6.Fejezet

- Dakota?

Sokkban vagyok. A testvérem, Dakota, itt van.. Ő az új baba.

- Holly? - mondja Dakota meglepetten. Felém fordul és megöleljük egymást. Nagyon hiányzott a testvérem. Olyan nekem, mint a legjobb barátnőm.
- Ismeritek egymást? - kérdezi Harry felvonva szemöldökét.
- Ő..uhm.. a testvérem. - mondom kínosan. Harry bólint.
- Um, oké, nos, Juliet mond el Dakotának mindent, ahogy Hollynak is az első napján. - mondja Harry Juliettnek mielőtt elhagyja a szobát.

Dakota leül Kylie ágyára Anna és Macy mellé. Dakota ijedten reszket, tenyerei elég izzadtak ahhoz, hogy lásd rajtuk a nedvet. Egyiket Dakota ideges szokásainak.

- H-haza akarok menni. - mondja Dakota remegve.
- Kota, nem mehetsz el. - mondom a most már síró testvéremnek. Az ágyához sétálok és leülök mellé; simogatom a hátát hogy biztonságban érezze magát.
- Bízz bennem, hasznodra válik. Csak kövesd Harry szabályait és nem fog téged bántani. - mondja Juliet Dakotának csillogó szemekkel.

Miután Juli tájékoztatta Dakotát a szabályokról és mindenről, mindannyian bemutatkozunk, ahogy a lányok is tették az első napomon. Ezután Liz és Jess körbevezetik őt a házban.

Mindannyian visszamentünk a hálóba ismét, és újabb filmeket nézünk. Ez minden, amit igazán csinálni tudunk. Eléggé unalmas. Az egyetlen, amivel szórakoztatni tudjuk magunkat a filmnézés, olvasás, rajzolás és evés.

Már majdnem végeztünk a Pitch Perfect-vel /Tökéletes hang/ , amikor Juliet lecsekkolta az időt a digitális óráján. - Oké lányok, jobban tesszük, ha lemegyünk és elkezdünk vacsorázni. - mondja Juliet, sóhajtok és felkelek az ágyból. Mindannyian követjük Julietet lefelé a konyhába.

A konyha mindig hektikus és piszkos, de vicces. Mindenhol liszt van, és rengetek mártás repült mindenhová. Emlékszem, amikor egyszer a reggelit csináltuk kaja-csatáztunk. Mosolygok az emléken. Mindig is szerettem sütni és főzni. Mindannyiunkon kötény van, rávarrva a nevünkkel. Mindannyian főztünk, de Juliet körbejárkált és megnézte, hogy hol hogyan áll a kaja. Az egyik munkája "főszakács" volt. Amíg mindannyian koszosak lettünk, nevettünk és sütöttünk. Dakota csak kínosan álldogált a sarokban. Odasétálok hozzá.

- Dakota, gyerünk, annyira nem rossz ez a babaház. - mondom neki karjaimmal a válla körül.
- Mi a fene van veled? Olyan vagy, mint az az őrült Juliet lány. - mondja Dakota a szemét forgatva, majd csatlakozik Eviehez és Sarahoz az italokat tölteni. Mi? Ez az valóban, amit most gondol rólam? Mint....Juliet? Sosem vettem észre, mennyire is megváltoztam, mióta itt vagyok.

- Rendben lányok, irány vissza az emeletre takarítani. - mondja Juliet tenyerét összecsapva. Mindannyian követjük az utasítását és felmegyünk.

/Vacsoránál/

- Hogy tetszik a babaház, Dakota? - kérdi Harry hátborzongató vigyorral.
- Uh... szórakoztató. - mondja Dakota ijedt arckifejezéssel.

Harry Dakota combjára teszi kezeit, ő pedig reszketni kezd. Eléggé ijedtnek tűnt.
Harry Dakota füléhez hajol és suttog neki valamit, amit nem tudtam kivenni. Látom a zavarát. Megrázza a fejét. Már alig várom, hogy végre beilleszkedjen a babaházba. Nem annyira rossz, mint ahogy korábban gondoltad.

A vacsora után a lányok és én elkezdtük letakarítani az asztalt. Harry elkapja Dakotát. Segítségkérően néz rám. Odarohanok hozzá.

- Uhm, mit csináltok? - kérdezem hamis mosollyal.
- Csak, uh, megmutatom Dakotának a hálószobámat. - mondja Harry Dakotára mosolyogva. Oh ne. Tágra nyitom szemeimet. Dakota és én is tudtuk, hogy igazából Harry miért akarja a hálójába vinni őt.
- Uh, elsőnek Julietnek mindent el kell mondania a házról Dakotának. - hazudom. Harry zavartan néz rám, Dakota egyből megérti mit akartam ezzel.
- Igen, még mindig tanulnom kell Julia-tól. - mondja Dakota gyorsan bólintva.
- Uh, Juliet, Dakota. - mondja Harry Dakotának. Bólint.
- Nincs idő, meg kell neki mutatnom a hálószobámat; vannak dolgok, amiket csinálnunk kell ott. - mondja Harry. Dakota remegni kezd. Nagyon segíteni akarok neki, de nem tudok. Harry gyorsan megragadja Dakota kezét és felrohan vele az emeletre. Fejemet kezeimbe temetem. Hogyan hagyhattam valakinek, hogy ezt tegye Dakotával?

