31.Fejezet

~Holly~

„Sarah.”

Amint tudatosul bennem, hogy Sarah hiányzik, a testem megmerevedik, és az agyam bekapcsol. Sarah nem volt ott, amikor elköszöntünk Niall-tól, Liam-től, Louis-tól, Zayn-től és a többiektől, és nem volt a limuzinban sem. Nem vagyok képes megérteni, hogy feledkezhettünk el róla. Egy személyről. Egy barátról. Mindenkinek jól kellett szórakoznia ahhoz, hogy megfeledkezzünk Sarah-ról.

Felpattantam az ágyamból és kifutottam a szobából. Amint elhagytam azt, egyből Harrybe ütköztem.

„Harry!” Mondtam túl hangosan.

„Igen?”

„Sarah” Elhagytuk őt! Nincs a szobába!” Pánikoltam.

„Holly, nyugodj meg.”

„Nyugodjak meg? Hol van Sarah?”

„Csak … Gyere velem, mindent elmagyarázok.” Sóhajtott Harry.

Kicsit erőszakosan ragadta meg a kezem, és gyorsan a szobájába vezetett.

Amint beértünk a szobába, helyet foglaltam Harry ágyán, ő pedig néhány méterre állt tőlem.

„Mi folyik itt? Kérdeztem sóhajtva.

„Sarah,” Nézett le Harry, „Sarah halott.”

Zihálni kezdtem. „H-Halott? Mi a fenét-”

„Megkértem Clive-ot, hogy ölje meg.”

„Miért?” Mi rosszat csinált?” Ebben a pillanatban az első könnycsepp legördült az arcomon.

„Oh, Sarah tökéletesen tudta mit is csinált. Kibaszott undorító kurva.”

„Istenem. Mit tett?”

„Ő okozta a tüzet a várbörtönbe.”

Harry azt hiszi Sarah okozta a tüzet. Istenem. Úgy éreztem, hogy a szívem a földig süllyed, ahogy egyre több és több könny kezdte szúrnia szemem. Nekem kéne halottnak lennem. De ő azt hiszi Sarah tette. Engem kellett volna hagynia meghalni.

„Ő tette volna?”

„Igen. Kibaszott kurva!”

„Honnan …Honnan tudod, gondolod?” Mondtam egy kicsit gyanakvóan.

„Megnéztem a biztonsági kamerákat.”

„De..”

„Menj aludni Holly, nem akarok erről beszélni többet. Sarah meghalt. Elment. Vége.”

„Vége?! Mi a franc? Sarah a barátom volt!” Mondtam, még több könny szúrta a szemem.

„Azt hiszed, Holly? Mosolygott hamisan.

„Jézus Krisztus. Mi?

„Nem igazán érdekel.”

Egy pillanatig csendben ültem. Sarah meghalt és ez az én hibám. Ő olyan jó volt, ő volt a legkedvesebb a babák közül. De most, elment. Miattam.

„Menj aludni Holly.” Mondta Harry világosan.

Követtem Harry parancsát és visszasétáltam a babákhoz, a szobába. Az egész út csendben telt, csak a könnyeim folytak.

Visszafeküdtem az ágyba, csendesen sírtam, még el nem aludtam.

~Következő nap~

Mindent elmondtam a babáknak, amit Harry mondott nekem Sarah-ról és a haláláról. Ugyan úgy lesújtotta őket a hír, mint engem. Julietet viselte meg a legjobban, ő és Sarah nagyon közel álltak egymáshoz.

A babák, Harry és én az ebédet teljes csendben fogyasztottuk el. Egyikünk se beszélt, csak a lélegzetvételeinket lehetett hallani, a rágást és érzelmi zaklatottságunkat. Liz és Dakota mellett ültem az asztal végén, a legmesszebb Harry-től. Még csak rá se szerettem volna nézni.

Ahogy végeztünk az ebédünkkel, a lányokkal takarítani kezdtünk. Lola és Juliet mosták el a tányérokat, Dakota és Evie összepakoltak, Macy és Liz felmosták a padlót, én pedig megtakarítottam a padokat. Rendkívül kínos volt, senki se kívánt beszélni, de akkor Juliet megszólalt.

