Niall születésnapja, és Harry csak most jelentette be, hogy
bulit is tart ma. Niall házában lesz, és őszintén, alig tudom türtőztetni
magamat… szerintem ez nagyon, nagyon jó lesz, főleg, hogy ilyenkor mi lányok
nem a megszokottan öltözködhetünk, hanem ahogyan mi azt szeretnénk. Még mindig
az itthoni ruhánkat viseljük, hiszen ez a kötelező elegancia itthon, de ma este
nem veszünk díszes ruhákat, mint legutóbb.
„Alig várom, hogy találkozhassak Fran-nal!” Mondta Evie
szarkasztikusan, míg hosszú szempilláit fekete szempillaspirállal kente be.
„Gyerünk Evie, próbálj már meg kedves lenni vele.” Javasolta
Liz, amíg segített Macy-nek felhúzni a piros csipke felsőjének cipzárját.
„Nehéz vele aranyosnak lenni. Egy beképzelt ribanc.” Szólalt
meg Lola is szemeit forgatva, míg egy pletykalapot olvasgatott.
„Hé, Holly, segítenél kiválasztani, hogy melyik rúzst
használjam?” Kiáltott ki Juliet a fürdőbe. Én már indultam is.
„Um…” Kezdtem nézelődni Juliet sminkes táskájában, melyben
rengeteg színű rúzs volt. „Nekem a halvány rózsaszín tetszik.” Mondtam, és arra
mutattam.
„Oké.” Válaszolt Juliet, majd kenni kezdte a száját.
Ki akartam menni, amikor Juliet kért még egy percet.
„Igen?” Kérdeztem.
„Szóval… Mit csináltatok tegnap Harry-vel?” Kérdezte Juliet,
míg selymes fekete haját állította be.
„Uh…Tudod semmi különöset. Csak egy parkba mentünk,
semmiség.” Vontam vállat.
„Történt valami? Úgy értve bármi érdekes?”
„Uh.” Elgondolkoztam egy pillanatig, hogy el mondjam-e
Juliet-nek a Harry-vel váltott csókunkat.
„Nem…Semmi nem történt.”
„Rendben.”
A fent álló csend egy pillanatig kínos volt. „Ööö, le
kellene mennünk. A lányok már teljesen készen vannak.”
Lesiettünk a lépcsőkön, és rájöttünk, hogy a lányok és
Harry már a limuzinban ülnek, szóval sietnünk kellett.
Az egész autóút 40 perces, és csak beszélgettünk random
dolgokról, és pletykáltunk Fran-ról, én nem, hiszen engem nem zavart… Ribanc,
de hát más emberek is vannak a világon, akik azok.
Észrevettem, hogy nem
Clive vezeti az autót, mint legutóbb. Valószínűleg a többi fiúval van, vagy már
Niall házánál. Clive ijjesztő….A hihetetlen hajlama, hogy mindent tudjon,
elragadóan helyes kinézete, amitől minden lány szíve megdobban, rejtélyes
személyisége, amit senki nem tud megfejteni. Nem kedvelem túlságosan a
titokzatos embereket.
|Niall Babaházában|
Niall és Fran kedvesen üdvözöltek minket, ahogy a nagyszerű
kastélyba sétáltunk, ami történelmi és autentikus, de modern bútorokkal van
felszerelve.
Akárhova nézek csak drága bort iszogató és jól szórakozó
embereket látok.
Ara egy lila bársonyszéken ül, így odamegyek üdvözölni őt.
„Szia!” Köszöntöm Ara-t egy nagy öleléssel.
„Szia Holly!” Mosolygott rám Ara, vörös haját pedig válla
mögé seperte.
„Hogy vagy?” Érdeklődök, míg helyet foglalok mellette.
„Jól vagyok. És te? Rájöttél már, hogy ki a gyilkos?”
„Aria, ez nem ilyen egyszerű feladat, hogy pár éjszaka
leforgása alatt rájöjjek.”
„Nekem az volt. Hidd el, ha sok idő kell ahhoz, hogy
megtaláld a bűnöst, akkor nagyon sok időt elfecsérelsz.” Ara ivott egy kortyot
az alkoholos italából.
„Én…rajta vagyok az ügyön, rendben?”
„Rendb—„
Ara-t félbeszakította Fran, aki odalépett hozzánk egy borral
teli pohárral. „Sziasztok, lányok!”
„Szia, Fran!” Köszöntöttük egyszerre.
„Mi újság?” Érdeklődött Fran, míg zafírkék ruháját ráemelte
lábára, hogy ne látszódjon ki semmije.
„Semmi különös.” Mondta Ara, én pedig bólintottam.
„Legjobb barátok vagytok? Csak mert úgy néztek ki! Aw, ez
aranyos. Dolly és Lara.” Mondta Fran egy kamu mosollyal az arcán.
„Elég jó barátok vagyunk.” Mondtam.
„Szerintem valaki az én nevemet mondta. Később visszajövök
beszélgetni, babák. Viszlát Dolly és Lara!” Állt fel Fran a székéről.