- Rendben vagy? - kérdi Macy megijesztve engem.
- Oh, megijesztettél? Mace - mondom játékosan meglökve. Kuncog.
- Gyere segíts nekünk összetakarítani és elpakolni. - mondja Macy megragadva a karom és a konyhába rángat. Macy nagyon lelkes; ez tetszik.

Macy, Jess és én elkezdtünk mosogatni. Anna, Juliet és Sarah visszarakják a tiszta edényeket a megfelelő helyükre, amíg Liz, Evie és Lola feltörlik a padlót és letakarítják a pultokat.


/Lefekvés Előtt/


Mindannyian leültünk az ágyunkra az egyen pizsamánkban. Néhányunk olvas, néhányunk a The Hunger Games-t /Éhezők Viadala/ nézi. Dakota még mindig nem tért vissza Harry hálójából. Ez megijeszt.

Az Éhezők Vidala közepén egy fülsüketítő sikoly hallatszik keresztül a házon, ami elnémít minket. Mindannyian kirohanunk a szobából, hogy megnézzük ki sikít. A lépcső tetején álltunk lefelé nézve. Látunk egy rémült, félmeztelen Dakotát, felfelé rohanva, azt kiabálva "Segítség!".

- Dakota! - sikítom és felé rohanok. Vérző hegek vannak a hasán. Mi történt?

Mindannyian odarohanunk Dakotához, hogy megnézzük mi történt, Harry a lépcsőn rohan felfelé a késével.

- Ne! Kérlek! - sikítja Dakota rekedt hangon. Harry Dakota felé sétál feltartva a kést, egy fülig érő ördögi vigyorral.
- Mit csinálsz?! - visítom Harrynek Dakota elé állva, ezzel megóvva Őt Harrytől. Harry ellök engem az útból, erősen a földre esem.
- Soha ne mond el senkinek vagy ne engedelmeskedj. - suttogja Harry Dakota fülébe.
- N-nem fogom. - mondja Dakota rémülten, Harry elveszi a kést Dakota nyakától. Dakota nyaka vérzik egy kicsit, de nem sérült meg nagyon.
- Ágyba! - mondja Harry lesétálva a lépcsőn. A lányok és én lesokkolva állunk ott.
- MOST! - ordítja Harry, ezzel elérve, hogy mindannyian befutunk a hálóba.

Dakota leül az ágyára és kisírja szemeit. A lányok és én az ágyához megyünk, hogy megnyugtassuk.

- Shh, rendben van. - suttogja Sarah Dakota hátát simogatva.
- Mi történt veled és Harryvel? - kérdi Evie aggódva.
- Ne aggódj. - mondja Dakota lefelé bámulva.
- Rendben van, csak mondd el nekünk. - mondja Juliet mosolyogva.
- Csak menjünk aludni, oké. - mondja Dakota lefeküdve. Visszasétálunk az ágyainkhoz és leoltjuk a lámpákat. Jó éjszakát kívánunk, mielőtt mindannyian álomba merülünk.


/Három órával később/


Felébredek a szemeimet dörzsölve. Borzalmas fejfájásom van. Ránézek a digitális órára. Éjfélt mutat. Sóhajtok, hasogat a fejem. Eldöntöm, hogy lemegyek és szerzek gyógyszert vagy fájdalomcsillapítót. Kikelek az ágyból biztosra menve, hogy nem keltem fel a többieket.

Kinyitom az ajtót és letipegek a lépcsőn. Próbálom halkan tenni. Csak akarok egy kis tablettát a fejfájásomra.

Végre a konyhában vagyok, amikor meglátom ott Harryt. A konyhán kívül maradok érdeklődve mit is csinál, és biztosra menve hogy nem lát engem. Harry tölt egy pohár limonádét. Elég normális, de amit következőnek tesz, az zavarossá tesz. Belenyúl a zsebébe és elővesz egy  kicsi kémcsövet, ami furcsa fehér porral van töltve. Az egészet beleönti a limonádéba, majd beteszi az italt a hűtőbe. Zavarosan állok itt. Mit csinál?

Hirtelen feleszmélek a gondolataimból amikor elkap engem.

- Mit csinálsz itt kisasszony? - kérdi Harry felém sétálva.
- Uh, fáj a fejem. Csak akartam egy kis fájdalomcsillapítót. - magyarázom. Bólint és a konyhába sétálok.
- A szekrény legtetején vannak. - mondja Harry. Leszedem a fájdalomcsillapítót és egy poharat az italnak. Harry felém jön.
- Itt egy kis limonádé, friss. - mondja Harry kinyitva a hűtőt és kiveszi a limonádét amit korábban betett. Visszautasítottam.
- Nem, köszi. Inkább vizet iszok. - mondom a csap felé fordulva. Harry mérgesen néz rám, majd visszateszi a limonádét a hűtőbe.
- Menj vissza az ágyba. - mondja nekem Harry. Követem az utasításait és felszaladok a lépcsőn.