„Úgy tűnik, minden nap elvesztünk egy újabb lányt.” Forgatta meg a szemeit.

„Miért pont őt? Nem tett semmi rosszat.” Mondta Lola szemöldökét ráncolva.

„Valószínűleg ő okozta a várbörtöni tüzet.” Mondtam.

„És akkor? Miatta volt. Biztos baleset volt. Kurvára nem kellett volna meghalnia!” Üvöltötte Juliet.

„Harry egy mocskos, értéketlen, gonosz, gyáva f-”

Lolát, Harry szakította félbe, „Hello.”

„Szia Harry.” Mondtuk egyszerre a lányokkal.

„Egy kicsit el kell mennem. Clive-val kell találkoznom. Négy körül érek vissza.”Kacsintott és már távozott is.

Nagyszerű, Clive. Senkit sem utálok jobban, mint őt. Gyilkos, rabló és drogfüggő. De pontosan ugyan olyan, mint Harry is.

~Harry~

Besétáltam a kicsi, régi módú kávézóba, ahol Clive-val találkozunk. A bútorok autentikusak voltak és csak kettő ember van itt, ami jó.

Megláttam Clive-ot egy kis asztalnál üldögélni, így felé vettem az irányt.

„Üdvözöllek.” Mondta Clive ahogy meglátott. Helyet foglaltam vele szemben.

„Szép munka volt, Clive. Sarah eltűnt.” Vigyorogtam gonosz tekintettel.

„Egyébént, mi volt a pontos oka annak, hogy meg kellett öljem Sarah Newmant?” Kérdezte, ivott egy korty kávét, majd a bögrét a kezébe tartva hátradőlt a székben.

„Úgy tudom már elmondtam, nem?”

„Biztos elfelejtettem…”

„Rendben, azért kellett meghalnia, mert valószínűleg miatta keletkezett tűz a várbörtönben; ami most tönkrement.” Fogaimat összeszorítva mondtam, miközben visszaemlékeztem arra a szörnyű éjszakára.

Ezután csendben ültünk. Csak néha-néha kortyoltunk bele a meleg kávénkba.

„Mondtam, hogy találkoztam Holly Parkerrel, Niall házába?”

„Tényleg?” Kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.

„Igen, igazán bájos lány. Bááááájos.” Vigyorgott.

„Az.” Kacsintottam.

Soha nem volt kapcsolatom Hollyval és egyik babámmal se. Holly csak… Olyan más. Tiszta szőke, selymes, finom haja tökéletes. Óceán kék szeme káprázatos, amiket akár órákig tudnák nézni. Csodálatos, formás teste van. Hatalmas, ragyogó mosolya, ami beragyogja az egész szobát. Pezsgő, pimasz, barátságos személyisége, amit imádok. Habár Holly a legbutább szőke, akivel valaha is találkoztam, el kell ismernem, hogy ő különleges. Nagyon különleges.

„Hogy érzel Holly Parker iránt?”

„Gyönyörű.”

„Wow, mit gondolna Juliet Moore arról, amit most mondtál?”  Kuncogott Clives.

„Juliet? Miért hozod most fel őt?”

„Évek óta ismerlek téged Harry Styles, és nem felejtem el a dolgokat ilyen könnyen. Emlékszem a romantikus kapcsolatotokra, mielőtt a Babaház a képbe jött volna. Minden másodpercet együtt töltöttetek, együtt mosolyogtatok, nevettetek, sírtatok. A kettőtök kapcsolata rendkívüli volt. Nos, mikor elraboltad őt, ő lett az első babád. Haha, oh szegény Juliet Moore. Hogy is hívtad? ’Juliez’? Aw, mennyire imádnivaló.”

„Nem szeretem, amikor az emberek felhozzák a múltat, Clive.” Mondtam mély, komoly hanggal.

„Nem menekülhetsz el a múltad elől Harry Styles. A múlt az a múlt, hozzád tartozik. És el is érkeztünk a kérdéshez, amit fel akartam tenni, anélkül, hogy indulatosan válaszolnál, mérges lennél, kiabálnál, és random, véletlenszerű dolgokat ragadnál meg és dobnál el. Akkor Harry Stylesként viselkednél. Kis bipoláris, kicsi Harry Styles.” Mondta egy hamis, szarkasztikus, apró mosollyal.

