34. fejezet

Niall születésnapja, és Harry csak most jelentette be, hogy bulit is tart ma. Niall házában lesz, és őszintén, alig tudom türtőztetni magamat… szerintem ez nagyon, nagyon jó lesz, főleg, hogy ilyenkor mi lányok nem a megszokottan öltözködhetünk, hanem ahogyan mi azt szeretnénk. Még mindig az itthoni ruhánkat viseljük, hiszen ez a kötelező elegancia itthon, de ma este nem veszünk díszes ruhákat, mint legutóbb.

„Alig várom, hogy találkozhassak Fran-nal!” Mondta Evie szarkasztikusan, míg hosszú szempilláit fekete szempillaspirállal kente be. 

„Gyerünk Evie, próbálj már meg kedves lenni vele.” Javasolta Liz, amíg segített Macy-nek felhúzni a piros csipke felsőjének cipzárját. 

„Nehéz vele aranyosnak lenni. Egy beképzelt ribanc.” Szólalt meg Lola is szemeit forgatva, míg egy pletykalapot olvasgatott.

„Hé, Holly, segítenél kiválasztani, hogy melyik rúzst használjam?” Kiáltott ki Juliet a fürdőbe. Én már indultam is.

„Um…” Kezdtem nézelődni Juliet sminkes táskájában, melyben rengeteg színű rúzs volt. „Nekem a halvány rózsaszín tetszik.” Mondtam, és arra mutattam.

„Oké.” Válaszolt Juliet, majd kenni kezdte a száját. 

Ki akartam menni, amikor Juliet kért még egy percet.

„Igen?” Kérdeztem.

„Szóval… Mit csináltatok tegnap Harry-vel?” Kérdezte Juliet, míg selymes fekete haját állította be.

„Uh…Tudod semmi különöset. Csak egy parkba mentünk, semmiség.” Vontam vállat.

„Történt valami? Úgy értve bármi érdekes?”

„Uh.” Elgondolkoztam egy pillanatig, hogy el mondjam-e Juliet-nek a Harry-vel váltott csókunkat. 

„Nem…Semmi nem történt.”

„Rendben.”

A fent álló csend egy pillanatig kínos volt. „Ööö, le kellene mennünk. A lányok már teljesen készen vannak.”

Lesiettünk a lépcsőkön, és rájöttünk, hogy a lányok és Harry már a limuzinban ülnek, szóval sietnünk kellett.

Az egész autóút 40 perces, és csak beszélgettünk random dolgokról, és pletykáltunk Fran-ról, én nem, hiszen engem nem zavart… Ribanc, de hát más emberek is vannak a világon, akik azok.

 Észrevettem, hogy nem Clive vezeti az autót, mint legutóbb. Valószínűleg a többi fiúval van, vagy már Niall házánál. Clive ijjesztő….A hihetetlen hajlama, hogy mindent tudjon, elragadóan helyes kinézete, amitől minden lány szíve megdobban, rejtélyes személyisége, amit senki nem tud megfejteni. Nem kedvelem túlságosan a titokzatos embereket. 

|Niall Babaházában|

Niall és Fran kedvesen üdvözöltek minket, ahogy a nagyszerű kastélyba sétáltunk, ami történelmi és autentikus, de modern bútorokkal van felszerelve.

Akárhova nézek csak drága bort iszogató és jól szórakozó embereket látok.

Ara egy lila bársonyszéken ül, így odamegyek üdvözölni őt.

„Szia!” Köszöntöm Ara-t egy nagy öleléssel.

„Szia Holly!” Mosolygott rám Ara, vörös haját pedig válla mögé seperte.

„Hogy vagy?” Érdeklődök, míg helyet foglalok mellette.

„Jól vagyok. És te? Rájöttél már, hogy ki a gyilkos?”

„Aria, ez nem ilyen egyszerű feladat, hogy pár éjszaka leforgása alatt rájöjjek.”

„Nekem az volt. Hidd el, ha sok idő kell ahhoz, hogy megtaláld a bűnöst, akkor nagyon sok időt elfecsérelsz.” Ara ivott egy kortyot az alkoholos italából.

„Én…rajta vagyok az ügyön, rendben?”

„Rendb—„

Ara-t félbeszakította Fran, aki odalépett hozzánk egy borral teli pohárral. „Sziasztok, lányok!”

 

„Szia, Fran!” Köszöntöttük egyszerre.

„Mi újság?” Érdeklődött Fran, míg zafírkék ruháját ráemelte lábára, hogy ne látszódjon ki semmije. 

„Semmi különös.” Mondta Ara, én pedig bólintottam. 

„Legjobb barátok vagytok? Csak mert úgy néztek ki! Aw, ez aranyos. Dolly és Lara.” Mondta Fran egy kamu mosollyal az arcán.

„Elég jó barátok vagyunk.” Mondtam.

