13.Fejezet

*Holly szemszöge*

A lányok és én a szobában ülünk és nézzük az Alkonyatot... már vagy milliárdnyira. Nem tudok a filmre koncentrálni, minden amire gondolni tudok, hogy Harry mit mondott nekem. Harry nem körözött és nem próbál megölni minket; Dakota hazudott.

- Holly, rendben vagy? - kérdezi Dakota. Nem, nem vagyok jól.

- Jól vagyok. - hazudok. A lányok visszatérnek a film nézéséhez.

- Um, lemegyek és szerzek egy kis vizet. - mondom, felállok az ágyról és kimegyek. Tulajdonképpen nem vízért megyek, Visszamegyek Harry szobájába. Még mindig sok mindent meg kell vitatnunk.

/Harry szobája/

- Harry? - kopogok a dupla ajtón. Válaszol nem sokkal később.

- Holly, ismét. - kiterjeszti karjait, hogy beengedjen engem.

- Beszélnünk kell. - informálom Harryt.

- Miről?

- Mindenről.

- Rendben, oké. - mondja Harry leülve mellém.

- Ha nem próbálsz meg megölni minket, akkor mi volt az a dolog a limonádéval pár napja? - kérdezem.

- Speciális drog. Távol tart a megőrüléstől.

- Akkor miért próbáltál adni nekem belőle?

- Tesztelés-képpen.  Előtte még nem próbáltam, ezért rajtad akartam kipróbálni elsőnek.

- Wow, igazi úriember. - mondom szarkasztikusan.

- Más vagy. - mondja Harry.

- Hogyan?

- Csak az vagy.

- Tudod, hogy Jess, Anna és Kylie hogyan hal.. - félbe lettem szakítva, ahogy Sarah nyitotta az ajtót.

- Sarah? - kérdezi Harry.

- Jézusom, Holly, már évek óta itt ülsz. - mondja mosolyogva Sarah. - A lányok téged keresnek.

- Mondd nekik, hogy Holly és én nemsokára ott leszünk. - Harry rám néz, mentálisan üzenve, hogy értsek egyet, hogy Sarah elmenjen.

- Persze.. mármint - megköszörülöm a torkom. - Ja.

- Oh, oké, később lá.. - Harry félbeszakítja.

- Szia. - Harry integet neki, hogy menjen ki.

- Hova megyünk? - kérdem Harryt.

- Nem tudom, csak gyere. - ragadja meg Harry a karom. Libabőrös leszek a hideg, de mégis meleg tapintásán, ahogy kihúz engem az ajtón.

/Harry kocsijában/

- Miért nem hallgatsz rádiót? - kérdezem Harryt.

- Sosem voltam a zene rajongója.

- Mi?! Én nem tudok zene nélkül élni!

- Zene.. elcsépelt. Ostoba. Nem jelent semmit. De kapcsold be a rádiót, a csend idegesítő.

Bekapcsolom a rádiót és az első zene a listán a 'Happy'. Harry és én mindketten nyögünk. Felkuncogunk.

- Mindig ezt adják. - mondom a szemeimet forgatva.

- Válts csatornát.

Megnyomom a gombot, ami szerintem a csatornát váltja. Ami bekapcsolt, a 'The A Team" . Jó, valami megfelelő.

Néhány perc elteltével a zenéből, hallom ahogy Harry magának csendben énekel. Lentebb veszem a hangerőt, hogy hallhassam mégjobban a hangját.

- Gyönyörű hangod van, Harry. - elpirul.

- Haha, nah, de köszi.

- Neked is énekelned kéne, Holly. - mosolyog.

- Neem, utálok énekelni.

- Énekelj! - könyörög Harry, mint egy gyerek.

- Nem! - nevetek.

- Kérlek! Csak hallani akarom, hogyan énekelsz!

- Nem! Utálok énekelni!

- Hogy utálhat valaki énekelni? - kérdezi Harry.

- Szopok rajta, és uh - megköszörülöm a torkom. - sohasem voltam a zene rajongója.


/Egy kávézóban/

- Mi az a hely? - kérdezem helyet foglalva Harryvel szemben.

- 'Scarlett'-nek hívják. Nagyon jó kávét csinálnak, bízz bennem.

Harry rendel két kávét. Megköszönöm neki, és visszatérek az eredeti okhoz, amiért itt vagyunk.

- Szóval, tudod hogyan halt meg Kylie, Jess éa Anna?