Kinyitom az ajtót és óvatosan bemegyek. Lefekszem az ágyamra. Még mindig nem tudok visszaaludni. Felnyögök.

- Csendben. - mondja Dakota a szoba másik végéből.
- Ébren vagy? - suttogom neki.
- Most igen. - Dakota felkel az ágyából és az enyémhez sétál, leülve rá.
- Hé, elmondod nekem mi történt veled és Harryvel? - könyörgöm neki. Bólint.
- Senkinek sem mondhatod el. - kisujj esküt teszünk.
- Nos, Harry és Én a szobájába sétáltunk és a TV be volt kapcsolva. A TVben a hírek voltak, és Harry benne volt. Körözik őt. - mondja Dakota lefelé nézve.
- Hogyan tud a rendőrség a babaházról? - kérdezem Dakotát.
- Nem tudnak a babaházról. A hírek és a rendőrség azt tudja, hogy Harry elrabolt engem. A biztonsági kamerák a parkolóban felvették. - magyarázza Dakota. Bólintok.
- Nos, miért próbált meg megölni téged? - kérdezem zavarosan.
- Az-az a dolog. - mondja Dakota szaggatottan.
- Mi? Milyen dolog? - kérdezem kétségbeesetten.
- Harry megpróbál mindannyiunkat megölni. - MI?
- Mi? M-miért?
- Megpróbál megölni minket, így a rendőrök nem jönnek rá a babaházra. - magyarázza Dakota.
- Honnan tudod?
- Tudom, mármint, egyértelmű. - mondja Dakota, a könnyek folynak szemeiből.
- Nos, tudsz bármit is biztosra? - kérdezem aggódva a testvérem.
- Amit tudok, hogy az egyik lány segít neki megölni minket. - suttogja halkan Dakota.
- Tudod, hogy ki az?
- Nem, de senkiben sem bízz, Holly. - figyelmeztet engem Dakota, felkel az ágyamról és megcsókolja a homlokom.
- Jó éjszakát. - mondja az ágyához sétálva.
- Jó éjt - mondom én is.

Hogyan tudnék aludni, amikor a személy a szobában van, aki segít kicsinálni engem és a lányokat? Sóhajtok. Várj, ha Harry és a baba megpróbálnak mindenkit megölni, akkor a limonádé, amit ajánlott nekem, mérgezett? Harry azon volt, hogy megöljön engem?

Megpróbáltam álomba merülni, hogy kiverjem a fejemből ezeket a gonosz gondolatokat.

'Ne bízz senkiben' mondogattam magamnak.

5.Fejezet

/Két héttel később/

Mindannyian az asztalnál ültünk és ettünk. Amióta Kylie meghalt nagy a csend. Mindannyiunknak nagyon hiányzik. Természetesen Harrynek nem, pontosabban mióta helyettesíti őt egy másik lánnyal. Nem tudom, hogyan csinálja. Egy baba meghal, helyettesítő őt. Én Beth helyettesítettem, és minden nap nagyon sajnálom őt. A szomorú dolog, hogy egyikőnk sem tudja ki ölte meg Kyliet és sosem fogjuk megtudni. Nem beszélhetünk róla; Harry  mérges lesz.

Az étkezés után minden baba bevonult a szobába.

- Hiányzik Kylie - mondja Jess könnyeit törölgetve.
- Mindannyiunknak hiányzik, de nem beszélhetünk róla, oké? - mondja Juliet. Néha Juliet nagyon bosszantó. Mindig követi a szabályokat és nagyon parancsolgató. De elképesztően jó barát.

Néhány perc csönd után, Harry kinyitja az ajtót.

- Elmegyek egy új Kyliet keresni. - tájékoztat minket - Meg se próbáljatok megszökni. - mindannyian bólintunk. Harry elhagyja a szobát.

- Akartok filmet nézni? - javasolja Sarah.
- Rendben - mondja Anna és Evie, nagy részünk egyetértően bólint.


* Harry szemszöge *

London zsúfolt utcáin sétálok. Hűvös szél fúj, de a nap még mindig süt és ragyog. Már vagy egy órája az új Kyliet kerestem; nem találtam senkit. Egyik lány sem kiemelkedő számomra.

Egy óra küzdelmes keresés után besétálok egy kicsi aranyos kávézó szerűségbe enni. Kihagytam a reggelit, mert nem voltam éhes, mostanra éhezem.

Kint leülök egy asztalnál London csodás kilátását figyelni. Egy magas, lenyűgöző pincér az asztalhoz sétál. Abszolút gyönyörű. Hosszú, hullámos szőke haja van, sugárzó kék szemeiben el lehet veszni. Bőre enyhén cserszínű és olyan tiszta mint a kristály.

- Üdvözlöm, felvehetem a rendelését, uram? - kérdezi az imádni való hölgy.

Megköszörülöm a torkom. - Um, csak egy sovány tejet, kérem. - kérdem udvariasan. Istenem, tökéletes.

A lány bólint; elsétál.