„Szerintem valaki az én nevemet mondta. Később visszajövök beszélgetni, babák. Viszlát Dolly és Lara!” Állt fel Fran a székéről.

„Szia Fern!” Integettem neki, majd Fran hirtelen megfordult.

„Fern? Az én nevem Fran!” Nézett le minket Fran, és kezeit csípőjére rakta.

„A miénk Holly és Ara.” Mosolyogtam rá hamisan, majd Fran elsétált.

Mindenről beszélgettünk Ara-val, ami a Babaházban történt. A történeteink teljesen különbözőek. Ara boldog és valahogyan kivételes, mióta Louis-é. Igazából volt néhány elég durva időszaka, ami miatt elszökött otthonról. Elárulta, hogy Louis nagyon közel állt hozzá, és valami furcsa módon, de biztonságban érzi magát.

„Istenem.” Mondta Ara. „Nézz Juliet-re, máris részeg.”

Rápillantottam Juliet-re, akinek a kezében két pohár bor volt, míg a másik kezével az ég felé csapkodott, amíg hangosan beszélt Dakota-hoz, akit valószínűleg nem érdekelt a téma és inkább a nagyszerűen kifestett kék körmeit figyelte.

„Gyerünk csajok, megyünk a rózsakertbe vacsorázni.” Szólt nekünk Macy.

Kisétáltunk a rózsakertbe. És amint szemeim hozzászoktak a gyönyörű környezethez, majd elárasztott az izgalom és a meglepetés öröme, ennek a szépséges környezetnek a képe miatt. Sövények voltak rózsákkal tele, ami egészen a kristály tiszta szökőkútig húzódott, ami mögött hatalmas fák takarták el az extravagáns épületet a kívülállók elől.  A sötét égboltot csillagok fényesítették és ezt még a teli hold is tetőzte.  A kert közepén egy asztal helyezkedett el, amin üvegburák alatt ínycsiklandozó ételek, friss gyümölcsök voltak és mellette különböző koktélok.

Janet és Harry között foglaltam helyet, míg Ara és Macy Mina mellé ültek, aki feltehetőleg Juliet-tel vitatkozott.

Niall, aki az asztal végén foglalt helyet, felállt, borospoharát megkocogtatta egy villával, jelezve, hogy szeretne valamit mondani. Mindenki elcsendesedett.

„Köszöntök mindenkit. Meg szeretném köszönni, hogy eljöttetek, egyetek és igyatok annyit, amennyit csak bírtok.” Niall felnevetett. „Érezzétek ma este jól magatokat!”

Niall kis tósztja után mindenki tapsolni kezdett, majd ismét beszélgetés foszlányokat lehetett hallani.

„Jót szórakoztunk tegnap.” Mondta Harry nekem, és csillogó zöld szemeivel az én kékjeimbe nézett.

„Igen, jó volt.” Kuncogtam.

„Szia, Janet.” Üdvözölte Harry Janet-et.

„Szia!” Janet visszamosolygott rá, gyorsan megigazítva kicsire vágott barna haját.

Harry, Janet és én beszélgettünk és a séfek által elkészített és pincérek felszolgálta isteni finom 

 ételekből falatoztunk. Az ételek nagyszerűek és mégjobb, hogy Harry és Janet mellettem vannak. Régen beszéltem már Janet-tel, és már hiányzott a kedves személyisége. Imádnivaló ember.

|Harry szemszöge|

Holly-val és Janet-tel jól elbeszélgettünk, majd meghallottam egy mély, tiszta hangot.

„Van még hely?” Megfordultunk és megpillantattuk Clive-ot, és amint megláttam hirtelen dühös és aggódó lettem.

„Kedves Niall Horan, boldog születésnapot!” Mondta Clive Niall-nek, és erőltetetten rámosolyogott. 

Megforgattam szemeimet álszentsége miatt… Tudtam, hogy utálja Niall-t, még ezelőtt mondta. Szerinte Niall túl kelekótya.

Clive mellettem foglalt helyet, és már tudtam, hogy csak engem akar idegesíteni.

„Hogy vagy?” Kérdezte, míg töltött magának bort.

„Mit akarsz?” Sóhajtottam.

„Csak légy barátságos! Szóval ez a lány, Sarah Newman önszántából halt meg.”

„Tök mindegy.” Forgattam meg szemeimet.

Clive próbált beszélgetésbe elegyedni velem, de a néhány szavas megszólalások téma nélkül unalmasak voltak.  Be kellett ismernem, kicsit kiakadtam Clive-ra, amiért nem tudtam már Holly-val és Janet-tel beszélgetni. Nem érdekelt Janet, pedig biztos kedves meg minden, de Holly-val akartam beszélgetni. Boldog vagyok, mikor társalgunk. 

|3 órával később|

Mindenki, aki kint tartózkodik, iszogat, de nem részegedés a céljuk…Kivéve Juliet-nek és Fran-nak, akik már ittasak voltak.