- Kylie, uh. - Harry kínosan megvakarta a nyakát. - Felbéreltem egy srácot, hogy ölje meg.

- Mi?? Kit? - kérdezem.

- Zayn Malik. Ne aggódj, hamarosan találkozol vele, és a babáival is.

- Van másik babaház is?

- Igen. Ott van Louis Tomlinson-é, Niall Horan-é, Liam Payne-é, és nyilvánvalóan Zayn Malik-é. - magyarázza Harry.

- Wow, egy babaház banda, igazán férfias. - mondom szarkasztikusan. - Szóval, mi a helyzet Jessel és Annaval?

- Tulajdonképpen nem tudom. - mondja zavartan Harry.

Egy apró, szőke hosszú hajú pincérnő odasétál hozzánk és odaadja a kávéinkat.

- Köszi. - mondja Harry, mielőtt elsétál a pincérnő.

- Mesél még nekem erről a "bandáról". - mondom Harrynek.

- Ez nem egy banda, tényleg.. Különben is, mindig van egy új évi party a babaházamban, mióta az enyém a legnagyobb és a srácok magukkal hozzák a babáikat és mi csak.. bulizunk. Ez az egyetlen este, amikor hagyjuk a babáinknak, hogy... igazi lányok lehessenek. - magyarázza Harry.

- Igazi lány. Hiányzik ez az érzés.

Harry megköszörüli a torkát, megpróbálva figyelmen kívül hagyni a kínos pillanatot. - Uh, a többieknek mindössze egy babájuk van.

- Mi a nevük?

- Liam babája Janet, Zayn-é Mina, Louis-é Ara és Niall-é Fran. - magyarázza Harry.

- Szóval, nekik miért csak egy ba-

- Hozhatok nektek valami mást? - vág félbe a pincérnő.

- Nem, menj el kérlek. - mondja Harry durván a pincérnőnek, aki elmegy.

- Durva voltál.

- Ő is az volt.

/Harry kocsijában/

Nagyjából öt percre vagyunk a babaháztól, az út csendben telik.

- Köszönöm a kávét. - mondom egy meleg mosolyt küldve Harry felé.

- Semmiség.

- Hé, akarsz játszani kérdezős játékot?

- Mi a kedvenc színed? - kérdezem időt sem adva Harrynek, hogy egyet értsen vagy tiltakozzon a játékkal kapcsolatban

- Holly, ez már egy kicsit sok. Nem mondok neked semmit magamról, főleg nem egy hülye színt. Én irányítalak téged, nem vagyunk barátok, és nem játszom gyerekes játékokat. - mondja Harry komolyan.

Kicsit kínosan érzem magam, és szomorú vagyok Harry válasza miatt. Azt hittem egyfajta barátok voltunk... De nem, ő "irányít" engem. Tulajdonképpen azt gondoltam, hogy közel kerültünk egymáshoz tegnap óta. De én még mindig csak a kis áldozata vagyok.


Mikor megérkezünk a házhoz, Harry azt mondja menjek be és csinálja vacsorát a lányokkal. Követem az utasításait, és a konyhába veszem az irányt.

/Konyhában/

- Hol voltál? - kérdezik a lányok, Juliet átnyújt egy recept könyvet.

- Nektek is hello. - mondom letéve a recept könyvet a pultra.

- Holly, egy elég hosszú időre elmentél, azt hittük Harry megölt téged, vagy valami. - mondja Liz.

- Megölni engem? Nem! - mondom, kinyitom a hűtőt és kiveszem a szükséges hozzávalókat.

- Ne kerülj hozzá túl közel, ingatag, agresszió és ördögség lapul a zöld szemei mögött. - mondja nekem Juliet.

- Hmm - hümmögök figyelmen kívül hagyva Juliet megjegyzését.

/Vacsoránál/

Mind mindig, az asztalnál a levegőt beszélgetések töltik meg. Evie és Juliet mellett ülök. Az Alkonyatról beszélgetünk, és hogy vajon ki tartozik a Jacob és ki az Edward fanok közé.

- Edward! - mondja Juliet.

- Jacob! - mondja Evie egyet nem értve.

- Edward

- Jacob

- Edward

- Jacob

- Bella! - zavarom meg Evie és Juliet apró kis vitáját.

- Nincs Bella fanclub. - mondja Juliet a vizét kortyolgatva.

- Lehet, mármint,  miért ne?

- Nagyon fura vagy, Holly.

