28. fejezet

Holly szemszöge

A bizalmat csak a nagyon szerencsés, különleges emberek érdemlik meg. Az emberek megválasztják, hogy kikben bíznak és kikben nem. Én például nem bízok senkiben. A babák, Harry Styles, a többi srác,  Mina, Zooey, Alayna, Georgiou –Cole és most még a megbízhatatlan személyek közé került Arilana, Phoebe, Marialetti. Az oka annak, hogy nem bízok Ara-ban azért van, mert nagy a valószínűsége a múltban elkövetett gyilkolásainak.  Majdnem elismerte, hogy Ő volt a gyilkos, de nem lehetek teljesen biztos, és nem bírálhatok valakit a borítója alapján. Szükségem van egy teljes beismerésre, és attól félek, hogy ezt soha nem fogom megkapni.

Próbálom a legjobb formámat hozni, hogy elfeledjem az aggodalmaimat Ara-val kapcsolatban, nem hagyom, hogy mindig a gondolataimban férkőzzön és útban álljon a célom elérésében. Megpróbálom meg találni a gyilkost a Babaházban és ezért nem szeretnék aggódni Ara miatt. Van Polaroid kamerám, kis cipzáras tasakjaim, egy füzetem és egy lehetőségem; kész vagyok mindennek a végére járni most és pontot tenni a végére örökre.

A babák alszanak, szóval itt az esélyem.  Lesettenkedek a földszintre és próbálok bizonyítékokat találni. Nem akarom, hogy rajta kapjanak, de biztos vagyok benne, hogy Harry-t nem érdekelné, hiszen tudja, hogy próbálok rájönni ki öli a babákat. Éjjel kettő van, senki nem lesz fent.

Besétálok a földszinti fürdőszobába, és a hideg, márványlapok miatt érzem, hogy a talpaim egyre jobban lefagynak lépésről lépésre.

A szekrényekhez sétálok és kétségbeesetten nyitom ki mindet, keresvén a legkisebb bizonyítékot is.

Miután itt nem találtam semmit, a következő helyre megyek, ahol sejtésem szerint találhatok valamit. A konyhába.

A konyha közelébe érve, rájövök, hogy valaki itt van. Úgy hangzik, mintha olvasna valamit, egy újságot vagy könyvet.

Gyorsabban közelítem meg a konyhát, hogy megtudjam, ki van itt. Sarah, tekintetünk egyből összefonódik.

„Mit csinálsz Sarah? Majdnem 3 óra van.” Kérdezem tőle, szemét az üveg gyógyszeren tartja, melyet kezében fog. 

„Mondja az, aki ugyanúgy fent van.” Sarah halványan elmosolyodott. „Csak gyógyszerért jöttem.”

„Még mindig beteg vagy?”

„Igen, ez egyre rosszabb.” Mondta kikerekedett szemekkel. 

„Nos, remélem, jobban leszel.” Mosolyogtam rá.

„Remélhetőleg. Lola mondta tegnap, hogy ez a gyógyszer jó megfázásra. Emlékszel, amikor múlt hónapban beteg volt? Bevette és pár óra múlva már jobban is volt.” Mondta és tovább tanulmányozta a gyógyszert.

„Szóval miért vagy fent?” Kérdezte tőlem, öntve egy keveset a gyógyszerből egy műanyag pohárba.

„Uh…Én…mosdóba kellett mennem.” Hazudtam meggyőzően.

„De hát fent is van mosdó.” Mondta, mielőtt nagyot kortyolt poharából. 

„Én csak,um…”

„Havi probléma?” Mondta csípőre tett kézzel.

„Biztos.”Ráztam meg a fejem.”Úgy értem, igen.”

„Mindent megtalálsz a legnagyobb szekrényben, Holly.” Mosolygott rám, és én is ezt tettem, habár eléggé kínosan éreztem magam.

„Nos, megyek és lefekszem.  Ha görcsölsz vagy valami, tudod, hogy hol vannak?” Kérdezte.

„Igen, tudom. Jó éjt Sarah.”  Fűztem hozzá, mikor elhagyta a konyhát.