„Szia Fern!” Integettem neki, majd Fran hirtelen megfordult.
„Fern? Az én nevem Fran!” Nézett le minket Fran, és kezeit
csípőjére rakta.
„A miénk Holly és Ara.” Mosolyogtam rá hamisan, majd Fran
elsétált.
Mindenről beszélgettünk Ara-val, ami a Babaházban történt. A
történeteink teljesen különbözőek. Ara boldog és valahogyan kivételes, mióta
Louis-é. Igazából volt néhány elég durva időszaka, ami miatt elszökött otthonról.
Elárulta, hogy Louis nagyon közel állt hozzá, és valami furcsa módon, de
biztonságban érzi magát.
„Istenem.” Mondta Ara. „Nézz Juliet-re, máris részeg.”
Rápillantottam Juliet-re, akinek a kezében két pohár bor
volt, míg a másik kezével az ég felé csapkodott, amíg hangosan beszélt
Dakota-hoz, akit valószínűleg nem érdekelt a téma és inkább a nagyszerűen
kifestett kék körmeit figyelte.
„Gyerünk csajok, megyünk a rózsakertbe vacsorázni.” Szólt
nekünk Macy.
Kisétáltunk a rózsakertbe. És amint szemeim hozzászoktak a
gyönyörű környezethez, majd elárasztott az izgalom és a meglepetés öröme, ennek
a szépséges környezetnek a képe miatt. Sövények voltak rózsákkal tele, ami
egészen a kristály tiszta szökőkútig húzódott, ami mögött hatalmas fák takarták
el az extravagáns épületet a kívülállók elől.
A sötét égboltot csillagok fényesítették és ezt még a teli hold is
tetőzte. A kert közepén egy asztal
helyezkedett el, amin üvegburák alatt ínycsiklandozó ételek, friss gyümölcsök
voltak és mellette különböző koktélok.
Janet és Harry között foglaltam helyet, míg Ara és Macy Mina
mellé ültek, aki feltehetőleg Juliet-tel vitatkozott.
Niall, aki az asztal végén foglalt helyet, felállt,
borospoharát megkocogtatta egy villával, jelezve, hogy szeretne valamit
mondani. Mindenki elcsendesedett.
„Köszöntök mindenkit. Meg szeretném köszönni, hogy
eljöttetek, egyetek és igyatok annyit, amennyit csak bírtok.” Niall
felnevetett. „Érezzétek ma este jól magatokat!”
Niall kis tósztja után mindenki tapsolni kezdett, majd ismét
beszélgetés foszlányokat lehetett hallani.
„Jót szórakoztunk tegnap.” Mondta Harry nekem, és csillogó
zöld szemeivel az én kékjeimbe nézett.
„Igen, jó volt.” Kuncogtam.
„Szia, Janet.” Üdvözölte Harry Janet-et.
„Szia!” Janet visszamosolygott rá, gyorsan megigazítva kicsire
vágott barna haját.
Harry, Janet és én beszélgettünk és a séfek által
elkészített és pincérek felszolgálta isteni finom
ételekből falatoztunk. Az
ételek nagyszerűek és mégjobb, hogy Harry és Janet mellettem vannak. Régen
beszéltem már Janet-tel, és már hiányzott a kedves személyisége. Imádnivaló
ember.
|Harry szemszöge|
Holly-val és Janet-tel jól elbeszélgettünk, majd
meghallottam egy mély, tiszta hangot.
„Van még hely?” Megfordultunk és megpillantattuk Clive-ot,
és amint megláttam hirtelen dühös és aggódó lettem.
„Kedves Niall Horan, boldog születésnapot!” Mondta Clive
Niall-nek, és erőltetetten rámosolyogott.
Megforgattam szemeimet álszentsége
miatt… Tudtam, hogy utálja Niall-t, még ezelőtt mondta. Szerinte Niall túl
kelekótya.
Clive mellettem foglalt helyet, és már tudtam, hogy csak
engem akar idegesíteni.
„Hogy vagy?” Kérdezte, míg töltött magának bort.
„Mit akarsz?” Sóhajtottam.
„Csak légy barátságos! Szóval ez a lány, Sarah Newman
önszántából halt meg.”
„Tök mindegy.” Forgattam meg szemeimet.
Clive próbált beszélgetésbe elegyedni velem, de a néhány
szavas megszólalások téma nélkül unalmasak voltak. Be kellett ismernem, kicsit kiakadtam
Clive-ra, amiért nem tudtam már Holly-val és Janet-tel beszélgetni. Nem
érdekelt Janet, pedig biztos kedves meg minden, de Holly-val akartam
beszélgetni. Boldog vagyok, mikor társalgunk.
|3 órával később|
Mindenki, aki kint tartózkodik, iszogat, de nem részegedés a
céljuk…Kivéve Juliet-nek és Fran-nak, akik már ittasak voltak.
A nappali falának támaszkodva hallgatom Holly-t, akivel
kínos pillanatokról diskurálunk. Azt sem tudom, hogy miképp jutottunk el idáig,
mintha az ital beszélne belőlünk.