„És mit szeretnél kérdezni tőlem?”

„Még mindig szereted Juliet Moore-t?”

Ahogy Clive feltette a kérdést a szemeim elkerekedtek. Julietet szeretni? Pfff. Abszolút nem. Természetesen teljes szívemből szerettem őt egykor. De változnak az idők, a múlt az a múlt. Bizonyára nem szeretem Julietet. Talán tényleg gyönyörű, a ragyogó fekete hajával és különleges mosolyával, de soha nem fogom, már úgy szeretni, ahogy évekkel ezelőtt.

„Nem.”

 „Biztos vagy benne, Harry Styles?”

„Egészen biztos vagyok abban, kit szeretek és kit nem.”

„A szerelem egy vicces dolog. Szeretsz valakit, de aztán elengeded. TE elengeded, de a szíved nem. Biztos vagyok benne…Valahol mélyen szereted Juliet Moore-t. Valahol.”

„Mit tudsz te a szerelemről?”

„Rendben, volt egy feleségem. Maxine Clive. Fekete haj, kék szem, kicsi francia akcentus, huszonhét-„

„Ismerem Maxine-t.”

„Ah, szép. Nem kell elmagyaráznom, egyszerű téma, más néven a feleségem, akit elég hosszú ideje ismertél.”

Clive és én megvitattuk a ’szerelmet’ ami rövid ideig tartott. Soha nem akartam erről beszélni, de persze, mégis megtettem. Minden amire Clive kért, annyi, hogy kit szeretek, ha szeretem Holly-t, ha szeretem Juliet-et, akit a leggyönyörűbb babának hisz, ha valaha is megtapasztalom újra a szerelmet, blablabla. Idegesítő, hogy nem tudom, hogy válaszoljak a kérdésére. A szerelem valami, amit nem érzek túl gyakran. A szerelem olyan, mint egy elvont kultúra, az egyetlen nagy dolog, ami megdobogtatja a szívet, mielőtt az agyunk gondolkodni tudna… Ez az, amiért mindig szakítással végződnek.

„Oké, mindegy. Komolyan köszönöm, hogy gondoskodtál a kis problémámról, más néven Sarah-ról.” Mondtam témát váltva.

„Sarah Newman. Milyen volt számodra? Nem beszéltem vele túl sokat.”

„Ő az a tipikus idegesítően kedves lány, aki mindenkinek segíteni akar, mindenkit szeret és egyenlőnek tekint. Utáltam ezt.” Forgattam meg a szemem, visszagondolva Sarah-ra.

 „Oh..”

„Olyan boldog vagyok, hogy meghalt.”

 „Halál. Milyen furcsa dolog.”

„Sarah egy hazug kis gyáva volt.” Mondtam a fejemet megrázva.

„Nem volt ő rossz, úgy értem-”

„Kis idegesítő kurva ribanc.”

„Gyerünk, soha nem érdemelte meg a halált vagy valami hozzá hasonlót.”

„Tapintatlan ribanc.” Folytattam, teljesen figyelmen kívül hagyva Clive-ot.

„Harry-”

„Szörnyű volt.”

„Harry, én-”

„Idióta.” Folytatom, nem figyelve Clive egyetlen szavára sem.

„Sarah Newman, ő-”

„Hülye, csúnya kurva!”

„Sarah Newman, én próbáltam-”

„Kibaszott faszfej egy lány!” Továbbra is üvöltöttem, összeszorított ököllel.

„Ő csak-„

„Kurva, kis ribanc!” Ordítottam fogcsikorgatva, ujjaim elfehéredtek az erős szorítástól. Haragosan ordibáltam. Ez a kibaszott ribanc Sarah.

„Harry!” Üvöltött Clive hangosabban nálam, próbálva kizökkenteni haragomból.

„Ughh! Hülye ribanc!” Ordibáltam.

„Harry!” Üvöltötte Cvlie,

„Sarah, elmenekült!”