25. Fejezet

Jó olvasást! Várjuk a véleményeket.

Puszi: Reni <3

*Holly*

- Mert . . . féltékeny vagyok. - Mondja csendesen Juliet, a padlót nézve.

- F-Féltékeny? Mire?

- Nem érdekes . . . Ne aggódj. - rázta meg a fejét Juliet.

- Jules, nekem elmondhatod, minden rendben. - megfogtam a kezét, amíg vigasztalni próbáltam.

- Én csak . . . Kicsit, rendben, ezt nehéz el -

- Juliet! - Harry beviharzott az ajtón, ezzel félbeszakítva őt.

- H-Harry? - mondtam zavartan, Juliet pedig értetlenül nézett Harry-re.

- Juliet, öltözz, elmegyünk. - mondja Harry, mielőtt elhagyja a szobát.

- Uh, rendben? Oké, én csak, uh, megyek öltözni. - kínosan visszasétáltam a szobába, hogy folytassam a padló felmosását.

/1 órával később/

*Juliet*

Váratlan volt Harry-től, hogy csak így berontott a szobába, mint az előbb, de nem bánom.  Már itt volt az ideje, hogy csináljak valamit- vagy elmenjek valamerre- Harry-vel, hosszabb időre. Mindig Holly-val tölti az idejét, minden hová őt viszi el. Úgy néz ki, hogy kezdenek . . . Érzései lenni iránta. Amit, természetesen nem bánnék, Holly a legjobb barátnőm, én csak nem tudom . . . Furcsa, azt hiszem. Nem tudom elképzelni, Holly-t és Harry-t egy szoros kapcsolatban.

- Min gondolkodsz? - kérdezi Harry, és határozottan megragadja a kormányt.

- Csak . . . Hová megyünk?

- Zayn-hez. - mondja Harry a nyilvánvalót.

- M-Miért?

- Mert, beszélnem kell vele.

- Szóval, miért hoztál magaddal?

- Mert, nem tudom, Zayn azt mondta, Mina beszélni szeretne veled valamiről.

Oh. Szóval Harry és én nem megyünk semerre, valamilyen ok nélkül, mi csak Zayn Babaházába megyünk. Azt hittem elmegyünk egy parkba, egy étterembe vagy valahova, de nem.

- Apropó, miért voltatok Holly-val a szobában, ahelyett, hogy takarítottatok volna? - kérdezi Harry, nem nézett rám, csak az utat figyelte.

- Elmondott nekem néhány dolgot.

- Dolgokat?

- Igen, dolgokat. - ismételtem, majd kinéztem az ablakon, amin esőcseppek gördültek lefelé.

- Milyen dolgokat is, pontosan?

- Nem hiszem, hogy szeretné, ha elmondanám neked, azt, amit mondott.

- Juliet. - mondta Harry szigorúan.

- Ő . . . azt mondta, hogy csókolóztatok.

- Miért mondta ezt el neked?

- Mert, én csak -

- Ez nem a te dolgod, Juliet. - miután Harry elmondta, amit akart, csend telepedett ránk, sajnálom, hogy nem tudtam tőle megkérdezni, miért veszekedett tegnap Dakota és Holly.

 

/Zayn Babaháza/

- Szia, Zayn. - üdvözöltem, amiért meghívott Harry-t és engem.

- Juliet. - biccentett Zayn, - Uh, Mina az emeleten van, azt mondta, beszélni szeretne veled valamiről.

- Rendben, megkeresem őt. - mondtam, majd elindultam megkeresni Minát.

Felsétáltam az emeletre, majd próbáltam megkeresni, melyik is lehet az ő szobája. Zayn Babaháza is óriási, mint Harry-é, Niall-é, Louis-é, és Liam-é, több tucat szobával, folyosóval, ezzel megnehezítve azt, hogy megtaláljuk, melyik a megfelelő szobához vezető út, ami persze bárhol lehet.

Miután benyitottam pár szobába, természetesen sikertelenül, végül csak megtaláltam a helyes ajtót, ami Mina szóbájába vezetett.

- Szia. - mondtam lelkesedve, amikor Mina megölelt. Évek óta nem láttam már.

- Hogy vagy, bébi?  -kérdezi Mina, ahogy kibontakozott az ölelésemből.

- Ugh, nem a legjobban. - mondtam szemet forgatva, majd helyet foglaltam az ágyán.

- Mi a baj? - kérdezi Mina csípőre tett kezekkel.

- Beszéltem Holy-val és elmondta, hogy ő és Harry csókolóztak, nem tudom, hogy miért, de egy kicsit féltékeny vagyok.

- Féltékeny? Azt mondtad, már túl vagy Harry-n.

