2015. november 2., hétfő

26. fejezet



Mindannyian az étkező asztalnál ültünk, a reggelinket fogyasztva. Sarah és Juliet között ültem, és nem tudtam nem észrevenni, hogy Juliet kicsit furcsán viselkedik tegnap óta. Lehetséges, hogy a Harry-vel történt csókunk miatt, de úgy tűnt már túl van rajta. 

-        -  Hé, minden rendben? – Suttogtam Juliet-nek.

-Juliet habozva válaszolt. – Jól vagyok. 

-          -Elmondhatod, ha lehangolt vagy, vagy bármit, Juliet.

-          -Ez komoly, Holly!

-          -Csak mondd el, rendben van.

-          -Ez olyasvalami, ami veszélybe sodorhat téged. – Nézett rám Juliet nagy szemekkel.

-          -Ho-hogyan?

-         - Majd elmondom reggeli után, Holly. – Juliet visszatért a melegszendvicséhez, teljesen kizárva az aggódó kifejezésemet. Hogy értette egyáltalán? Mi fog engem veszélybe sodorni?

|Reggeli után|

-         - Uh, nem aludtam az éjszaka semmit. – mondta Lola, lehuppanva az ágyára.

-          -Miért nem?- kérdezte Macy szempillaspirálozva amúgy is hosszú szempilláját.

-          -Mert valaki – Mutatott Sarah-ra – elég hangosan köhögött.

-          -Nem az én hibám hogy megfáztam, lassan tél lesz! – vont vállat Sarah.

-          -Én sem tudtam aludni, Lola. – mondta Dakota.
 
-          -Bocsánat, hogy megfáztam. – válaszolta Sarah, majd orrot fújt.

Mindezek után, mindenki csinálta a saját dolgát a szabadidőnkben. Sarah olvasott, Lola zenét hallgatott, Evie befonta Dakota haját, Macy a körmét festette, Liz magazint olvasott, míg Juliet csak ült és nem csinált semmit… Ami tökéletes időpontnak bizonyult, hogy megkérdezzem miről beszélt reggelinél.  

-          -Jules? – kérdeztem, és leültem az ágyára.

-          -Igen?

-          -El kell mondanod, hogy miről beszéltél a reggelinél, emlékszel?

-          -Igaz, de nem itt, oké?

-          -Rendben, akkor menjünk ki a szobából.

Juliet és én kimentünk a szobából. Amikor becsuktuk az ajtót, Juliet-ből ömleni kezdtek a szavak. 

-          -Oké, tegnap Harry és én elmentünk Zayn babaházába, és rátaláltam a ’Halál szobájára’, ahol halott testek vannak tárolva, és nagyon megijedtem, de ami még inkább megrémisztett az, amit Mina mondott. 

-          -Mit mondott?

-          -Volt egy baba,  Perrie Edwards, aki megcsókolta a tulajdonosát, és hát... 

Félbeszakítottam Julet-et. – Meghalt?

-          -I-Igen… és te megcsókoltad Harry-t.

-          -De ő csókolt meg engem.

-          -Ő-ő csókolt meg?

-          -Uh, igen?

-          -De azt mondtad, hogy te csókoltad meg? – mondta Juliet zavartan.

-          -Nem kell mindent tudnod, Juliet.

-          -Tudom, tudom, csak azt hittem, hogy veszélyben lehetsz és figyelmeztetni akartalak.

-         - Hát, jó barátnő vagy, de nem hinném, hogy valaki megölne, azért mert csókolóztam Harry-vel, főleg amikor ő csókolt meg. – feleltem, visszasétálva a szobába, Julet-tel a hátam mögött.

| Ebédkészítés közben|

Amit Juliet mondott nekem Perrie Edwards-ról, nagyon megérintett. Mi van, ha Harry vagy valaki megpróbál megölni a csók miatt? Úgy értem, ez tényleg olyan rossz? Ez csak egy csók… De nem tudok mit tenni, érzem, ahogyan testemet elönti a paranoia. Bárki meghalhat a Babaházban, bármi féle ok miatt, szóval lehet, jobban tenném, ha félnék.

-        -  Holly, jól vagy? – kérdezte Sarah, le nem véve a szemét a recept könyvről, ami a konyhaasztalon hevert. 

-          -Uh, persze, csak meg kell valamit kérdeznem Harry-től. – mondtam a konyhából kisétálva.

Nem érezhetem magam még jobban megrémülve, meg kell kérdeznem Harry-t, még akkor is, ha nem akar felőle hallani.

Harry szobájához ballagtam, majd nagylevegőt véve bekopogtam. Szereti a magánéletet és nem szereti, ha zavarják.

Nem sokkal később, Harry kinyitotta az ajtót.

-        -  Segíthetek, Holly? – mondta Harry.

-         - Uh, csak muszáj valamit kérdeznem tőled.

-          -Rendben, gyere be. – Válaszolta, kitárva karjait. 

Besétáltam a hatalmas hálószobába, és hiába, hogy már voltam itt, még mindig elbűvölő. 

-          -Mi az Holly? – mondta Harry, keresztbe tett karral.

-          -J-Juliet mondta, hogy volt egy lány, Perrie Ed…

-          -Perrie Edwards.

-          -Uh, igen?

-          -Ő… Gyönyörű volt. Olyan kedves, tehetséges. Zayn tiszta szívéből szerette, jobban, mint bármelyik másik babát. – mondta Harry lehajtott fejjel.

-          -Komolyan?

-          -Igen, szerette őt, és ő is Zayn-t. Csodálatos pink haja volt, néha hullámos, máskor egyenes, kristály kék szemei és hibátlan, puha bőre.

-          -Gyönyörűnek hangzik.

-          -Az… Volt.

-         - Miért ölte meg őt Zayn? Az egész egy buta csók miatt volt? – kérdeztem Harry-t, akinek szeme elkerekedett.

-          -Zayn nem ölte meg őt, Holly.

-          -Ki tett..

-          -Ő nem csinált semmi rosszat.

-        -  Mina azt mondta Juliet-nek, hogy azért ölték meg, mert megcsókolta a tulajdonosát.

-         - A tulajdonosa Zayn volt… Mindig csókolóztak.

-          -Akkor hogyan halt meg? – kérdeztem, kicsit félve Harry válaszától.

-          -Meggyilkolták. – Hajtotta le fejét, Harry.

-          -De… Mina azt mondta, hogy azért lett megölve, mert Zayn-t megcsókolta. 

-          -Nos, azt ajánlom, fejezd be a Mina-val való beszélgetést.



A részt köszönjük Balázs Natáliának! :) Jó olvasást!