Amint nem láttam már, elátkoztam magam a kínos szituáció miatt. Oh nos, ez jobb, mintha kiderült volna, hogy valójában is mit csinálok. Biztosra veszem, hogy kiakadt volna, ahogy ismerem.

Szóval most már csak egyedül vagyok itt, így már mindent át tudok kutatni. A konyha az a hely, ahol a legtöbb bizonyítékot találhatom;hisz itt főzünk, takarítunk, tehát sok időt töltünk itt. 

Kinyitottam a hűtőt és valami abnormális vagy gyanús dolog után kutattam, de nem találtam semmit.

Következőleg megnéztem a mosogatót. Semmi.

Kinyitottam a szekrényeket és fiókokat és a szokásosat találtam: recept könyvek, fűszerek, 

gyógynövények, tányérok, edényeket, mosogatáshoz kellékeket, de valami szemet szúrt. Egy igazán apró üvegcse tele különös, nagyon sötét rózsaszín folyadékkal és rajta zöld porral.

Kezembe vettem, és megvizsgáltam, miközben minden kis észrevételt lejegyzeteltem. Nagy furán néz ki, fogalmam sincs, hogy miért van a szekrényben, de ennek muszáj valamit jelentenie. Talán mérgező. Készítettem róla egy képet, majd pontosan a helyére raktam vissza.

Következő állomásom a legrémisztőbb hely volt az egész Babaházban. A börtön.

Lesétáltam a lépcsőkön, nem láttam semmit a fény hiánya miatt, és majdnem elestem a cementes lépcsőkön.

Egyszer csak a végére értem a lépcsőknek és a börtönben találtam magam, csak a fáklyák tüze világította be a teret a falakról, majd elkezdtem ismét nyomokat keresni.

Láttam a szárazság miatt képződött vízcseppeket, elsötétedett vért az egyik téglán a celláknál, amit le is fotóztam. Talán hasznos lesz.

Az egyetlen kisebb bizonyíték a vér volt, és megtaláltam a „Még mindig félsz?” Üzenetet Harry-től, amit nekem szánt, amikor bezárt ide.

A fáklyát visszaraktam a helyére és visszaindultam a félelmetes lépcsőkön. Nehezebb felfele menni, mint lefele jönni, főleg mivel rengeteg lépcső van és semmi fény sem segít a látásban.

Úgy döntöttem, hogy a további bizonyítékok keresését holnapra hagyom. Nagyon késő van már, és még nem nagyon tudtam aludni. Van néhány képem és fontos dolgokat írtam le.

Teljesen kiértem a börtönből, bezártam az ajtót, szóval így senki sem fogja tudni, hogy itt voltam. Isten tudja, hogy a lányok mit csinálnának, ha megtudnák, hogy a gyilkos után kutatok, főleg, hogy valaki a lányok közül a gyilkos.

Felsétáltam az emeletre, a lépcsők néha megnyikordultak, de próbáltam teljesen halkan menni.

A szobába érve gyengéden becsuktam az ajtót, és be is csukódott, hagytam, hogy megkönnyebbülésemben sóhajtsak egyet. Mindegyik lány mélyen aludt már, és ki tudtam venni Evie és Dakota hangos horkolását. 

Bementem a fürdőbe és a tükröm felé vettem az irányt. Megnyitottam a csapot és a víz erőszakosan tört fel és spriccelt össze vissza. Kezemet bevizeztem és megmostam az arcomat. Megfogtam a törülközőmet és letöröltem a vízcseppeket arcomról. 

Újra a hálóba mentem halkan, nehogy a lányok felébredjenek. Az ágyamhoz mentem és bevetettem magamat a nagy, bolyhos takaró alá, és egyből egy kényelmes, mély álomba csöppentem. Nagyon fáradt vagyok; hosszú volt a nap és az éjszaka.

A kényelmes, mély álmom csak néhány percig tartott, mielőtt mindent; beleértve engem is; ijesztő hang rázott fel álmomból. Az idegesítő, irritáló hangos jelzés, visszhangzott minden szobában, a Babaházban.

A tűz jelző.

Itt az új rész! :) Jó olvasást! :) Várjuk a megjegyzéseket.