- Én csak, nem tudom . . . -

- Jules! Elment veled, majd elrabolt. Nem lehetnek érzéseid iránta.

- Jól van, nem tudom, rendben? Mióta Holly bejött a képbe, teljesen más lett.

- Hogy érted? - vonta fel a szemöldökét Mina.

- Kedvesebb lett, olyan irrigálóan. - mondom, ami Minából kiváltva egy kis kuncogást. - De nagylelkűbb is . . . azt hiszem.

- Nem tudom elhinni, hogy megcsókolta Holly-t.

- Igen, tudom, hogy érted.

- Tudod, szerintem van még itt valami, amit eltitkol.

- Mire gondolsz?  -kérdezi Mina.

- Olyan ártatlannak tűnik, de nem tudom.

- Rendben, Holly mondott nekem egy elég furcsa dolgot, ami a Babaházban történik.

- Mit? Mi folyik itt?

- Holly azt mondta . . . egy babát el fognak vinni közülünk.

-Közülünk? Ki az közülünk? - kérdezte Mina aggódva.

- A babák.

- Te . . . azt gondolod, hogy ő az?

- Nem akarok senkit sem hibáztatni, de nagy a valószínűsége annak, hogy ő az.

A következő egy órában Mina és én szinte mindenről beszéltünk. Ahogy, már mondtam, nem láttam őt évek óta. Ő az egyik legjobb barátom. Aranyos, megbízható és vidám. Nagyon hiányzott. Megtudtam, hogy nem szereti Lolát, mert mindig a középpontban akar állni, Mary-t sem kedveli, mert értetlen, de szereti Sarah haját, és Dakota szemeit. Azt is megállapítottam magunkról, hogy titokban gyűlöletet érzünk, az egyik legjobb barátom iránt, aki valószínűleg egy gyilkos, Holly Penelope Parker iránt.

*Harry*

- Miért akart Mina beszélni Juliet-tel? - kérdezem Zayn-t.

- Nem tudom, valami legjobb barátos, lányos szarról. - válaszolja Zayn, ami kuncogást vált ki belőlem.

- Különben is, Holly, huh? - vigyorog Zayn.

 -  Nem tudom, haver. - mondom egy kis mosollyal. Nem tudom miért, de Holly mosolygásra késztet. Jószívű és gyönyörű is. De nem tudom azt gondolni, hogy ha ő, azaz egy vagy sem.

- Tüzes. - mondja Zayn.

- Ahogy mondtam, nem tudom. Igen, ő teljesen más, de ő lenne az egyetlen?

- Ő lehetne, van nála jobb baba? - mondja Zayn, mire én megvonom a vállam. - Úgy értem, ez a Liz csaj, elég jó.

- L-Liz?

- Igen. Sötét bőr, fekete haj?

- Tudom, ki Liz, Zayn.

- Mi a helyzet vele?

- Nem tudom. Nem beszélek vele valami sűrűn, de rendben van. Gyönyörű.

- Igen. - mondja Zayn, majd egy pillanatig csend telepszik ránk.

- Szóval, Holly az egyetlen számodra?

- Oké, van egy másik baba is.

- Ki, tesó?

- Juliet. - tudom, kezdtem Holly-t megkedvelni, de egy kis részemben Juliet, él.

- Juliet? Komolyan? Olyan bosszantónak néz ki, te nem így gondolod? - mondja Zayn és meggyújt ez cigarettát.

- Egy kicsit kíváncsiskodó, de csodálatos. Ragyogó fekete haj, tökéletes test, és tudod, már a kezdetek óta ismerem.

- Te ezt gondolod, Harry, lehet, hogy csodálatos, de ő az egyetlen?

Gondolkodni kezdtem azon, amit Zayn mondott. Ő az én emberem, és általában igaza van. Lehet, hogy igaza van Liz-zel vagy Holly-val, vagy Juliet-tel kapcsolatban. Minden babám gyönyörű, de ki kell választanom azt az egyet, aki mellettem fog állni, Holly-t vagy Juliet-tet akarom. De mindketten olyan különbözőek, egy dolog közös bennük, a természetes szépségük.

*Juliet*

- Szóval, furcsa volt, de tényleg, mert Evie épp csak elkezdett -

Mina félbeszakított, azzal, hogy elkezdett nevetni.

- Mi ilyen vicces?

- Rúzs van a fogadon, Juliet.

- Oh, Istenem. - próbáltam leszedni a rúzst onnan, de nem tudtam.

- Gyere, menjünk a fürdőbe, ott majd rendbe tudod hozni magad, haha. - a fürdő felé kezdtünk sétálni Minával.

- Várj, oda adom az én rúzsom, a fürdőszobában találkozunk. - Mina visszasétált a szobába.