Úgy hiszem megtaláltam az új  Kyliet. De nem kaphatom el itt csak úgy; akkor fogom elkapni, amikor véget ér a műszakja. Itt fogok várni egész nap, ha az kell.

/Két órával később/

A gyönyörű pincérnő munkaideje végre véget ért, amint láttam hogy leveti a koszos, foltos kötényét és fogasra akasztja. Végre, éveket vártam itt! Látom őt kisétálni a kávézóból és én azonnal követem őt biztosra menve, hogy nem vesz észre.

A pincérnő hazafelé sétál. Szerencsémre nem kocsival van.

Néhány perccel a pincérnő követése után, végre befordultunk egy elhagyatott utcába. Ez az hely úgy néz ki mint egy szellemváros. Senki sincs itt. Mosolygom.

Megfordul. Gyorsan elrejtőzöm egy bokor mögé.

- Hello? - mondja. Hangja olyan mint a mennyország; lány és reszelős. - Van ott valaki? - a pincérnő sóhajt majd tovább sétál.

Kijövök a bokorból és utána eredek. Észrevesz és futni kezd. Ugh, miért futnak el folyton?

Utána futok és gyorsan előkapom a késem a zsebemből. Megpróbál megszökni, de túlzottan erősen szorítom.

- Állj! Kérlek ne! Bármit megteszek! - könyörög és sikítozik. Nos, miért értelme lenne mindenhol vérnyomot hagyni, ha minden utasításomat követi?

- Kövess a kocsimhoz, velem fogsz jönni, kedvesem.

A pincérnő bólint és követ engem a kocsimig. A kezemet a hátán tartottam biztosra menve, hogy nem fog megszökni. Valóban legyőzöttnek tűnt, de bármikor változtathat ezen.

Amikor odaérünk a kocsimhoz, mondom neki, hogy szálljon be. Elsőnek hezitál, aztán előveszem a késem és engedelmeskedik. Jó kislány.

* Holly szemszöge *

Érdekel, mit is csinálhat Harry? Már hosszú ideje elment.

A lányok és én még mindig a hálóban vagyunk és filmet nézünk. Megnéztük a 'The notebook'-ot a 'The Conjuring'-ot /Démonok közt/ és most végeztünk a 'Grown Ups'-al /Felnőtteknek/. Ne nagyon tudok a filmre koncentrálni. Aggódtam az új Kylie miatt, hiányzik az igazi Kylie és Macy, Evie és Jess szétröhögték az agyukat. Nem igazán vicces ez a film.

- Hol van Harry? Már vagy öt órája elment. - kérdezi Juliet aggodalmasan.
- Tényleg aggódsz érte, Juliet? Egy faszkalap. - mondja Liz. Liznek igaza van, Juliet valóban törődik Harryvel. Nem tudom miért..Ő egy pszichopata.
- Természetesen törődik vele. Szeretik egymást. - mondja Lora a szemeit forgatva.
- Nem szeretem őt! - mondja Juliet dühösen.
- Szeretted Harryt? - kérdezem mielőtt gondolkodnék. Remélem, nem haragszik meg rám.
- Nem tudtad, hogy jártak? - kérdezi Anna a szemöldökét ráncolva.
- Nos, évekig randiztak, majd Harry apja meghalt, Harry megőrült, elrabolta Julietet, blah, emiatt Juliet a kedvence. - tájékoztatott Lola.
- Muszáj mindig felhoznod ez a történetet? Fáj. - mondja Juliet lefelé bámulva. Miután Juliett ezt mondja, minden csendes lesz, de egy mosolygó Harry sétál be; megtörve a csendet. Mindannyian Harry felé fordítjuk figyelmünket.

- Mindenki! Megtaláltam az új babánkat! - mondja Harry boldogan. - Üdvözölje mindenki - kezdi mondani előre tolva a babát, hogy láthassuk.

A baba félénken elősétált. Amint megláttam a szívem megállt, szemeim kikerekedtek.

- Dakota?

4. Fejezet

Senki sem szól egy szót sem, ahogy Harry levezeti Eviet, Kyliet, Macyt, Saraht és Lizt a hosszú, görbe lépcsőn.

Mit csinálnak itt? Mi történik?

Harry csöndben marad, ahogy kinyit másik öt cellaajtót. Meglepően nyugodtan invitálja be a lányokat a cellákba. Miért nem kiabál velük?

Harry gyorsan távozik ideges kifejezéssel.

- Mi történt? - kérdezem aggódva.
- Harry rájött a tervünkre - mondja legyőzötten Evie.
- Akkor miért nincs itt a többi lány is? - nincs értelmes ennek.
- Mi próbáltunk meg téged kijuttatni innen. Lolának nem tetszett a terv, Anna és Jess csak megfigyelők voltak. - informált Sarah.

Mindannyian a celláinkban ülünk, a levegőt csend tölti ki.

Borzalmas. Teljességgel borzalmas.

Harry beviharzik a szobába. Ez nem jelent jót.


* Juliet szemszöge *


A tervük kudarcba fulladt. Még csak gondolnunk sem kellett volna arra, hogy bárki bárhova elszökik.

Kíváncsi vagyok, Harry mit is csinálhat a lányokkal. Egyből itt hagyott, amint beléptünk a házba.

