10.Fejezet

*Holly szemszöge*

A kínos csend visszhangja tölti meg a szobát. Mindannyian csak ülünk az ágyainkon és nem csinálunk semmit. Mi lányok egyedül leszünk néhány napig, míg Harry ügyeket intéz. Nos.. talán meggyilkolni ártatlan egyéneket több precizitást igényel, de akárhogyan is, legalább elmegy, mert egy kicsi szabadság úgy, hogy Harry nincs a házban, az egyetlen forrása a boldogságomnak, mióta itt vagyok. Talán még az is, hogy a lányokkal jó barátok lettünk.

- Csinálnunk kellene valamit - javasolja Evie, ezzel megtörve a csendet.
- Mint például? - kérdezi Lola a szoba másik feléből.
- Játszunk valami sportot? Vagy játszunk társasjátékot? - amint a "játszunk sportot" szavak elhagyták Evie ajkait, izgatott lettem. Semmiféle fizikai tevékenységet nem csináltam, mióta itt vagyok a babaházba. Ez elszomorít engem, mert mielőtt Harry elrabolt, imádtam sportolni. Úgy ismertek hogy az "atléta lány". Szóval, mikor Evie javasolta hogy sportoljunk, azonnal egyet értettem.
- Gyerünk, játszunk sportot! - mondom boldogan. "Igen"-ek és nyöszörgések keveredése töltötte meg a levegőt.
- Játszhatnánk focit odakint hátul? - javasolja Sarah. Mindannyian egye tértettünk, kivéve Lola és Liz. A leglustább lányok, akikkel valaha találkoztam.

/Odakint/

- Hol tartja Harry a sportfelszerelést? - kérdezem keresve.
- Van egyáltalán Harrynek olyanja? - mondja Dakota.
Szerencsére Macy talált egy focilabdát elrejtve a bokorban.
- Oké, meg van a labda, gyerünk játszani! - mondja Macy, egyenesen felénk rohanva.

~

Két csapatba osztódtunk, hárman-hárman: Macy, Juliet és Én és Dakota, Sarah és Evie. Liz és Lola kint maradtam, hogy "számolják" a pontokat, pontosabban felhasználják indoknak, hogy ne keljen játszaniuk.

Azon voltunk, hogy valaki gólt lőjjön, én és a lányok szó szerint vad tűzként rohantunk, megpróbálva agresszívan gólt rúgni. Feladtam, hogy a lábaimmal birtokoljam a labdát, így Julietnek passzoltam, aki belőtte a győztes gólt.

Juliet felém rohan azt kiabálva "Nyertünk" háromszor lelkesen. Juliet megpróbált engem megölelni de én elutasítottam és hátráltam. Habár a mai nap szórakoztató volt, és barátságos voltam Juliettel, alias gyilkossal, nem fogadok el tőle egy ölelést. Juliet szemei megtelnek könnyekkel, ahogy vonásai átmennek legyőzöttbe. Befut a házba.

- Mi van Juliettel? - mondja Dakota, karját vállamra helyezi, a többiek pedig közelebb jönnek, hogy lássák mi történik.
- Mi nincs vele? - teszi hozzá Lola, a szemeit forgatva.
- N-nem tudom. Hamarosan visszajövök. - mondom mielőtt befutok Juliet után.

/Hálószobában/

Befutok a szobába és ott látom Julietet: a háló. És igazam van. Ott ül a rendezett ágyán zokogva. Odasétálok hozzá, leülök mellé, karjaimat vállára teszem, hogy nyugtassam.

- Juliet?
- Kibaszottul ne beszélj hozzám! - mondja Juliet, méreg önti el testét. Meglepődöm, hogy ezt hallom tőle. Ő sosem mérges.
- Jól vagy? - kérdezem Julietet, figyelmen kívóül hagyva az előbbi durva megjegyzését.
- Úgy néz ki, mintha jól lennék? Mindannyian utáltok engem ok nélkül. - Juliet lefelé bámul.
- Mi nem ut..
- De, utáltok! Minden egyes héten figyelmen kívül hagytok!
- Juliet...- miután ezt mondom, csend telepszik közénk. De néhány perc után, Juliet megtöri a csendet.
- Bízol bennem? - kérdezi Juliet meglepően. Nem tudom, hogy mit kéne reagálnom. Nem igazán tudom, hogy bízom e benne. Nem beszélek, csak ott ülök és az ujjaimmal játszom.
- Holly! - Juliet óvatosan megragadja a kezem, hogy nézzek rá. - Bízol bennem? - én csak Juliet nagy , barna nedves szemeibe bámulok, nem megerőltetve magam hogy válaszoljak. - Nagyszerű barát voltál Holly, Köszönöm, hogy elráultál engem. - mondja Juliet elhagyva a szobát.