Kinyitottam egy ajtót, hátha az vezet a fürdőszobába, de nem oda jutottam. Borzongás futott végig a hátamon.

Ott álltam az ajtóval szemben, sokkolva. Mikor Mina visszaért, észrevette, hogy le vagyok döbbenve.

- Oh, Istenem, Holly is ezt csinálta. - mondja Mina, homlokára tett kézzel.

Nem tudtam válaszolni, csak álltam ott, a furcsa ajtóval szemben, és vizsgáltam, ami odabent van. Több tucat holttest hevert mindenhol.

- Köszöntelek Halál Szobában, ahol tároljuk a halott testeket. - magyarázta Mina, mire én meglepetten néztem rá.

- H-Halál Szoba? - kérdeztem, nem tudtam elhinni, amit látok.

- Igen, meglep, hogy Harrynek nincs egy ilyenje, még?

- Miért lenne neki? Ez kurva rémisztő. - ráztam meg a fejem. - Különben is, miért haltak meg ezek a lányok?

- Oké, ez a lány azért van itt, - mondja Mina és egy lányra mutat a sarokban, aki a nyakánál fogva volt felakasztva, pasztell rózsaszín göndör hajjal. - Ő Perrie Edwards és azért halt meg, mert . . . -

- M-Miért, Mina? - kérdezem aggódva.

- Mert, megcsókolta a tulajdonosát. - mondja Mina lefelé nézve.

- Mint ahogy Holly megcsókolta Harry-t.

 

DÍJ ♥

Köszönjük szépen a díjat Hope Magic-nek. :)


Szabályok:
1.Írd le kitől kaptad.
2.Írj magadról 10 dolgot 
3.Válaszolj 10 kérdésre 
4.Tegyél fel 10 kérdést 
5.Küld tovább a díjat 10 embernek 

10 dolog rólunk.

Vivi :
1. Szeretek sorozatokat nézni. Kedvenceim a Pretty Little Liars, The Vampire Diares és a Teen Wolf.
2. Könyveket rendszerességgel olvasok. Jelenlegi kedvencem a Végzet Ereklyéi sorozat.
3. Kedvenc színészem Dylan O' Brien. Színésznőm: Nina Dobrev.
4. Versenyszerűen aerobikozom.
5.  Van egy kutyám, Lucky.


Reni :
6. Van egy vizslám, Csöpi.
7. Összesen 3 blogot fordítunk Vivivel.
8. Szeretek könyveket olvasni.
9. Rengeteg blogot olvasok.
10. Voltam a One Direction bécsi koncertjén.

Válaszok a 10 kérdésre: 
 

1. Mit gondolsz Larry kapcsolatáról? -Véleményem szerint CSAK barátok voltak és azok is. Sorry Larry Shippers. :)
2. Mióta blogolsz? - 2015. márciusa óta fordítunk Renivel.
3. Van elképzelésed a jövővel kapcsolatban? - Szeretnénk mind a ketten kiköltözni Angliába.
4. Kedvenc író? -Alexa S., Csak Egy Lány, és még sokan mások.
5. Mit olvastál legutóbb? - Mindketten a Vastündérek 3. részét.
6. Kedvenc monológ/idézet? -  Nyeld le a félelmeid, töröld le a könnyeid , engedd el a legsötétebb éveidet. Állj fel. Mosolyogj . Menj el /H.S./ 
7. Van komolyabb elképzelésed az írással kapcsolatban? - Mi nem írunk történetet, csak fordítunk, de szívesen foglalkoznánk ezzel a későbbiekben is.
8. Van valami "rituáléd" írás közben?- Nincs semmi különös rituálénk.
9. A család tagok/baráti körök közül valaki tudja, hogy blogolsz? Ha igen olvassák az irományod? - Osztálytársaink tudják, testvéreink és szüleink is. :)
10. Ki vagy mi vett rá, hogy blogolj?- A nyelv miatt kezdtünk fordítani, de nagyon megszerettük, és mikor Betti megkért minket, hogy fordítsuk a Psychoticot és a The Dollhouse-t, és mi nagy örömmel folytattuk azt, amit ő elkezdett. 

10 kérdésünk:

1. Kedvenc könyved?
2. Milyen stílusú filmeket nézel?
3.  Bakancslistád?
4. Van olyan film amin mindig elsírod magad?
5.  Mi ösztönöz/ösztönzött arra hogy írni kezdj?
6.  Hiszel a halál utáni életben?
7. Milyen nyelven/ nyelveken beszélsz?
8. Mi inspirál az íráshoz?
9. Hány blogod van?
10. Szeretsz fordítás blogokat olvasni?

