35.fejezet

/Harry/

„Én gyújtottam a tüzet.”

Leesett az állam. Juiet gyújtotta a tüzet. Ezt nehezen tudtam elhinni. Nem tudom, lehet hazudik, hogy rá figyeljek, vagy nem, de nagy döntést kell hoznom.

„Te nem tehetted? Hogyan?” Kérdeztem összezavarodva.

„Azon az estén, Sarah azt mondta, hogy lemegy a földszintre gyógyszerért. Aggódtam érte, ezért lementem, de Sarah nem volt a konyhában, nem is tudom miért, de benéztem a börtönbe is … megfogtam egy fáklyát és körülnéztem lent, valamiben megbotlottam, majd elestem, a fáklya is esett velem együtt. A lángok lassan terjedni kezdtek. Bepánikoltam és gyorsan felszaladtam az ágyamba … De egy pillanat múlva a tűzriasztó megszólalt.” Magyarázta Juliet a földet nézve.

„Te kezdted a …”

„Annyira sajnálom, mármint nem azt, hogy elestem.”

„Juliet … Hogy tudtad ezt eltitkolni előlem?!” Kiabáltam, az idegesség tisztán kivehető volt a hangomból.

„Én.” Halkult el. „Kérlek ne ölj meg.”

„Én …” Vártam egy percet, „Nem foglak.” Sóhajtottam beletörődve.

Tudom azt mondtam, hogy megölöm Sarah-t amiért gyújtogatott, de azt is tudom, hogy nem tudnám megölni Juliet-et. Valamilyen módon, különlegessé vált számomra. Igen, kíváncsiskodó, arrogáns és idegesítő, de másrészt őszinte, gyönyörű és érzékeny. Tudom volt egy kis szerelmi történetünk a múltba, de nem tudom elengedni ezt a ’falatnyi’ szeretetet iránta.

„Köszönöm.” Sóhajtott és megölelt.

Ellöktem magamtól Juliet-et. „Nem vagyok veled boldog Juliet. Szeretném, ha te is ezt mondanád. A kibaszott legjobb barátod meghalt egy ostoba felvetés miatt, azt kívánom bárcsak ne lett volna ilyen egyszerű. Legközelebb, ha csinálsz valami hülyeséget legalább mondd el!”

„Én sajnálom …” Ráncolta a homlokát.

„Nos, a sajnálatod nem hozzá vissza Sarah-t az életbe nem?”

„Mondtam, hogy sajnálom!” Üvöltötte és fejét a kezeibe temette.

„Később találkozunk Juliet.” Mondtam gyorsan és elhagytam a szobát.

Felmentem az emeletre, hogy megkeressem Hollyt, láttam, hogy Dakotával, Macy-vel és Maxine-nel beszélget. Amikor meglátott, elköszönt tőlük és hozzám sétált

„Visszajöttél!” Mosolygott Holly.

„Igen … Látom találkoztál Maxin-nel” Bólintottam.

„Igen, a szemei elragadóak, de ő maga is, kedvelem, a legkedvesebb, akivel valaha találkoztam. Meglepett, hogy házasok Clive-val.

A beszélgetésünket Maxine zavarta meg, aki Holly nevét kiabálta, és intett neki.

„Sajnálom, én …”

„Menj Holly” Kacsintottam, mire ő elindult.

Egy bárszéken üldögéltem egyedül, és az ujjaimat néztem unalmamban.

„Holly megkapta az egész csomagot, ugye?” Hallottam, ahogy egy lágy hang mondja. Balra néztem és Liamet láttam leülni mellém egy székre.

„Igen …” Ismételtem.

„Eh, de még mindig úgy gondolom, hogy Juliet jobb. Van benne valami.” Vonta meg a vállát.

„Őszintén, nem akarom Juliet nevét ebben a pillanatban hallani. Mostanában tönkretesz.” Forgattam meg a szemeim.

„Hogyan?”