Felmegyek az emeletre, egyenesen a hálóba. Kinyitom az ajtót és egy rémült Jesst, Annet és Lizt látok. Mindannyian ki vannak kötözve egy székhez és a szájuk be van tömve. Izzadtak, horrorisztikus elfojtott sikolyok hagyják el szájukat. Ami miatt én sikítottam, az az extra szék volt a lányok mellett. Biztosan...nekem van kitéve.

- Mi a franc? - kiabálok sokkolt állapotban. Hogy csinálta ezt Harry?

Egy dühös Harry lép be a szobába.

- Juliet, teljesen elvesztettem minden bizalmat feléd. - mondja komolyan Harry. Nem tudok reagálni, szótlan vagyok.
- Sajnálom. Ne kötözz ki a székhez! K-kérlek. - mondom a falhoz simulva, félve, hogy Harry mit fog velem tenni.
- Oh kedvesem, ez a szék nem neked van. - Mi? Kinek?

Egy rémült Holly lép be a szobába. Ne. Nem teheti ezt. Hollyval ne, senkivel se! Már évek óta nem csinálta ezt. Csak amikor azt gondoltam erősödik az őrültsége.

Harry elkezdi kikötözni Hollyt a székhez, rózsaszín árnyalatú ajkai közé egy anyagot köt.

- Juliet, szeretlek, de.. - félbeszakítom Harryt.
- Fogd be, kibaszott különc! Nem teheted ezt, oké?! Mentálisan beteg vagy! - visítom. Ki kellett mondanom.
- A cellába, Juliet! - kiabálja Harry az ajtóra mutatva.
- Baszd meg. - mondom, megfordulok keresztbe tett karokkal. Ezelőtt még sosem csináltam ezt Harryvel. Féltem, hogy mit fog tenni.

Harry odasétált hozzám, és meghúzta a hajam. Visítottam fájdalmamban.

Harry lelökött engem a kemény, cement lépcsőn egyenesen a várbörtönbe.

- A cellába! MOST! - kiabálja Harry felpofozva engem. Követem az utasításait.

Harry kisétál a fogdából. Meglepetten állok ott. Általában mindig megbüntet, mielőtt bezár minket ide.

Harry gyorsan visszatér, kezében egy hosszú, fekete ostorral. Ne. Ne. Ne.

- Harry, kérlek. Ne, kérlek! - visítom. Könnyek folynak végig arcomon. Szemeim égnek a könnytől.

A többi lányra néztem a cellákban segítségért. Csak hátat fordítottak és csendben sírtak. Miért nem segítenek nekem?

- S-Sarah? Kérlek, segíts nekem - suttogom rettegve. Sarah homlokát ráncolja és megrázza fejét. Senki sem segít nekem.. Nem is igaz barátok.

- A falhoz te kurva! - kiabálja Harry. Követem az utasításait, leveszem a felsőmet. Könnyek versenyeztem orcáimon.

- Mondd nekem minden csapásnál, hogy szeretsz. - mondja Harry.

Harry megüt engem.

- Sz-sz-szeretlek - visítom hatalmas félelemmel és fájdalommal.

Ismét megüt engem.

- Sze-sze-szere-szeretlek - mondom ismételten, minden szó fáj.

Még egyszer megüt engem.

- Sze-szer... - nem tudom befejezni a mondatom, legyőztek. Már nem tudok beszélni.

Harry észreveszi és még egyszer megüt.

- Szeretlek! - visítom az utolsó alkalommal, összeesem kisírt szemekkel. Fekete szempillaspirálom végigfolyik orcáimon depressziós könnyeimmel.

Harry leköp engem, majd elhagyja a helyet.

- Ti, lányok... - ránézek Eviere, Sarahra, Kyliera, Macyre és Lizre. - Nem segítettetek nekem. - mondom gyengén.

- Te sem segítettél nekünk, Juliet. - mondja lefelé bámulva Macy.

Ránézek egy zavarodott kifejezéssel.

- Macynek igaza van. Tudjuk, hogy igazából mi történt közted és Harry közt. - mondja Kylie kerülve a szemkontaktust. Miről beszélnek?

- Oh, francba. - mondom, a hátam szörnyen fáj az ostorozástól. Sarah elmondja nekem, hogy van egy kis elsősegély láda a cellámban. Teszek egy kis kötszert a sebeimre, felsírok a fájdalomtól. Megöl.

- Most mit tettem? - kérdezem zavarodottan a lányokat.

- Tudjuk, hogy elmondtad Harrynek a tervünket. - mondja Evie bosszús hanggal.

- Mi? Én nem! - mondom nekik. Miért mondtam volna el?

- Mindannyian tudjuk, hogy szereted őt, Juliet. - mondja Sarah. Kibaszottul nem szeretem őt!

- Én nem! - kiabálom vissza. Meghökkennek.

- Igen, egy kicsit vonzó, de Jules, Ő egy bűnöző! - mondja nekem Macy. Azt hiszi mindent tud. SEMMIT SEM TUD.

- Fogd be! Csak hanyagoljuk, oké? - mondja Kylie szemeit forgatva.