10 blog, akik díjat kapnak: 

1. Run Away  - H.S.
2.  Runaway with me - L.S.
3. The Photographer - H.S.   
4. Beautiful War - H.S.
5. Protectors - H.S.
6. Part Of Me - H.S.
7. Make It Out Alive - H.S.
8. Harry Styles Fanfictions - H.S.
9. Blood Alliance - Mixioner
10. Tulajdon - H.S.

24. fejezet

Holly szemszöge

„H-Holly?” Mondta Dakota döbbenten.

„Mit csináltok?” Ordítottam idegesen.

„Csak vízért jöttem le.”

„Tényleg. Nem úgy néz ki, mintha csak azért lennél lent!”

„Istenem, nem kell túlreagálni és fogd be!” Forgatta meg Dakota szemeit. 

„Miért álltok közvetlen egymással szemben?”

Harry-re néztem, aki ülve figyelte veszekedésünket. Hogy tud semmit csinálni és úgy tenni, mintha ez rendben lenne?

„Miért érdekel Holly?  Talán mert szereted Harry-t?!” Kiáltott rám Dakota.

„Mi az pokol! Én nem szeretem!”

„Komolyan? Ezért csókolóztatok?”

„Dakota!”

„Mi van?! Tudom, hogy sze-„

Dakotát én engem, az álmos Juliet vágott félbe, aki a szobába lépve dörzsölgette szemeit.

„Mi folyik itt?” Kérdezte Juliet.

„Miért vagy lent?” Kérdeztem és próbáltam nem gonosznak hangzani. 

„Hallottalak benneteket kiabálni.”Mondta Juliet. ”Miért veszekedtek?”

„Mert Holly és Harry-„

„Dakota!” Kiabáltam rá, megállítva őt beszédében.

„Hagynád, hogy befejezzem?”

„Befognád, a pokolba is!”

Harry végre megszólalt, hangos hangja visszhangzott az egész szobában. „Mindannyian! Menjetek fel és feküdjetek le” Ordította idegességében.

Dakota, Juliet és én sem szálltunk szembe Harry-vel, csak felbaktattunk az emeletre. Remélem, ez azt jelenti, hogy nem kell visszamennem a várbörtönbe.

Felértünk az emeletre, Juliet pedig csendesen becsukta mögöttünk az ajtót. 

„Mi folyik itt?” Suttogta Juliet.

„Semmi, csak… Testvérharc.” Válaszoltam Juliet-nek, és úgy döntöttem nem beszélek neki a csókról, ami köztem és Harry között csattant el, vagy Harry és Dakota között.

„Testvérharc? Elég rossznak hangzott, mintha valakit nagyon megbántottak volna.”

„Nem kell túlozni, jól vagyunk.”

„Miért vitatkoztatok?”

„Nos, Harry meg-„

Még időben félbeszakítottam Dakotát. „Holnap elmeséljük Juliet, aludjunk, oké?”

Mindannyian befeküdtünk az ágyunkba, és próbáltam mély álomba merülni.

|Másnap|

„Hey, adnál pirítóst, kérlek?” Kérdezte Liz egy mosoly kíséretében.

Odaadtam neki, ő pedig megköszönte.

„Szóval nem kell most már a várbörtönben lenned?” Faggatózott Liz miközben megkente vajjal pirítósát.

„Uh, igen, remélem…” Válaszoltam bizonytalanul.

„Reméled?”

„Nos, nem tudom, Harry tegnap éjjel csak felküldött minket az emeletre.” Miután ezt kimondtam, rögtön meg is bántam, hogy eljárt a szám. Csak egyszerűen kikotyogtam Liz-nek, hogy történt valami tegnap este.

„Múlt éjjel? És ki az a ’mi’?’ Kérdezte Liz zavartan.

Egy amolyan „Nagyon nem akarom neked elmondani” pillantást lövelltem felé, és meg is értette, majd a fejével biccentett.

 

„Um, ha beszélni akarsz róla…” Mondta kínosan.

„Dakotával volt egy kis veszekedésünk, semmi gond nincs.”

„Oh, uh, rendben, szóval mi van veletek?”

„Nem tudom, nem beszéltem vele egész reggel.”

Miután a Liz-zel való beszélgetésünknek vége lett, és ezzel a reggelinek is, a lányokkal felmentünk az emeletre, hogy élvezzük a szabadidőnket.

„Mit szeretnétek csinálni?” Kérdezte Macy szokásos kérdését, ahogy beértünk a hálóba.

„Nézzünk filmet.” Javasolta Sarah.

„Mindig filmet nézünk.” Mondta Evie.

„Rendben, akkor játszunk táblajátékot?” 

„Muszáj mindig csinálnunk valamit? Nem pihenhetnénk?” Mondtam leülve ágyamra, fáradtan a borzalmas alvásom miatt.