A nappali falának támaszkodva hallgatom Holly-t, akivel kínos pillanatokról diskurálunk. Azt sem tudom, hogy miképp jutottunk el idáig, mintha az ital beszélne belőlünk.

„Szóval már ugrani készültem a szikláról.” Nevetett Holly. „De egy csirke vagyok, be kell ismernem, szóval ahelyett, hogy konkrétan leugrottam volna, véletlenül elestem és lecsúsztam a szikláról, felnyílt a combom és lehorzsoltam a fenekem, és majdnem belefulladtam a vízbe…Vicces volt!” Mondta Holly nagy nevetések közepette.

 „Mi a fene?” Vágtam zavarodott arcot. „Hgy tudtál majdnem megfulladni? Úszó vagy!”

„Nos, igen! De nem tudom!” Dobta kezeit a levegőbe. „A pillanat magával ragadott…. Nem tudom, égő volt, fájt mindenem és most hegek vannak a combomon és a fenekemen.” Zavaromban felsóhajtottam, míg magam elé képzeltem az előbb hallottakat.

„Ez egy jó mentális kép.” Mondtam szarkasztikusan, míg felnevettem.

„Oké, te jössz, mi a tied?”

„Rendben…Um, ööö, nem tudom? Egyszer megbotlottam az emberek előtt?”

 

Holly unottan rám nézett, tudatva velem, hogy tudja; nem próbálkozok.

„Oké, nos, nyolcadik osztályban nagyon kedveltem Melanie Werasen-t. Mindig, ha a közelemben volt ideges lettem. És egyszer hozzám szólt, majd dumálni kezdtünk.. Nagyszerű volt, úgy értve, hogy nem voltam ideges. Nos, egészen addig minden rendben volt, míg le nem pisiltem a nadrágomat, ezután soha többet nem beszéltünk.”

„Melanie Werasen, mi?” Holly meglökte játékosan a vállamat.

„Elcsúszni egy 100 méter magas sziklán, felsértve a combod és a feneked, mi?” Utánoztam.

„Nem volt 100 méter magas.” Fonta össze maga előtt karjait. „De nagyon magas volt, és fájt is!”

„Aw, kicsi Holly.” Vágtam szomorú arcot és megöleltem, míg ő kuncogott és megforgatta szemeit. 

Félbeszakított minket egy teljesen részeg Juliet, nagy barna szemei bevéreztek és nagyon lassan mozgott.

„Harry, velem jönnél, csak egy pillanatra?” Suttogta Juliet a fülembe.

„Nem sokára visszajövök, Holly.” Intettem neki, ő pedig már Dakotához és Lolához sétált.

Juliet megfogta a kezemet és elindult fel az emeltre. 

Követtem a lányt Niall egyik vendégszobájáig. Ez egy aranyos kis helyiség.  Az ágy lepedője piros selyem, a falak világoskékre vannak festve, és a szobához tartozó ablak elég nagy ahhoz, hogy belásd az egész rózsakertet és bámuld a csillagos eget.

„Van valami nyomós érved, amiért itt vagyunk, Juliet?”

Megragadta a kezemet és leültünk az ágyra.

„Csak beszélni akartam. Már régen tettük.”

„Oké.”

„Milyen volt Holly-val tegnap?”

„Jó.. jól szórakoztunk.”

„De úgy értve… Miért vele mentél? Nem voltál Liz-zel vagy akárkivel ilyesmin már egy jó ideje.”

„Nem tudom.” Vontam vállat.

 

„Nagyon szép szemeid vannak Harry.” Mondta és karjaival átölelt.

„Köszönöm.” Mondtam gyorsan és óvatosan eltoltam magamtól.

Juliet kezeit rajtam tartotta és próbálta összeérinteni ajkainkat, mintha valamiféle szexuális élményre vágyna.

„Juliet…”

Juliet szenvedélyesen nyomta puha rózsaszín ajkait az enyémekre, és egy hosszú csókot váltottunk.

„Ne tedd ezt!” Mondtam elszakadva tőle.

„Miért? Harry, miért?” Holly miért vette így el a fejed? Csak úgy eldobtad azt, ami kettőnk között volt. Kibaszottul szerettelek Harry, és még mindig.” Robbant Juliet, és könnyek folytak szemeiből.

„Juliet.”

„Szeretlek, Harry. Már észre se veszel. Mintha itt sem lennék, és ezt utálom. Kibaszottul utálom!”

„Juliet, elég.” Néztem rá komolyan. 

„Nem! Utálom! Gyűlölöm Holly-t!”

„Juliet! Nyugodj le! Nem tudom, hogy ez Sarah elvesztése miatt van vagy-…”

„Istenem…” Kiabálta Juliet, kezeit mellkasa előtt összefonta, míg fejét rázta.

„De neki ez volt a sorsa. Ő indította a tüzet-„

„A pokolba már Harry! Olyan hiszékeny vagy!” Ordította a és kezeit feldobta.

„Én gyújtottam a tüzet.”