23.Fejezet

/Harry/

Holly és én elnyújtottuk a csókot, az agyam nem funkcionált. Mi történt? Csak csókolóztunk Holly-val . . . Saját erejéből csókolt meg.

 „Holly.” Mondom a karórámra nézve. „Vissza kellene menned a börtönbe, most.”

 „Mi? Azt hittem ki engedsz. . .” Mondja Holly, hangulata megváltozott.

 „Holnap, Holly, de ebben a pillanatban, csak menj. . . Menj vissza  a börtönbe.”

 „De én-”

Türelmetlenül félbeszakítottam Holly-t, „Holly, csak menj vissza abba a kibaszott börtönbe!”

 „Rendben, Harry.” Mondja Holly, míg meghátrál hangom erejére.

Holly felállt, majd kisétált a konyhából, és elindult vissza a börtönbe. Most amire igazán szükségem volt, az egy kis idő egyedül, hogy átgondoljam a történteket.

Nem hiszem el, már megint csókolóztunk Holly-val, és Ő kért meg rá. Az egyetlen ok, amiért igent mondtam neki, az a Wanderfoolix, a drog, amely egy kicsit épelméjűnek tart engem. A Wanderfoolix az a drog, minek hatására jól érzem magam, nem viselkedek furcsán, de mondok dolgokat, amiket nem kellene, és valószínűleg ezért mondtam igent Holly-nak is.

/Dakota/

Borzongás futott végig gerincemen. Csak egy rémálom. Mióta a Babaházban vagyok, őrült rémálmok kísértenek, de egyik álom sem hasonlít, az elképesztően borzalmas mindennapjaimhoz, itt a Babaházban.

Átfordultam a másik oldalamra, hogy ellenőrizzem a digitális órát. Hajnali 12:55. Remek. Nem akarok visszaaludni, nem szeretnék még egy rémálmot átélni.

Felkeltem az ágyból. Elindultam le a konyhába egy pohár vízért.

A szám száraz és egy kissé nyirkos, ha meg akarok próbálni visszaaludni, szükségem van néhány csepp vízre.

Megtettem az utam a földszintig, remélve, hogy nem csapok zajt, de a padló, itt-ott néha megnyikordult.

A konyhába érve, Harry-t látom egy padon ülni, fejét a kezei közé ejtve, göndör tincsei, elrejtették arcát.

 „Harry, jól vagy?” Kérdezem oda sétálva hozzá. Szörnyen néz ki.

 „Menj, vissz-” Harry felnézett rám. „H-Holly?”

„Mi-”

„Holly! Drágám! Hamarosan kiengedlek a börtönből! Borzalmasan érzem magam, köszönöm, hogy visszajöttél és-”

„Miről beszélsz Harry?” Kérdezem, zavart arckifejezéssel.

„Holly! Nem érdemled meg, hogy be legyél zárva a börtönbe, te ahhoz túl jó vagy!”

Oké, mi folyik itt? Harry azt hiszi, hogy én vagyok Holly? Úgy értem, ugyan olyan a hajunk és szemünk, de egyáltalán nem vagyunk egyformák.

 „Ülj le, beszélgessünk.” Harry megpaskolja a helyet maga mellett, majd intett, hogy üljek mellé.

Leültem Harry mellé. Még mindig nem vagyok teljesen tudatában annak, mi is történik.

 „Harry, mi . . . mi folyik itt?”

„Holly, pontosan tudod, mi folyik itt.” Jött hozzám közelebb Harry, így már az orraink összeértek.

„Harry, én elmegyek.” Mondom, és felkelek a padról, mielőtt Harry meg tudna állítani.

„Drágám, Holly, csak maradj, beszélgessünk, menjünk valamerre, vagy csináljunk, amit csak akarsz.”

 „Én csak vízért jöttem le Harry . . .” Átmentem a konyhába, egy pohár vízért.

„Holly.” Modja Harry váratlanul megjelenve mögöttem. „Újra csókolóznunk kellene.”

 „C-Csókolózni, újra?”

 „Igen, mint az előbb.”

 „Te és Holly csókolóztatok?”

„Igen, Holly, csókolóztunk, kétszer, ha pontos akarok lenni.” Harry előre lépkedett, arcunk néhány centiméterre volt a másikétól, éreztem meleg levegővételeit.

 „Nem tudom miről besz-” nem tudtam befejezni a mondatot, mert Harry megérintett, kényelmetlen helyzetbe hozva engem, szó szerint egymással szemben voltunk, és szexuálisan meg érintett engem.

Hirtelen rájöttem, mi folyik itt valójában. Harry azt hiszi, hogy én vagyok Holly. Harry és Holly csókolóztak. Ez azt jelenti, hogy ők titokban . . . Randiznak? Ez az oka, amiért mindig elmennek valahova? Mert együtt vannak?

Harry ajkait az enyémekre tapasztja, mielőtt megakadályozhattam volna.

„Dakota?!” Holly állt az ajtóban, a döbbenettől leesett az álla. Ez így nem igazán lesz jó.