„Óráink vannak a pihenésre és az alvásra, Holly.” 

„Rendben, akkor játszunk.”

Minden lány körben helyet foglalt a padlón, miközben Macy elrohant egy tábláért. Mikor visszaért egy Monopoly táblát tartott kezében.

„Oké, állítsuk be.” Mondta Macy leülve közém és Lola közé. 

„Én a kék autóval szeretnék lenni.” Mondta Evie és gyorsan megragadta a bábut. Mindannyian megforgattuk a szemünket. 

Elkezdtünk játszani, a veszekedések és nézeteltérések mellett. Nem tudtunk veszekedés nélkül egy játékot se játszani; ez a legrosszabbat hozta ki belőlünk, mintha versenymániások lennénk, vad állatok szabadultak ki belőlünk, amint elkezdtünk játszani.

Beteges veszekedések közepette játszottunk, majd úgy döntöttünk, hogy inkább filmet nézünk.

|1 Órával később|

„Lányok.” Szólalt meg Juliet, megállítva a filmet, amit néztünk. „Ideje elkezdeni takarítani.”

Mindannyian nyöszörögtünk, ahogy felálltunk és elhagytuk szobánkat. 

Megkaptuk a szokásos takarítási eszközeinket: seprűk, szivacsok, felmosók, porlók, porszívókat, törlőkendők, vizes vödröket, és kezdhettünk takarítani, habár a Babaház már úgyis makulátlan.

„Holly te nekem segítesz felmosni; Sarah és Lola ti sepregettek, Dakota te porszívózol, Macy és Liz ti letakarítjátok az ablakokat, Evie tied a szennyes mosás. Indulás.” Utasította Juliet, a vezetői tehetségét most is megcsillogtatta.

„Gyerünk Holly, mossuk fel a padlót.” Mondta Juliet és a kezembe nyomta a felmosót.

„Semmi kosz nincs, amit fel lehetne mosni. Minden tiszta.” Magyaráztam.

„Tudom, Holly, de el kell fogadnod.” Mondta, és elkezdte felmosni a padlót. 

Csendben voltunk mind a ketten, koncentráltunk a feladatunkra, de ekkor Juliet mondott valamit, pedig reménykedtem, hogy elfelejtette már. 

„Oh, neked még el kell mondanod, hogy miért veszekedtetek Dakotával.”

„Juliet, bízok benned, de nem mondhatom el…” Mondtam, de nem próbáltam felvenni vele a szemkontaktust.

„Holly, nem mondhatod, hogy megbízol bennem, mikor egy egyszerű dolgot nem mondasz el.”

„Nem mondhatom itt el.” 

 

„Menjünk be a szobába, ott elmondod?”

„Muszáj?”

„Nos, nagyon szeretném tudni, nyugtalan leszek tőle.” Mondta Juliet. 

„Rendben.”

Bementünk a hálóba, én pedig bezártam az ajtót. Tudom, hogy nem valami nagy dolog, de azért bezártam, de még mindig ő az egyetlen lány a Babaházban, akiben teljes mértékben megbízok, ezért nem szeretném, ha valaki meghallaná. 

„Oké, most már elmondod?” 

„Nos, Dakota és én azért veszekedtünk, mert megláttam őt Harry-vel csókolózni.”

„Mi? Komolyan?”                           

„Uh, igen.”

„Wow!”

„Egyébként, ez után Dakota felhozta, hogy én csókolóztam Harry-vel, és, hogy ő nem kedveli 

Harry-t.”

„Woah, várjunk, te… megcsókoltad H-Harry-t?”

„Esküszöm, nem kedvelem Harry-t. Tudom, hogy Ő-„

„Ti, tényleg, tényleg csókolóztatok?”

„Igen. Kétszer.”

„K-Kétszer?” Kérdezte Juliet hitetlenkedve.

„Nem gondoltam volna, hogy ennyire érdekel téged.”

„Én nem tudom, ez furcsa.”

„Bízz bennem, nem szeretem."

„Biztos vagy benne?”

 „Persze, és miért érdekel téged, hogy ha szeretném?” 

„Mi? Pfft, egyáltalán nem érdekel, csak idegesít, hogy csókolóztatok.”

„Miért vagy ideges?”

„Mert nem kellett volna csókolóznotok.” 

„Miért?”

„Mert?”

„De mi a baj ezzel? Én nem bánom, hogy…-„

„Holly, azt mondtam, hogy kibaszottul nem kellene!” Mondta mérgesen.

„Oké, mi a franc volt ez?”

„Abba hagynád, hogy megcsókold? Nem szereted, és ő sem szeret téged…”

„Mi bajod van ma?”