Mindannyian csendben ülünk.


* Holly szemszöge *


Lolának, Jessnek, Annanak és nekem sikerült kiköpnie az agyagot. Igen, ostobaság, de jobb, mintsem egy madzag legyen a szádban. Megpróbáljuk elvágni a köteleket, de túl szorosan kötöznek minket oda a négy székhez.

- Most nem kellene ezt csinálnunk. - mondja Jess.
- Ti srácok, hülye faszok vagyok. Mondtam, hogy ez a kis terv nem fog működni. - mondja Lila bosszúsan.

Kínos csendben ülünk. Még mindig nem tudjuk, miért lettünk kikötözve a székekhez.

Harry visszasétál a szobába és észreveszi, hogy nincs a szánban az anyag. Megrázza a fejét.

- Pontosan miért is vagyunk ide kikötözve, Harry? - kérdezi Lola a szemeit forgatva.
- Így nem fogtok megszökni. A többi lány cellákban van, nekem pedig egy fontos találkozóm van ma este, szóval biztosra megyek, hogy ti kis porontyok nem fogtok megszökni. - mondja Harry. Ki leszünk kötözve az este nagy részében?
- Akkor miért nem vagyunk a várbörtönben? - kérdezi Anna Harryt.
- Mert ti nem próbáltátok meg kiszabadítani ezt itt - mondja Harry rám mutatva. - Megszöktetni, ellentétben Lizzel, Macyvel, Sarahval, Kylieval, Evievel és Juliettel.

Anna, Jess, Lola és én bólintottunk.

- Mennem kell. Ne próbáljatok megszökni, vagy nem fogok hezitálni hogy kibaszottul megöljelek titeket, ostoba libák. - Harry figyelmeztet minket, mielőtt elhagyja a szobát.


* Juliet szemszöge *


- Mit fogunk tenni? - kérdezem megtörve a hosszú kínos csendet.
- Semmit, nem tehetünk semmit. - mondja Evie csalódottan.
- Félek - nyöszörgi Sarah.

Erősen gondolkodva és csendben ülünk. Nincs semmi amit csinálhatnánk, semmi amit ehetnénk.

Néhány perc csönd után támadt egy nagyszerű; talán idióta; ötletem.

- Kylie! - mondom egy kicsit túl hangosan. Kylie azonnal rám néz.
- Igen? - válaszolja Kylie,
- Elég vékony vagy ahhoz, hogy kiférj a rácsok közt. - azt mondtam, amire gondoltam. Megéri a kockázatot?
- Uhm, Harry talán néz minket a biztonsági kamerákon keresztül? - mondja Liz.
- Negyven perce elment egy találkozóra. Most biztosan nincs a kocsijában, nem hosszú az út. - valóban ezt gondoltam?

Kylie nem mond semmit, csak megpróbálja magát átpaszírozni a fém rácsok között. Szerencsére könnyen átfér. Szerencse, hogy ennyire apró.

- Oh istenem. - mondja Kylie meglepetten.
- Oké, Kylie, mielőtt Harry visszatér szaladj a konyhába és hozd ide..- Kylie félbeszakít.
- Elszökhetek! Szabad vagyok! - mondja Kylie izgatottan ugrálva.
- Ne, ne is gondolj erre Kylie! - mondja Sarah rosszallóan Kylie ötletére. Sarahnak igaza van; Kylie nem mehet el. Harry meg fogja ölni őt!

- Szeretlek titeket csajok, de ez már túl sok lenne! - mondja Kylie, szemében könnyek gyűlnek.

Kylie felrohan a lépcsőn, az egész házat megtölti a bejárati ajtó nyitódásának hangja.
Wow, valóban lelépett.

- Nem, nem, nem. - mondja Liz fel-alá járkálva.
- Harry meg fogja őt ölni. - mondom a fejemet rázva.

Kylienak nem szabadott volna megszöknie; még csak rágondolnia sem! Az egész az én hibám, sosem kellett volna azt mondanom neki, hogy átfér a rácsok közt. Nem tudok mit tenni.


* Kylie szemszöge *


Amint elhagytam a házat, a lehető leggyorsabban kezdtem el szaladni. Végre kijutottam erről a helyről.

Még mindig futok; nem veszek levegőt és nem nézek hátra. Most egy hatalmas esőerdőn szaladok keresztül. Látom az utakat, épületeket, és az embereket. Megcsináltam! Megszöktem! Még néhány perc futás, és szabad vagyok!

Hirtelen a földre kerültem egy fekete sí maszkos alak által. Rémültem sikoltottam. Megpróbáltam felállni és kiszabadulni erős fogásából. Most örülök, hogy korábban vettem karate leckéket, amikor fiatalabb voltam.

Nem tudom ki ez a pasas, de biztos vagyok benne, hogy Harry próbál meg engem visszavinni oda.

Amint kiszabadultam a férfi szorításából, eszeveszett sebességgel kezdtem el rohanni. De a férfi túl gyors volt nekem. A földre lök és mielőtt bármit is tudnék tenni, elővesz egy éles bozótvágó kést. Sírni kezdek, az erőm azonnal elszáll, nem tudok felállni. Ismétlődően hasba szúr engem. A férfi leveszi a sí maszkot és leköp engem. Mielőtt láthattam volna a rejtélyes férfi arcát; minden elsötétült.

