elcsendesedett.

„Köszöntök mindenkit. Meg szeretném köszönni, hogy eljöttetek, egyetek és igyatok annyit, amennyit csak bírtok.” Niall felnevetett. „Érezzétek ma este jól magatokat!”

Niall kis tósztja után mindenki tapsolni kezdett, majd ismét beszélgetés foszlányokat lehetett hallani.

„Jót szórakoztunk tegnap.” Mondta Harry nekem, és csillogó zöld szemeivel az én kékjeimbe nézett.

„Igen, jó volt.” Kuncogtam.

„Szia, Janet.” Üdvözölte Harry Janet-et.

„Szia!” Janet visszamosolygott rá, gyorsan megigazítva kicsire vágott barna haját.

Harry, Janet és én beszélgettünk és a séfek által elkészített és pincérek felszolgálta isteni finom 

 ételekből falatoztunk. Az ételek nagyszerűek és mégjobb, hogy Harry és Janet mellettem vannak. Régen beszéltem már Janet-tel, és már hiányzott a kedves személyisége. Imádnivaló ember.

|Harry szemszöge|

Holly-val és Janet-tel jól elbeszélgettünk, majd meghallottam egy mély, tiszta hangot.

„Van még hely?” Megfordultunk és megpillantattuk Clive-ot, és amint megláttam hirtelen dühös és aggódó lettem.

„Kedves Niall Horan, boldog születésnapot!” Mondta Clive Niall-nek, és erőltetetten rámosolyogott. 

Megforgattam szemeimet álszentsége miatt… Tudtam, hogy utálja Niall-t, még ezelőtt mondta. Szerinte Niall túl kelekótya.

Clive mellettem foglalt helyet, és már tudtam, hogy csak engem akar idegesíteni.

„Hogy vagy?” Kérdezte, míg töltött magának bort.

„Mit akarsz?” Sóhajtottam.

„Csak légy barátságos! Szóval ez a lány, Sarah Newman önszántából halt meg.”

„Tök mindegy.” Forgattam meg szemeimet.

Clive próbált beszélgetésbe elegyedni velem, de a néhány szavas megszólalások téma nélkül unalmasak voltak.  Be kellett ismernem, kicsit kiakadtam Clive-ra, amiért nem tudtam már Holly-val és Janet-tel beszélgetni. Nem érdekelt Janet, pedig biztos kedves meg minden, de Holly-val akartam beszélgetni. Boldog vagyok, mikor társalgunk. 

|3 órával később|

Mindenki, aki kint tartózkodik, iszogat, de nem részegedés a céljuk…Kivéve Juliet-nek és Fran-nak, akik már ittasak voltak.

A nappali falának támaszkodva hallgatom Holly-t, akivel kínos pillanatokról diskurálunk. Azt sem tudom, hogy miképp jutottunk el idáig, mintha az ital beszélne belőlünk.

„Szóval már ugrani készültem a szikláról.” Nevetett Holly. „De egy csirke vagyok, be kell ismernem, szóval ahelyett, hogy konkrétan leugrottam volna, véletlenül elestem és lecsúsztam a szikláról, felnyílt a combom és lehorzsoltam a fenekem, és majdnem belefulladtam a vízbe…Vicces volt!” Mondta Holly nagy nevetések közepette.

 „Mi a fene?” Vágtam zavarodott arcot. „Hgy tudtál majdnem megfulladni? Úszó vagy!”

„Nos, igen! De nem tudom!” Dobta kezeit a levegőbe. „A pillanat magával ragadott…. Nem tudom, égő volt, fájt mindenem és most hegek vannak a combomon és a fenekemen.” Zavaromban felsóhajtottam, míg magam elé képzeltem az előbb hallottakat.

„Ez egy jó mentális kép.” Mondtam szarkasztikusan, míg felnevettem.

„Oké, te jössz, mi a tied?”

„Rendben…Um, ööö, nem tudom? Egyszer megbotlottam az emberek előtt?”

 

Holly unottan rám nézett, tudatva velem, hogy tudja; nem próbálkozok.

„Oké, nos, nyolcadik osztályban nagyon kedveltem Melanie Werasen-t. Mindig, ha a közelemben volt ideges lettem. És egyszer hozzám szólt, majd dumálni kezdtünk.. Nagyszerű volt, úgy értve, hogy nem voltam ideges. Nos, egészen addig minden rendben volt, míg le nem pisiltem a nadrágomat, ezután soha többet nem beszéltünk.”

„Melanie Werasen, mi?” Holly meglökte játékosan a vállamat.

„Elcsúszni egy 100 méter magas sziklán, felsértve a combod és a feneked, mi?” Utánoztam.

„Nem volt 100 méter magas.” Fonta össze maga előtt karjait. „De nagyon magas volt, és fájt is!”

„Aw, kicsi Holly.” Vágtam szomorú arcot és megöleltem, míg ő kuncogott és megforgatta szemeit. 

Félbeszakított minket egy teljesen részeg Juliet, nagy barna szemei bevéreztek és nagyon lassan mozgott.

„Harry, velem jönnél, csak egy pillanatra?” Suttogta Juliet a fülembe.

„Nem sokára visszajövök, Holly.” Intettem neki, ő pedig már Dakotához és Lolához sétált.

Juliet megfogta a kezemet és elindult fel az emeltre. 

Követtem a lányt Niall egyik vendégszobájáig. Ez egy aranyos kis helyiség.  Az ágy lepedője piros selyem, a falak világoskékre vannak festve, és a szobához tartozó ablak elég nagy ahhoz, hogy belásd az egész rózsakertet és bámuld a csillagos eget.

„Van valami nyomós érved, amiért itt vagyunk, Juliet?”

Megragadta a kezemet és leültünk az ágyra.

„Csak beszélni akartam. Már régen tettük.”

„Oké.”

„Milyen volt Holly-val tegnap?”

„Jó.. jól szórakoztunk.”

„De úgy értve… Miért vele mentél? Nem voltál Liz-zel vagy akárkivel ilyesmin már egy jó ideje.”

„Nem tudom.” Vontam vállat.

 

„Nagyon szép szemeid vannak Harry.” Mondta és karjaival átölelt.

„Köszönöm.” Mondtam gyorsan és óvatosan eltoltam magamtól.

Juliet kezeit rajtam tartotta és próbálta összeérinteni ajkainkat, mintha valamiféle szexuális élményre vágyna.

„Juliet…”

Juliet szenvedélyesen nyomta puha rózsaszín ajkait az enyémekre, és egy hosszú csókot váltottunk.

„Ne tedd ezt!” Mondtam elszakadva tőle.

„Miért? Harry, miért?” Holly miért vette így el a fejed? Csak úgy eldobtad azt, ami kettőnk között volt. Kibaszottul szerettelek Harry, és még mindig.” Robbant Juliet, és könnyek folytak szemeiből.

„Juliet.”

„Szeretlek, Harry. Már észre se veszel. Mintha itt sem lennék, és ezt utálom. Kibaszottul utálom!”

„Juliet, elég.” Néztem rá komolyan. 

„Nem! Utálom! Gyűlölöm Holly-t!”

„Juliet! Nyugodj le! Nem tudom, hogy ez Sarah elvesztése miatt van vagy-…”

„Istenem…” Kiabálta Juliet, kezeit mellkasa előtt összefonta, míg fejét rázta.

„De neki ez volt a sorsa. Ő indította a tüzet-„

„A pokolba már Harry! Olyan hiszékeny vagy!” Ordította a és kezeit feldobta.

„Én gyújtottam a tüzet.”