- Nem igazán. Én is Bella párti vagyok. - mondja Macy az asztal túlsó feléből. Öklözök Macyval ahogy kuncogunk.

- Egyet értek, Jacob fan. - mondja Lola.

- Mi? Nem, Lola! - mondja Dakota a fejét rázva. - Edward a fő része.

- Edward! - mondja Juliet a levegőbe emelve a pohár borát.

- Bella csapat! - Liz ad nekem egy légpacsit.

A beszélgetés, amibe minden lány részt vett, kellemes volt, pontosabban addig, míg odalent be nem állt közénk a dráma és a csend.

/Lefekvés előtt/

Mindegyik lány a fogát mossa, a pizsamáinkban vagyunk, lemossuk az összes sminket, és készülünk a lefekvéshez, de mielőtt még álomba merülnék, beszélnem kell Harryvel erről az egész babaházas dologról, amiről már Scarlettben kellett volna.

Kikelek az ágyból és kimegyek az ajtón, Harry szobájához sétálok és bemegyek magamtól, remélve hogy nem fogja bánni.

- Mit csinálsz! - kérdi Harry amint meglát engem.

- Beszélnem kell veled valamiről. - mondom, a hangom halk.

- Holly, ne gyere be engedély nélkül a szobámba! - kiabál rám Harry. Mi történt vele? Ma édes volt, most meg egy elmebeteg. Kétszemélyiségű.

- Sajnálom, azt hittem, hogy barát-

Harry félbeszakít engem. - NEM VAGYUNK BARÁTOK! SOHASEM LESZÜNK AZOK, OKÉ? KIFELÉ!

 Nem tudom miért, de én csak ott állok, legyőzöttnek érezve magam. Könnyek folynak a szememből. Én csak Harry előtt sírok. Valószínűleg gyengének tűnök.

- Nos? Menj! - igényli Harry, a hangja kicsit halkabb, mint korábban.

Befutok a hálószobába és azonnal ágyba bújok. Amint lekapcsolom a lámpámat, csendesen magamban sírok. Valami, amit csendesen csinálok most.

/Másnak reggel/

Szemeim kinyílnak a hosszú álomból. Az első dolog, amit látok, az Harry, fülig érő mosollyal.

- Reggelt. - mondja rekedt hangon, átnyújt nekem egy bögre meleg teát.

- Hány óra? - kérdezem.

Harry ránéz az órájára. - Délelőtt 11:35

- Mi? Elaludtam!

- Rendben van, mondtam a többi babának, hogy pihenésre van szükséged. - mondja Harry az arcomat simogatva a hideg, sápadt kezével.

- Oh...köszi.

- Sajnálom Holly, de mennem kell. Kérlek öltözz fel, ami azt illeti. - mondja Harry felállva. Harry kisétál az ajtón, de meglepve engem visszafordul négy másodperccel később. - És Holly, - felnézek Harryre, aki az ajtófélfának támaszkodik. - a kedvenc színem a narancssárga.

12.Fejezet

*Holly szemszöge*

Tegnap óta a gondolataim és a véleményem Harryről egy kicsit változik. A pillanat, amikor mind a ketten nevettünk és beszélgettünk, megesküszöm, hogy akkor normális srácnak tűnt. De egy gondolatot nem tudok kiverni a fejemből; Ha nem próbál megölni miket, babábak, akkor a mi a fasz folyik itt? Minden nap meg akarom őt kérdezni, de nem tudom megtenni magam. Habár Harry egy kicsit megváltozott, még mindig szörnynek látom.

- Holly, itt van. - mondja Lola, átnyújtva egy rongyot és egy vödör vizet. Igen, a babaházat takarítjuk. Mindennapos házimunka, amit nekünk lányoknak meg kell csinálnunk, még ha a babaház makulátlan is, nem elég Harrynek.

- Köszi. - mondom Lolának, mielőtt elkezdem súrolni a már amúgy is ragyogó márványlapokat.

- Hé Holly, mit csináltál tegnap este? - kérdezi Lola a semmiből.

- Huh?

- Felébredtem az éjszaka közepén, és láttam, hogy nem vagy az ágyadban

- Oh, csak szükségem volt egy kis friss levegőre. - válaszolom Lolának, kihagyva a Harrys dolgot.

- Oh, oké. - mondja Lola, majd visszatérünk a padló takarításához.

- Um, Macy, mit csinálsz? - kérdezi Juliet Macyt, akie gy széken áll.