Nem lélegzem.

Nem beszélek.

Nem mozgok.

Halott vagyok. 

3.Fejezet

Harry belenyúlt a zsebébe és kivette a gigantikus kulcsot. Azt hiszem, ez a kulcs nyitja a várbörtönt. Még mindig nem hiszem el, hogy be akar engem ide zárni! Különben is, mi a problémája? Tini lányokat rabol és, és a "babájává" teszi őket? Pszichopatának kell lennie.

- Befelé! - mondta Harry, kinyitva a cella ajtaját. Követtem az utasításait és bementem az apróka cellába. Eléggé kényelmetlenül érzem magam. Olyan mint egy börtöncella, sőt, sokkal rosszabb. Tégla falak vesznek körbe engem, nincs lámpa, vagy bármiféle elektronikai dolog, csak egy nagyon kicsi, füstölgő gyertya. Azok a rácsok tartanak engem távol a külvilágtól; rozsdás fémek. Nem igazán akarom megérinteni őket.

- Nagyon sajnálom! Kérlek, engedj ki! - visítom Harrynek, a könnyek végigfolynak arcomon.
- Pofa be! - ordítja, majd bezárja az ajtót és elhagyja a várbörtönt.

Lecsúszok a fal mentén. Mit tettem? Csak vissza kellett volna mennem a klubba. Basszus, egyáltalán el sem kellett volna mennem a klubba azon az estén.

Minden, amit a cellában tenni tudtam a sírás. Sírni, sírni, sírni.

________________

* Harry szemszöge *

Nem igazán tettem jó első-benyomást úgy összességében az új babámnál, Hollynál. Ez nem olyan, mintha be akartam volna zárni azt a szegény lányt a zárkába, ezt kellett tennem ; így tanulta meg Juliet fegyelmet és a tiszteletet; és Holly is így fogja. Tudom, Holly mélyen egy jó baba. Holly nagyon gyönyörű, a szépsége kitűnik a többi babáétól. A hosszú, egyenes, fénylő szőke haja... Ragyogó óceán-kék szemei. Magas, kanyargós teste... Igazán tökéletes. És én a tökéletes babámat kerestem.

Visszarohanok az emeletre és beviharzom az ajtón. Mindannyian elhallgatnak, amikor kicsapom az ajtót.

- Idióták! Mindannyian! - kiabálom az értetlen babáimra mutatva. Még mindig nagyon sokat kel tanulniuk.

Juliet beszédre nyitja a száját, de félbeszakítom.

- Nem, Juliet! Úgy gondoltam, te voltál a legmegbízhatóbb babám! Mindannyian, mindannyian értetlen kurvák vagyok!

Néhány babának az arcán könnycseppek gördülnek le. Gyenge.

- Ha valamelyikőtök is elhagyja a szobát, az fog vele történni, ami Bethel történt. - kiabálom, mielőtt elhagyom a szobát és bezárom azt a rohadt ajtót.

Hülye kis babáim.


* Juliet szemszöge *

- Wow - ez volt az egyetlen szó, ami el tudta hagyni a számat. Harry csak.. kiabált velem?

Mindannyian sokkoltnak látszunk. Még sosem láttuk ezelőtt Harryt ennyire dühösnek.

- Csak gondolj bele, mit is tehet most Hollyval. - mondja Annak szimpátiát mutatva Holly felé. Igaz. Szegény lány, rémült lehet.

- Segíthetünk neki kiszabadulni a várbörtönből! - mondja Macy lelkesen. Őrült? Nem segíthetünk kiszabadulni Hollynak! Harry MEGÖLNE mindannyiunkat.

- Igen. - mondja Jess bólintva. - Juliet, te vagy Harry kedvence. Lefoglalhatnád őt, vagy valami, amíg mi segítünk kiszabadulni Hollynak. - nagyszerűn, Jess elvesztette az eszét. Nem tetszik ez a kis tervük. Nem fog működni, és mindannyian meghalunk.

- Nem! Meg fog ölni minket, és amúgy is, hogyan szerezzem meg a kulcsot? A hálójában tartja, és nincs engedélyem bejárni oda. - mondom magyarázatot verve a lányok fejébe.

- Nos, talán bemehetnél a hálójába, ha.. - félbeszakítom Jesst.

- NEM! Oké, nem! - nem tudom elhinni, hogy Jess ezt mondta.

- Mi bajod van? Te vagy az egyetlen, aki randizott vele. - mondja bosszúsan Jess.

- Igen, szeretted őt. - mondta Sarah. Kikészített.

- Fogd be! Csak fogd be! Oké?! Nem tudsz SEMMIT! - ordítom a lányoknak, mielőtt kezemet a szám elé kapom. Most kiabáltam velük? Ők a barátaim...

- Nos, igaz. Szeretted őt. - kiabálja nekem vissza Anna. Mindig is ilyen ribanc lett volna?