„Szóval már ugrani készültem a szikláról.” Nevetett Holly. „De
egy csirke vagyok, be kell ismernem, szóval ahelyett, hogy konkrétan leugrottam
volna, véletlenül elestem és lecsúsztam a szikláról, felnyílt a combom és lehorzsoltam
a fenekem, és majdnem belefulladtam a vízbe…Vicces volt!” Mondta Holly nagy
nevetések közepette.
„Mi a fene?” Vágtam
zavarodott arcot. „Hgy tudtál majdnem megfulladni? Úszó vagy!”
„Nos, igen! De nem tudom!” Dobta kezeit a levegőbe. „A
pillanat magával ragadott…. Nem tudom, égő volt, fájt mindenem és most hegek
vannak a combomon és a fenekemen.” Zavaromban felsóhajtottam, míg magam elé
képzeltem az előbb hallottakat.
„Ez egy jó mentális kép.” Mondtam szarkasztikusan, míg
felnevettem.
„Oké, te jössz, mi a tied?”
„Rendben…Um, ööö, nem tudom? Egyszer megbotlottam az emberek
előtt?”
Holly unottan rám nézett, tudatva velem, hogy tudja; nem
próbálkozok.
„Oké, nos, nyolcadik osztályban nagyon kedveltem Melanie
Werasen-t. Mindig, ha a közelemben volt ideges lettem. És egyszer hozzám szólt,
majd dumálni kezdtünk.. Nagyszerű volt, úgy értve, hogy nem voltam ideges. Nos,
egészen addig minden rendben volt, míg le nem pisiltem a nadrágomat, ezután
soha többet nem beszéltünk.”
„Melanie Werasen, mi?” Holly meglökte játékosan a vállamat.
„Elcsúszni egy 100 méter magas sziklán, felsértve a combod
és a feneked, mi?” Utánoztam.
„Nem volt 100 méter magas.” Fonta össze maga előtt karjait. „De
nagyon magas volt, és fájt is!”
„Aw, kicsi Holly.” Vágtam szomorú arcot és megöleltem, míg ő
kuncogott és megforgatta szemeit.
Félbeszakított minket egy teljesen részeg Juliet, nagy barna
szemei bevéreztek és nagyon lassan mozgott.
„Harry, velem jönnél, csak egy pillanatra?” Suttogta Juliet
a fülembe.
„Nem sokára visszajövök, Holly.” Intettem neki, ő pedig már
Dakotához és Lolához sétált.
Juliet megfogta a kezemet és elindult fel az emeltre.
Követtem a lányt Niall egyik vendégszobájáig. Ez egy aranyos
kis helyiség. Az ágy lepedője piros
selyem, a falak világoskékre vannak festve, és a szobához tartozó ablak elég
nagy ahhoz, hogy belásd az egész rózsakertet és bámuld a csillagos eget.
„Van valami nyomós érved, amiért itt vagyunk, Juliet?”
Megragadta a kezemet és leültünk az ágyra.
„Csak beszélni akartam. Már régen tettük.”
„Oké.”
„Milyen volt Holly-val tegnap?”
„Jó.. jól szórakoztunk.”
„De úgy értve… Miért vele mentél? Nem voltál Liz-zel vagy
akárkivel ilyesmin már egy jó ideje.”
„Nem tudom.” Vontam vállat.
„Nagyon szép szemeid vannak Harry.” Mondta és karjaival
átölelt.
„Köszönöm.” Mondtam gyorsan és óvatosan eltoltam magamtól.
Juliet kezeit rajtam tartotta és próbálta összeérinteni
ajkainkat, mintha valamiféle szexuális élményre vágyna.
„Juliet…”
Juliet szenvedélyesen nyomta puha rózsaszín ajkait az
enyémekre, és egy hosszú csókot váltottunk.
„Ne tedd ezt!” Mondtam elszakadva tőle.
„Miért? Harry, miért?” Holly miért vette így el a fejed?
Csak úgy eldobtad azt, ami kettőnk között volt. Kibaszottul szerettelek Harry,
és még mindig.” Robbant Juliet, és könnyek folytak szemeiből.
„Juliet.”
„Szeretlek, Harry. Már észre se veszel. Mintha itt sem lennék,
és ezt utálom. Kibaszottul utálom!”
„Juliet, elég.” Néztem rá komolyan.
„Nem! Utálom! Gyűlölöm Holly-t!”
„Juliet! Nyugodj le! Nem tudom, hogy ez Sarah elvesztése
miatt van vagy-…”
„Istenem…” Kiabálta Juliet, kezeit mellkasa előtt
összefonta, míg fejét rázta.
„De neki ez volt a sorsa. Ő indította a tüzet-„
„A pokolba már Harry! Olyan hiszékeny vagy!” Ordította a és
kezeit feldobta.
„Én gyújtottam a tüzet.”
Nagyon jó siess a kövivel. :-)
VálaszTörlésMegpróbálok sietni vele! :)
TörlésAnnyira jó! Várom a következőt!😘
VálaszTörlésSietünk vele:)
Törlés