„Semmi! Csak idegesítő, hogy ti ketten állandóan együtt vagytok, mindig elfelejtesz engem, a legjobb barátodat, és mindent.”

„Nem..”

„Ne gondolj arra, hogy ti, együtt vagytok, mert nem.”

„Tudom…”

„Akkor miért csókolóztatok… Kétszer is?”

„Istenem, mi a problémád?” 

„Semmi!” Emelte fel kezeit.

„Akkor Juliet, abbahagynád, hogy haragszol rám és furcsán viselkedsz velem a semmi miatt?”

„Én nem is…”

„Akkor miért vagy mérges? Csak csókolóztunk…-„

„Tudom.”

 

„Akkor miért érdekel ennyire?”

„Mert… féltékeny vagyok.” 

Reméljük elnyerte tetszéseteket a rész! :) Puszi. Vivi xx

23.Fejezet

/Harry/

Holly és én elnyújtottuk a csókot, az agyam nem funkcionált. Mi történt? Csak csókolóztunk Holly-val . . . Saját erejéből csókolt meg.

 „Holly.” Mondom a karórámra nézve. „Vissza kellene menned a börtönbe, most.”

 „Mi? Azt hittem ki engedsz. . .” Mondja Holly, hangulata megváltozott.

 „Holnap, Holly, de ebben a pillanatban, csak menj. . . Menj vissza  a börtönbe.”

 „De én-”

Türelmetlenül félbeszakítottam Holly-t, „Holly, csak menj vissza abba a kibaszott börtönbe!”

 „Rendben, Harry.” Mondja Holly, míg meghátrál hangom erejére.

Holly felállt, majd kisétált a konyhából, és elindult vissza a börtönbe. Most amire igazán szükségem volt, az egy kis idő egyedül, hogy átgondoljam a történteket.

Nem hiszem el, már megint csókolóztunk Holly-val, és Ő kért meg rá. Az egyetlen ok, amiért igent mondtam neki, az a Wanderfoolix, a drog, amely egy kicsit épelméjűnek tart engem. A Wanderfoolix az a drog, minek hatására jól érzem magam, nem viselkedek furcsán, de mondok dolgokat, amiket nem kellene, és valószínűleg ezért mondtam igent Holly-nak is.

/Dakota/

Borzongás futott végig gerincemen. Csak egy rémálom. Mióta a Babaházban vagyok, őrült rémálmok kísértenek, de egyik álom sem hasonlít, az elképesztően borzalmas mindennapjaimhoz, itt a Babaházban.

Átfordultam a másik oldalamra, hogy ellenőrizzem a digitális órát. Hajnali 12:55. Remek. Nem akarok visszaaludni, nem szeretnék még egy rémálmot átélni.

Felkeltem az ágyból. Elindultam le a konyhába egy pohár vízért.

A szám száraz és egy kissé nyirkos, ha meg akarok próbálni visszaaludni, szükségem van néhány csepp vízre.

Megtettem az utam a földszintig, remélve, hogy nem csapok zajt, de a padló, itt-ott néha megnyikordult.

A konyhába érve, Harry-t látom egy padon ülni, fejét a kezei közé ejtve, göndör tincsei, elrejtették arcát.

 „Harry, jól vagy?” Kérdezem oda sétálva hozzá. Szörnyen néz ki.

 „Menj, vissz-” Harry felnézett rám. „H-Holly?”

„Mi-”

„Holly! Drágám! Hamarosan kiengedlek a börtönből! Borzalmasan érzem magam, köszönöm, hogy visszajöttél és-”

„Miről beszélsz Harry?” Kérdezem, zavart arckifejezéssel.

„Holly! Nem érdemled meg, hogy be legyél zárva a börtönbe, te ahhoz túl jó vagy!”

Oké, mi folyik itt? Harry azt hiszi, hogy én vagyok Holly? Úgy értem, ugyan olyan a hajunk és szemünk, de egyáltalán nem vagyunk egyformák.

 „Ülj le, beszélgessünk.” Harry megpaskolja a helyet maga mellett, majd intett, hogy üljek mellé.

Leültem Harry mellé. Még mindig nem vagyok teljesen tudatában annak, mi is történik.

 „Harry, mi . . . mi folyik itt?”

„Holly, pontosan tudod, mi folyik itt.” Jött hozzám közelebb Harry, így már az orraink összeértek.

„Harry, én elmegyek.” Mondom, és felkelek a padról, mielőtt Harry meg tudna állítani.

„Drágám, Holly, csak maradj, beszélgessünk, menjünk valamerre, vagy csináljunk, amit csak akarsz.”

 „Én csak vízért jöttem le Harry . . .” Átmentem a konyhába, egy pohár vízért.