Nem tudom miért, de frusztráltnak és depressziósnak érzem magam. Juliet valóban megbántva volt minden miatt, ami itt történik. Mielőtt tudtam volna, könnyek szöktek a szemembe. Mivan, ha Juliet ártatlan?

Nem tudtam, hogy amikor elsőnek találkoztam Juliettel, igaz barátság fog kialakulni kettőnk közt. Én csak nem tudtam, hogy ez így fog végződni. Nem tudtam, hogy a végére.... elvesztem őt.

9.Fejezet

*Holly szemszöge*



Ami előttünk fekszik, döbbent, fülsüketítő sikítást vált ki mindnyájunkból.
Az ágyon Anna fekszik, de úgy, mint még nem láttuk ezelőtt. Anna bőre kis, véres hólyagokkal van elárasztva, furcsa, lila színű kiütésekkel együtt, amelyek hófehér karjain és lábain vannak. Anna orcái rózsaszínek, és tűzforróak, szemhéjai kérgesek, s le vannak hunyva.
Egyikünk sem szólal meg. Mind döbbenten állunk.
- Mi a fr… - mondom. Még csak szavaimat sem tudom befejezni. Szótlan vagyok. Hogy történt ez? Mi a franc?
- Kérlek, ne legyél halott, kérlek, ne legyél halott – mondja Macy ujjait összefonva, és előre-hátra billegve. Annyi tragikus haláleset volt a Babaházban. Remélem nincs még egy, de megítélve, ahogy Anna kinéz, megmondható, hogy…Elment.
- Hogy történt ez? – kérdezi Lola összezavarodva. Abban a pillanatban, egy dühöngő Harry sétál be a szobába.
- Lányok! Lent kéne lennetek! – Harry hangos, rekedt hangja visszhangzik a csendes szobában.
- Sajnálom, Harry, Anna az, nézd! – mondja Juliet ujjaival Annara mutatva. Harry Anna ágyához sétál.
- Egy másiknak is vége – mondja Harry, miközben Anna piros, hólyagos testét tartja sápadt kezeiben.
- Juliet, segíts elásni Annat odakint – utasítja Harry Julietet. Juliet követi a parancsait, és Harry mellett sétál. Őrület, ahogy egy ember csak úgy meghal, és Harry egyáltalán nem törődik vele.
- Um, hagyjuk ki a mai reggelit, lányok – mondja Harry elhagyva a szobát Annaval és Juliettek, ezzel csak Macyt, Eviet, Lolat, Lizt, Saraht, Dakotat, és engem hagyva a helységben.
- Valami történik, srácok – mondja Macy, ahogy fejét a kezeibe teszi.
- Egyetértek. Először Jess, most Anna? – rázza meg a fejét Sarah.
Lola a fülemhez hajol, s belesuttogja. – El kéne mondanunk Macynek és Sarahnak? – válaszként vállat vonok. Tényleg megbízhatunk bennük?
- Macy, Sarah – kezd Lola beszélni, a lányokra nézve.
- Most, tudom, hogy ezt nehéz elhinni, de Juliet ölte meg Jesst és Annat – fejezi be Lola a mondatát. Macy és Sarah nevetni kezdenek.
- Komolyan mondom. Harry Juliettel ölet meg minket – hirtelen, a nevetés abbamarad.
- Igen, Lolanak igaza van, ha élni akartok, maradjatok távol Juliettől – mondja Dakota bólintva.
- Akkor miért nem Harry ölte meg a lányokat? – kérdezi Macy összefont karokkal.
- Mert Juliett csinálja meg neki az összes piszkos munkát – magyarázza Lola.
- Szóval, mit fogunk csinálni? – néz Sarah Darkotara, Eviere, Lizre, Lolara, és rám.
- Maradj távolt tőle, és ne fogadj el tőle semmit. Egy gyilkos.
- Miért nem öl meg Juliet egyszerre mindnyájunkat? – kérdezi Macy.
- Valószínűleg egy időpontban meg fogja tenni – válaszolja Dakota a földre nézve.
- Nos, csupán biztosra kell mennünk, hogy ez nem történik meg.