- Próbálom megtakarítani a csillárt. - mondja vissza Macy.

- Ez nem igazán jó... - ennyit tudok mondani, mielőtt Macy lezuhan a székről egyenesen és pontosan rám. Én a hátamra esek és véletlenül kiborul a víz, amivel a padlót takarítottam.

- Macy! - kiáltok rá, Macy csak mered rám lesokkolt arccal. Megfordulok. A vödör víz teljesen beteríti Harryt. Csak néhány pillanata lehet ott. Harry dühös fejjel áll ott.

- Oh Istenem, sajnálom! - mondom neki, számat eltakarom a kezemmel.

- Rendben van, csak ezt átcserélem. - sóhajt Harry, mielőtt elmegy. Nagyszerű, valószínűleg megint utál engem. De be kell hogy valljam, ez sokkal nyugodtam reakció volt, mint amire számítottam.

- Sajnálom Holly. - mondja Macy lefele nézve.

- Oké lányok, azt hiszem végeztünk a takarítással, menjünk le és kezdjük el a vacsorát csinálni. - mondja Juliet lesétálva a lépcsőn velünk a nyomában.

/Konyhában/

Megterítem az asztalt Juliettel, akivel a néhány nappal ezelőtti vitánk óta nem beszélek. Ez elég kínos nekünk.


- Holly, adnál egy villát? - kérdi Juliet. Adok neki egyet és hálásan mosolyog. Aztán a csend ismét közénk telepedik.

- Um, Holly? - mondja Juliet, abbahagyom amit csináltam és védekező arcára nézek.

- Igen?

- Sajnálom az egész 'Nem vagyok a barátod' dolgot, elég gyerekes volt.

- Juliet, rendben van, megbocsájtok neked, a barátok vitáznak.

- Igen. Barátok? - kérdezi Juliet kitárva karjait egy ölelésért.

- Barátok. - értek egyet és szoros ölelésbe húzom őt.

- Oh, basszus, elfelejtettem. - mondom elengedve őt az ölelésből.

- Mit? - kérdezi zavartan Juliet.

- Meg kell kérdeznem valamit Harrytől. Visszajövök. - csak beugrott, hogy meg kell kérdeznem Harryt erről az egész "megölöm a babákat" dologról. Nem kellene kellemesnek éreznem a beszélgetést vele, de nem tudom, tegnap valami megváltozott.

- Woah, Kisasszony, Harry nem szereti ha a babák bejárkálnak a saját szobájába engedély nélkül. - mondja Juliet megállítva engem.

- Rendben leszek - rákacsintok mielőtt felrohanok.

/Harry szobájába/

Kopogok a hatalmas dupla ajtón, kicsit rémült vagyok, hogy Harry mit fog tenni, nagyon igényli a magánéletét.

Harry nem válaszol, így ismét kopogok. Még mindig semmi válasz. Újra kopogok. Semmi válasz.

Néhány kopogtatás után , megunom a kopogást és magamtól bemegyek. Nagy hiba. Ami a szemeim előtt van, Harry. Az egyetlen dolog amit visel, az egy törölköző a dereka körül, kiemeli a tónosus, tintával borított hasát. Csodálom a helyességét, amíg meg nem zavar engem.

- Tetszik amit látsz?- kérdezi Harry kuncogva.

Megrázom a fejem, és elzavarom a gondolataimat. - Oh, Istenem, sajnálom. - mondom, még mindig a tintával fedett hasát bámulva.

- Nos, um, segíthetek? - kérdezi megköszörülve a torkát.

- Uh, nekem csak kell-

- Nem kéne oda lent lenned és vacsorát készíteni? - szakít félbe Harry.

- Tényleg kérdeznem kell tőled valamit. - magyarázom.

- Rendben. - Harry megütögeti az ágyát, hogy üljek le mellé. - Miről van szó? - kérdezi, ahogy leülök mellé.

Megköszörülöm a torkom, mielőtt kérdezek. - Uhm, tegnap, hogy értetted, hogy nem próbálod megölni a babáidat?

- Tessék? - kérdezi Harry zavartan.

- Uh, tegnap ni.., nos, reggel, de sötét volt, technikailag regg..

- A lényeget, Holly. - forgatja meg smaragd zöld szemeit.

- Um, kiborultam, mert azt gondoltam, megpróbáltál megmérgezni, és meg akartad ölni a babákat? - magyaráztam.