„Holly.” Modja Harry váratlanul megjelenve mögöttem. „Újra csókolóznunk kellene.”

 „C-Csókolózni, újra?”

 „Igen, mint az előbb.”

 „Te és Holly csókolóztatok?”

„Igen, Holly, csókolóztunk, kétszer, ha pontos akarok lenni.” Harry előre lépkedett, arcunk néhány centiméterre volt a másikétól, éreztem meleg levegővételeit.

 „Nem tudom miről besz-” nem tudtam befejezni a mondatot, mert Harry megérintett, kényelmetlen helyzetbe hozva engem, szó szerint egymással szemben voltunk, és szexuálisan meg érintett engem.

Hirtelen rájöttem, mi folyik itt valójában. Harry azt hiszi, hogy én vagyok Holly. Harry és Holly csókolóztak. Ez azt jelenti, hogy ők titokban . . . Randiznak? Ez az oka, amiért mindig elmennek valahova? Mert együtt vannak?

Harry ajkait az enyémekre tapasztja, mielőtt megakadályozhattam volna.

„Dakota?!” Holly állt az ajtóban, a döbbenettől leesett az álla. Ez így nem igazán lesz jó.

22. fejezet

Harry-vel mindketten kifejezéstelenül néztünk a másikra, és próbáltuk elhinni, hogy ez nem történt meg. Csókolóztunk. El sem tudom hinni. A közöttünk lévő feszültség nem kínos, furcsa vagy kényelmetlen volt, hanem… melegséggel körülvett. Ez a csók egy váratlan ajándéka volt a 

megbocsájtásnak… Vagy ez csak egyfajta útja volt, annak, hogy Harry elhallgattasson. 

Csend töltötte be a teret, amíg Lola váratlanul megszakította.

„Harry, segítenél nekünk valamiben?” Kérdezte Lola Harry-től, és karjait keresztezte mellkasa előtt.

„Uh, o-oké.” Mondta Harry, de szemeivel még mindig engem figyelt.

Harry Lola-val együtt távozott és én egyedül maradtam, ismét. 

 Tényleg nem lehet semmit csinálni a börtönben. Nincs Tv, tábla játékok, zene, könyvek és még egy WC se. De akkor is, ez egy börtön.  Az egyetlen dolog, amit tenni tudok az a gondolkozás és beszélés. Az egész várbörtön hangszigetelt volt, mert ez a föld alatt van, és az egyetlen zaj, amit valaki csinálni tudott, a visszhang volt, amit az egész szobában lehetett hallani, és most csak én voltam itt, habár az egyetlen, amire gondolni tudtam, az Harry meleg, cseresznyepiros, duzzadt ajkai voltak az enyéimnek préselve.  Ahogy arcaink centikre voltak egymástól és éreztem arcomon forró levegővételeit. Tényleg elcsodálkoztam azon, hogy vajon miért is csókolt meg. Azt mondta utál… De én is azt mondtam, hogy utálom őt, ami igaz is, természetesen, de valójában tényleg utál engem?  Mit tettem?

|2 órával később|

Még mindig a várbörtönben vagyok, egy kicsi fadeszkán ülök, a saját dolgaimon gondolkozva, amikor meghallom valakinek a lépteit. Harry nem lehet, mivel a léptek magas sarkú hangjával keverednek össze a kövön.

Ahogy az a személy megteszi az utolsó lépését, megpillantom Juliet-et. Köszönöm Istenem.  Valaki, aki társalog velem.

„Szia, Holly.” Köszönt Juliet.

„Szia.” Ismételtem a padlóra nézve. „Miért vagy itt?”

„Harry küldött, hogy megnézzem, mit csinálsz.” 

„Oh, nos, semmit, szó szerint semmit.”

„Szívás. Mi most vacsorázunk.”

„Szerencsés. Én éhezem.”

„Szörnyen érzem magam.” Mondta Juliet komoran. „Mi fent eszünk, te pedig itt lent éhezel.”

„Hozhatnál nekem valamit e-„

Juliet félbe szakított. „Holly, nem tudok. Harry megőrülne.”

„Ugh.”

„Egyébként, miért vagy itt lent?” Kérdezte Juliet.

„Tulajdonképpen nem tudom, de szerintem azért, mert azt mondtam Harry-nek, hogy félek tőle.”

„Ezt mondtad neki?” Kérdezte Juliet meglepetten.

„Uh, igen?”

„Nagyon merész vagy te lány. Én soha nem mondanám neki.”

Miután Juliet elmondta mondandóját, csend állt be közénk, addig amíg Juliet bejelentette, hogy vissza kell mennie.

„Majd találkozunk, Holly. Egyébként meddig leszel itt?” Kérdezte Juliet az utolsó lépcsőfokon állva.