- T-te nem tud-tudod milyen nehéz is ez most, Anna. - válaszoltam akadozva. Mielőtt észrevettem volna, a könnyek lefolytam orcáimon. Nem hiszem, hogy valaha is sírtam volna a lányok előtt.

- Sajnálom, Jules. Nem akartunk felhozni téged és Harryt. - mondja Anna bocsánatkérően engem nézve. Várjunk, Anna bocsánatot kért?

Erős csend telepedett a szobára.

- Tudod mit? Gyerünk, szabadítsuk ki Hollyt a fogdából. - mondom halványan elmosolyodva. A lányok éljeneznek.

- De, szükségünk van egy tervre, gyertek ide csajok. - mondja Liz az ágyához hívva minket.

- Nos, Juliet az egyetlen, aki kimehet Harryvel a házból. Elmehetnének vacsorázni, vagy valami, addig mi bemegyünk Harry szobájába és megszerezzük a kulcsokat. - mondja nekünk Liz. Mindig is féltékeny voltam rá. Egyszerűen zseniális.


* Holly szemszöge *

Már három órája, hogy Harry bezárt engem ide. Éhezem. Eddig Harry csak arcon csapott engem. Nekem ez nem rossz, az sokkal rosszabb, amit Juliettel tett.

Lábdobogást hallok a lépcsők felől. Basszus. Harry az. Zihálni kezdek. Mit fog tenni velem?

Szorosan lehunyom a szemeimet, kezemet ökölbe szorítom. Nem akarom látni, milyen fegyvere van, vagy mit akar tenni velem.

- Psst, Holly. - Sarah?

- S-Sarah? - kinyitom a fél szemem. Ez Sarah! Felállok a padlóról és megragadom a rácsokat. Mit csinál itt?

- Hé, mindenki vacsorázik, nekem pedig ki kellett jönnöm a "mosdóba" - mondja Sarah, próbál megölelni a rácsokon keresztül. Kuncogom.

- Juliet és Harry elmennek ma este filmezni.

- Mi a fasz? - reagálok túlzottan gyorsan.

- Haha, igen. Juliet megpróbálja lefoglalni Harryt, amíg mi kiszabadítunk téged a cellából. - informál engem Sarah. Most nagyon boldog vagyok. Ez a cella a legrosszabb!

- Oh, Istenem, Sarah. Szeretlek! - mondom átölelve őt a rácsokon keresztül. Sarah kuncog.

- Nagyjából fél óra múlva visszatérek, hogy kiszabadítsalak innen. - mondja Sarah, majd elsétál.

Végre. Kiszabadulok a cellából. De mennyi ideig? Mi van, ha a terv nem működik? Úgy fogom végezni, mint...Beth?


* Juliet szemszöge *

Vacsora után felszaladtam a lépcsőkön, hogy átöltözzek a megfelelő ruhába.

Felveszek egy feket cicanadrágot, és egy halvány lila ujjatlan toppot. Kiveszem a gumikat, amik a két copfomat tartották, és hagyom, hogy a hosszú sötét hajam a vállamra omoljon. Nem foglalkoztam azzal, hogy több sminkes vigyek fel; már így is ki voltam sminkelve.

- Siess, Juliet! - kiabálta Harry lentről.

- Jövök! - kiabálom vissza, leszaladok és az ajtónál találkozom vele.

- Sziasztok lányok! - mondom nekik rájuk kacsintva. Mosolyognak.

Kézen fogva sétálok ki az ajtón Harryvel.

Harryvel beszállunk a fekete, fényes Mercedes Benz autójába. Bekapcsolom az övem és sóhajtok. Hatalmas estének ígérkezik.

Az út csendben telt, és örökké valóságnak tűnt. Egész úton a rádiónak az aprócska kijelzőjét figyelem. Harry megnyom egy gombot, a kép átvált a babaház biztonsági kameráira.

Basszus.

Harry megnyom még egy gombot, a kép átvált a nyomorult Hollyra, aki ott ül a kényelmetlen ágyon a cellában. Oh ne.

- Um.. H-hallgathatnánk a rádiót? - kérdezem Harryt remélve, hogy bekapcsolja a rádiót, ezzel kikapcsolva a biztonsági kamerák képét.

- Nem, Hollyt nézem. Nem bízom benne. - válaszolja Harry, szemei nem hagyják el a képernyőt.

Basszus, tudnom kellett volna a biztonsági kamerákról. Hülyeség volt ez a terv. Harry minden bizalmát elveszti a lányok iránt, főleg irántam...


* Holly szemszöge *

Harry cellájának fa deszkáján ülök. Aggódva rágom a körmeimet. Alig várom, hogy kijuthassak ebből az isten verte cellából. Még ha csak pár órája vagyok is itt.

Lépteket hallok a vinnyogó, régi lépcső felől. Biztos a lányok azok. Izgatottan mosolygom.

Látom Eviet, Kyliet, Macyt, Saraht és Lizt lesétálni a lépcsőn. Izgatottan tapsolok, de a lányok nem tűnnek túl boldognak. A szemeim kikerekednek.

Valaki van mögöttük, aki letolta őket a lépcsőn.

Harry az.