- Oh, igen, nem, nem csinálok olyan dolgokat, mint megmérgezni valakit. - válaszolja Harry megrázva a fejét.

- Miért? Leszúrtál, mármint, majdnem megöltél, vagyis, pontosabban meg is halhattam volna, nem mintha tudtam volna, és..

- Holly, a lényeget. - mondja Harry kuncogva. Kuncogva.

- Ha nem próbálod megölni a babákat, akkor hogyan halt meg Jess és Anna?

- Ki tudja? És miért hoztad fel ezt a teóriát, hogy megpróbálom megölni a babákat?

- Uhm, én nem tu-tudom. - hazudom. Nem mondhatom el neki, hogy Dakota mondta. Isten tudja mit tenne vele.

- Hazudsz. - mondja komolyan Harry. Lenéztem. - Holly, mondd el. - Harry ujjait az állam alá teszi, felemelve ezzel a fejem, hogy halálos zöld szemeibe nézzek.

- Da-Dakota.

- Most, miért mondaná ezt Dakota?

- A-azt mondta, hogy köröznek téged, és megpróbálsz minket megölni, és emiatt vadásztál rá e-egy késsel. - válaszolom félve, hogy Harry mit fog tenni.

- Tulajdonképpen, nem akartam megölni őt, fenyegettem őt, mert nem engedelmeskedett az utasításomnak. - magyarázza Harry. Csöndben maradok, biztosra menve, hogy gondolkodom, mielőtt beszélek. - Ráadásul, nem köröznek.

11.Fejezet

*Holly*

Mindannyian a konyhában készítjük a vacsorát. Egyikőnk sem beszél, ami szokatlan. Általában, a konyhában mindig zenét hallgatunk, és hangosan nevetünk, de nem ma. A mai nap sima volt.

Ahogy lecsekkolom a sütő melegségét, valami hideget érzek a lábamnál. Lenézek a lábamra, hogy megtudjam mi az. Paradicsom szósz. Hátranézek és látom Eviet és Lizt.

- Oh Istenem, sajnálom! - mondja Evie két nevetés közt. Hogy visszavágjak neki, megragadom a mustárt, és rá spriccolom a ruhájára.Kapálózik a hirtelen cselekedetemen, és ugyan azt teszi mint én. Megpróbálok visszavágni, és ismét rá irányítom a mustárt, de véletlenül Julietre megy.

- Tényleg?! - mondja Juliet, barna szemeit forgatva.

Nos, ha ez a régi Juliet lenne... Tudod, mielőtt volt ez a gyilkolós dolog, akkor most visszalőtte volna rám, barátságos módon, de ez az új Juliet, ő csak, unalmas.

Én és Evie elfeledkezünk erről a kis kajacsatáról és visszamegyünk főzni.

Egy kis idő után, ismét érzem a hidegséget a lábamon. Megfordulok és látom Julietet mosolyogva fogni a paradicsom szószos üveget. Kuncogok. Juliet visszatér.

Egy hozzávetőleges perc után, a Juliet, Evie és Én szolíd kaja csatájából lesz egy extrém kaja csata, amiben minden baba részt vesz. Mindannyiunkat különféle szósz, lekvár, kaja és tojás borít.  Ezek a pillanatok azok, amiket hiányolok a lányokkal. A pillanatok, amikor vacakolunk, és önmagunk vagyunk.

Épp a kaja csatánk közepén vagyunk, amikor egy zavarodott Harry sétál be a konyhába. Amikor meglát minket, vonásai dühösek lesznek.

- Mi a faszt csináltok?! - kiabál ránk dühösen.

- Meg tudjuk magyará... - Julietet félbeszakítja Harry, a mondata közepén.

- Menjetek fel és öltözzetek át!

A lányok és én egyenesen kimegyünk a konyhából, míg Harry undorodó pillantásokat vet ránk.

/Lefekvés előtt/


Szó szerint érezheted a kellemetlenség szagát az egész szobában. Mi lányok, csak ülünk. A TV nincs bekapcsolva, senki sem beszél. Csak.. csend van; valami nagyon gyorsan átvette a babaházat.

- Szóval.. - mondja Sarah megnyújtva a "ó"-t. Senki sem beszél újra. Mi csak csendben ülünk, míg Harry be nem jön a szobába.

- Lámpákat le, babák... - utasít Harry, mielőtt mindannyiunk homlokát megcsókolja és kimegy.