*Vacsorakészítés*

A mai nap olyan furcsa volt. Először, meghalt Anna. Másodszor, mind, kivéve Julietet, tudtunk a Harrys dologról. Bár, gondolom, ez közelebb hoz minket egymáshoz. Például, mielőtt összebarátkoztam Lolaval, azt hittem, egy hatalmas ribanc. Valójában nem olyan rossz; és vicces is. De megvannak a pillanatai, amiket elfogadok.
Miközben megterítem az asztalt, gondolkodom: ha Juliet ölte meg Annat, hogyan tette? Mikor lett volna rá ideje, egyébként is. Mármint, ettől nem változik meg a véleményem arról, ki segít Harrynek, mert alapvetően bebizonyosodott, hogy Juliet az. De mégis hogyan gyilkolta meg Annat?
- Miről gondolkodsz? – mondja Lola, miközben segít nekem teríteni.
- Ó, semmiről.
- Juliet az? – kérdezi Lola kuncogva. Bólintok.
- Ha…Meggyilkolta Annat, hogy tette? – kérdeztem zavart kifejezéssel az arcomon.
- Nem tudom, talán megmérgezte – teszi le Lola a villát az asztalra.
- De hogyan?
- Nem biztos, valószínűleg vízzel, étellel, vagy limonádéval – válaszol Lola. Miért mondta a limonádét? Szemeim elkerekednek, mielőtt Lolara nézek, aki vigyorog.
- Mi a baj? – kérdezi Lola mosolyogva.
- Honnan tudsz a limonádéról?
- Nos, az Anna kedvenc itala, így valószínűleg kért – ó, szóval Lola nem tud a limonádéról, amit Harry megmérgezett, csak azt, hogy Anna kedvenc itala. Ha Lola tudott volna a megmérgezett limonádéról, rengeteg gyanú lenne rá.
*Vacsoránál*
Lola és Evie mellett ülök. Valójában nagyon jól összebarátkoztam Evievel, mióta itt vagyok. Nagyon kedves, és okos is.
A hasam morog, így kinyújtom a karom, hogy vegyek egy szelet fokhagymás kenyeret a kosárból, de Lola megállít azzal, hogy rácsap a karomra.
- Um, au! – mondom idegesen.
- Juliet készítette a fokhagymás kenyeret. Én a te helyedben nem vennék belőle – magyarázza Lola. Lassan bólintok.
- És ahogy kinézel, nem hiszem, hogy szükséged lenne egy szeletre – mikor Lola ezt mondja, leesik az állam.
- Tessék? – vonom fel szemöldököm.
- Nyugi, csak viccelek – mondja Lola, nem erőlködve, hogy rám nézzen. Megforgatom a szemeim a bunkóságára.
- Nézz Julietre, Harry mellett ül – suttogja Lola, miközben Julietre mutat. Juliet beszélgetésbe elegyedett Harryvel. Azon gondolkodom, miről beszélgethetnek.
- Nyilvánvalóan.
- Um, Lola, tegnap a pikniken, milyen italt kapott Anna? Limonádét, vagy almalét? – kérdeztem Lolat, megtörve a kis csendet, ami köztünk volt.
- Miért kérded?
- Csak kíváncsi vagyok – válaszolok. Nem „csak kíváncsi vagyok”. Mert ha Anna limonádét ivott, akkor nyilvánvalóan az volt megmérgezve.
- Limonádét – mondta Lola nyugodtan. Lola azt mondta, limonádé?
- Milyen limonádé?
- Citromos – mondja Lola, olyan „komolyan kérded” pillantással.
- Pontosan – mondom. Ez minden, amit mondani tudok, komolyan. Nem fogok következtetésekbe ugrani, talán csak egy normális limonádé volt, nem a mérgezett.

*Vacsora után*

Mind a konyhában takarítunk. Sarah és Macy mosogatnak, Liz és én seprünk, és a székeket dörzsöljük, Dakota és Evie pakolják a tányérokat és evőeszközöket, és Lola meg Juliet szedik le az asztalt.
Kíváncsiságból, kinyitom a hűtőt, hogy lássam, hogy a mérgezett limonádé még mindig ott-e van.
Nincs.
Valakinek meg kellett innia a limonádét, és van egy ötletem, ki itta meg.
Anna.




Köszönöm a segítséget :*