„A féltékenysége meghökkentő. Minden helyzetben teljesen feledékeny. Az arroganciája és a gorombasága nem ismer határokat. Úgy néz ki, az ő agya teljesen máshogy működik, mint másoké, mintha késztetést érezne arra, hogy egész életemben, egész idő alatt idegesítsen.”

„Igen, persze most ezt mondod, de szereted Juliet-et a hibáival együtt.”

„Tökmindegy.”

Az est további részében Liam-mel beszélgettünk teljesen random témákról és véletlenszerű kérdésekről. Idegesített, hogy sok mindent kérdezett Juliet-ről. Rá kéne jönnie, hogy a közöttünk lévő kapcsolatnak már réges-régen vége lett.

/Holly/

„Szóval, mit szólsz hozzá Ara?” Kérdezte Maxine, Ara-t mosolyogva.

„Zenekarok. Zenekarok, zenekarok, zenekarok. A zenekarok, akik zenélnek, bandák, akik énekelnek, bandák, akik hangszereken játszanak, a zenekarok, azok zenekarok, zenekarok. Zenekarok.” Mondta rezzenéstelen arccal.

„Miért érzem úgy, hogy imádod a zenekarokat?” Nevetett Maxine.

„Mert így van.” Bólintott.

Ma este találkoztam először Maxine-nel és csak annyit tudok mondani, hogy gyönyörű. Elragadó kék szemei vannak, a smink, amit használ, csak szempillaspirálból áll, egyenes fekete haj, sápadt bőr, és vékony testalkat. Nagyon kedves is, és a személyisége is nagyszerű. Mikor Ara-val találkoztam először, ő félénk volt, de mikor Maxine-nel találkozott először akkor kellemesen érezte magát.

Ara, Maxine, Macy és én sokat nevettünk, élveztük a beszélgetést és Mina is csatlakozott.

„Sziasztok.” Mondta Mina, „Elbűvölően néztek ki ma este!”

Mindannyian üdvözöltük és megköszöntük neki.

„Holly, elrabolhatlak néhány percre?” Mosolygott rám kedvesen Mina.

„Persze.” Mosolyogtam és kimentünk az ajtón.

Az emeleten sétálgattunk.

„Hova megyünk?” Kérdeztem.

„Fran szobájába. Látnod kell a gardróbját, lenyűgöző. Mindene megvan. És tudom, hogy imádod a divatot.”

Mina-val együtt sétáltunk a soha véget nem érő folyosón.

„Jól alakul az este.” Mondja.

„Igen! Jól szórakozunk, évek óta nem láttalak.”

„Ugh, tudom.” Forgatta meg a ragyogó zöld szemeit.

„Egyébként, imádom a ruhádat.” Mondtam, magassarkút viselt, fehér kétrészes csipkeruhával, ami kiemelte az alakját.

„Köszönöm! Zayn választotta.”

„Azta. Jó ízlése van.” Kuncogtunk.

„Ugh, azt hittem Niall-nek van a legnagyobb háza. De ez olyan, mint egy labirintus, istenem.” Mondta Mina körülnézve.

Igazság szerint, sose bántam meg a hosszú sétákat Niall házában. Olyan elegáns … régi, autentikus festményekkel, és arany bútorokkal. Szeretem azt az elvarázsolt történelmi hangulatot, ahogy a folyosón sétálgatunk.

„Fran szobája két ajtóval arrébb van. Le leszel nyűgözve. Fran-nek nagyszerű érzéke van a divathoz.”

Megálltunk Fran szobájának az ajtaja előtt. Mina lassan résnyire nyitotta az ajtót.

„Oh, igen. Állj le azzal, hogy el akarod venni Harryt Juliet-től.”

Ez volt az utolsó, amit mondott nekem, mielőtt erőteljesen belökött a szobába és bezárta az ajtót. Eltartott egy pillanatig mire feltűnt a teljes sötétség körülöttem. És akkor rájöttem hol vagyok.

A Halál szobában.

Csatlakozzatok a csoporthoz és várjuk a megjegyzéseket!