„Um, nem vagyok biztos benne, remélem nem sokáig.”

„Rendben, szia.” Intett Juliet, mielőtt felszaladt a lépcsőkön.

Rendben, egyedül vagyok, megint. 

|00:30|

Éjfél elmúlt, és én fent vagyok. Aludnom kellene, de hol is?! Nincs itt semmi a fadeszkán kívül. És nem nevezném ágynak. Nem tudok aludni, különben is, egy, nem tudok aludni üres gyomorral, kettő, túl félelmetes itt.  Az egyetlen, ami egy kis fényt ad, az egy vanília illatos, félig leégett gyertya, ami a falon van a lépcső mellett. De még így is hátborzongató volt a hely.

Szükségem van valami ételre. Nem táplálkoztam már több mint 6 órája! De én is csak panaszkodni tudok, nem mehetek ki csak úgy a cellámból valamiért, hacsak nem próbálkozom meg azzal, amit Kylie tett, mielőtt meghalt volna; kipréselődni a cella rácsai között. Én tényleg, tényleg akarom. Mint Kylie. De tudom, hogy nem sikerülne. Mit tenne Harry? Volt valakije, aki megölte Kylie-t, amikor megszökött. De… Igazából én csak a konyhába megyek, és nem megszökök.

Néhány perc elteltével, amit a magammal folytatott vitatkozással töltöttem, mivel buta vagyok és kockázatokat vállalok, úgy döntöttem, hogy átpréselem magam a rácsok között. Megpróbálom és sikerülni fog. Nehéz volt, habár fogalmam sem volt arról, hogy Kylie hogyan csinálta. 

Egyszer csak már a cellán kívül voltam, megragadtam a gyertyát a falról és sétálni kezdtem felfelé.

Gyorsan kinyitottam a várbörtön ajtaját, de az megnyikordult. Lábujjhegyen kezdtem el sétálni a konyha felé, és mikor már ott voltam, úgy éreztem, hogy minden stimmel. Amíg…

„Holly?” Mondta Harry mögülem. Csendesen elátkoztam magam. Miért vagyok ennyire ostoba?

„Uh, én vagyok.”

„Éhes voltál, szóval kipréselted magad a rácsokon keresztül és most itt vagy.”

„Um, honnan tudod?”

„Csak tudom.”

„Annyira sajnálom, én tényleg nagyon é-„

„Ülj le.” Mondta Harry kifejezéstelenül. A legközelebb lévő padra leültem.

Harry nyitogatta a szekrényeket és mindent kivett, amire szüksége lehet, ahhoz, amit készíteni fog. Mikor már mindent előszedett, rájöttem, hogy teát fog készíteni. 

„Tessék…” Harry udvariasan odanyújtotta a teát, és meghökkentem a bögre forróságától.

Harry odajött hozzám és leült mellém a padra. Nem csinált semmit, csak engem bámult, miközben kortyoltam a teámból.

 „Valami van az arcomon?” Kérdeztem, mikor észrevettem bámulását.

„Csak… téged nézlek.” Magyarázkodott Harry, és tekintetét elvezette rólam.

„Miért?” Kérdeztem a földet pásztázva.

„Mit miért?” 

„Miért tetted ezt nekem?”

„Mire gondolsz?”

„A büntetésemre, amikor éheztettél.”

 

„Jónak éreztem.”

„Oh, igazán?” Kérdeztem szarkasztikusan egy kis mosoly kíséretében.

„Mi? Nem gondolod, hogy tudok aranyos is lenni?” Harry elkuncogta magát.

„Tudsz az is lenni, néha.” Értettem egyet.

„Akkor. Miért félsz tőlem?”

„Én csak…”

„Nincs rá semmi okod.” Mondta Harry.

„Talán ezért.” Elhúztam a felsőmet, hogy megpillanthassa a sebhelyemet, amit akkor szereztem, amikor megszúrt.

„Nos, sajnálom ezt, uh, a sebet.” Mondta kínosan.

„Igen, biztos.” Mondtam szarkasztikusan. 

„Tényleg sajnálom.”

„Bebizonyítod?” 

„Igen. Hogyan?” Kérdezte rám nézve.

„Csókolj meg ismét.” 

„Nekem a megtiszteltetés.” Mondta.

Harry nekinyomta rózsaszín ajkait enyéimnek, és újra éreztem azt a bizsergő érzést, amit a legelső alkalomkor is, ami nem is olyan régen volt, de ezelőtt, és én még szenvedélyesebben csókoltam,  és újra megéreztem azt a jóleső melegséget, és csak ezt akartam érezni. 

Köszönjük az előző részhez érkezett megjegyzéseket! Puszi xx