Mindannyian lekapcsoljuk a lámpákat és ágyba bújunk. Elég hamar, mindannyian mély álomba estünk.

/ Hét órával később/

Kinyitom a szemeimet, és amit legelsőnek észreveszek, az a teljes sötétség; biztosan az éjszaka közepén ébredek fel ismét. Nem igazán alszom jól, mióta a babaházban vagyok.

Megnyugtatom az elmém és hátha fáradt leszek egy kicsit; eldöntöm, hogy lemegyek sétálni a kertbe. Harry nem bánná, amúgy is, biztosan alszik.

Óvatosan kimászok az ágyból, biztosra menve, hogy olyan csendes vagyok, mint az egér, így nem ébresztve fel a lányokat.

Ahogy lesétálok a lépcsőn, csikorgós, idegesítő hangot hallok. Ebben a babaházban minden régi és nyekergő hangokat ad ki.

Kilépek a kertbe. Hűvös szellő átfúj rajtam. Eléggé ködös idekint, szóval nem látok sok mindent, így a magam útján sétálgatok.

Nagyjából tíz perce sétálok, amikor meglátok egy magas alakot a távolban. Harry az. Miért kell mindig belefutnom?

Gyorsan elbújok a bokor mögé, de nyilvánvalóan túl későn. Már meglátott engem.

- Holly, tudom, hogy ott vagy. - mondja Harry, halk kuncogás hagyja el ajkait.

Kijövök a bokorból és bocsánatot kérek.

- Rendben van. Mit csinálsz idekint? - kérdezi Harry, kezeit zsebébe teszi.

- Friss levegőre van szükségem. - nem válaszol.

- Rendben vagy? - annak ellenére, hogy sötét van idekint, tisztán látom Harry dagadt, nedves szemeit. Sírt?

- Sajnálom. - Harry Styles, körözött bűnöző, bocsánatot kért?

- Mit? - kérdezem hitetlenkedve.

- Sohasem kellett volna elrabolnom téged, vagy a lányokat. - nem hiszek a fülemnek. Ha nem akart minket elrabolni, akkor miért tette?

- Akkor engedj el minket.

- Ez nem olyan egyszerű.

- De, az. Ha sohasem akartad egy a babaházas szarságot, akkor miért tennéd tönkre az életünket? - mondom, kicsit hangosabban, mint kellett volna.

- Gyerünk, menjünk be. - mondja Harry egy kicsit később, mind a ketten besétálunk.

/Két órával később/

Harry és én a nappaliban vagyunk, teát iszunk és nevetgélünk. Nem igazán tudom, hogy hogyan történt; hajnali három óra van és kellemes időt töltök el az el rablómmal és most már körözött bűnözővel, Harry Stylessal. Harry és Én a dühösségből és ellenkezésből áttértünk nevetésbe és beszélgetésbe.

- Szóval, csak belerohant a falba? - nevet Harry, folytatva a beszélgetésünket.

- Ja! - nevetek. Csend tölti meg a levegőt, miután befejezzük a nevetést.

- Miért vagy velem kedves? - kérdezem Harryt, mielőtt gondolkodnék.

- Mert kedves vagy velem. - válaszol Harry lenézve ; a már üres ; teás csészéjére. Nem válaszolok, csak ülök és megtartom ez az egy szép kis pillanatot. Kedvelem ezt a Harryt, vicces és kedves. Nem tudom elhinni, hogy ez az a srác, aki fiatal lányokat rabol és gyilkol.

- Mi a helyzet, ezzel a babaházas dologgal? - kérdezem Harryt.

- Rá fogsz jönni, Holly.

Hirtelen, emlékszem... Harry megpróbál megölni minket...

És én iszom a teát, amit ő készített.

- Oh, Istenem - mondom hirtelen. Harry valószínűleg megmérgezett. Beteg állat!

- Mi a baj? - mondja Harry és feláll.

- Megmérgezted a teát!

- Nem, én nem. Miért tenném?

- Mert megakarod ölni az összes kibaszott babát! Elmebeteg! - ordítom, a légzésem még mindig gyors, ahogy fel alá járkálok.

- Én nem, szeretem a babáimat.

- Mi? - Harry nem próbál megölni minket?

- De-de.. - próbálom mondani, mielőtt Harry félbeszakít engem.

- Menj lefeküdni, Holly. - mondja nyugodtan Harry, mielőtt kisétál.

Nos, ennyi volt a kellemes időm Harryvel.