2 hét eltelt Sarah öngyilkossága óta. A lányokkal még mindig
mélyen le vagyunk sújtva eme tragikus történés miatt, de most mindenki csak a
többi jó emlékre gondol Sarah-val. Egyszerűen könnyebb a szép emlékekre
emlékezni, mint a rosszakra.
Most éppen egy egyszerű szettet veszek
magamra, apró fülbevalókat helyezek fülembe, amik illenek a Rolling Stones-os toppomhoz. Igazából nem nagyon viselném,
hiszen Harry most elvisz egy randira/ töltsünk együtt egy kis időt/
szórakozzunk dologra….. Azt sem tudom, hogy ezt minek hívjam.
Harry kiáltott nekem, így gyorsan lerohantam a lépcsőn és
elköszönve a lányoktól, kiléptünk a bejárati ajtót.
/A parkban/
Harry egy aranyos kis parkba vitt… Egyszerű, de imádom. Imádnivaló
virágzó növényekkel van tele a füves terület, az ég egyszerűen gyönyörűen
tündököl a halványkék egyik árnyalatában, az idő tökéletes; meleg, de nem
forró, és halk hangja az ősszel elhulló leveleknek és a csiripelő madarak
zenéje tölti be a teret. Rajtunk kívül nincs itt senki. Csak Harry és én.
Harry-vel sétálgattunk egy kicsit, majd a tiszta folyó mellett
leültünk.
Mindketten az előttünk elterülő látványt figyeltük. A folyó,
a virágok, az apró őszi levelek, a fényesen sütő nap.
„Jól nézel ki.” Mosolygott rám Harry, majd kezeit farmer
dzsekijébe bújtatta.
„Köszönöm.” Biccentettem.
„Furcsa vagy, Holly.”
„Hogyan?” Kissé felkuncogtam Harry random megjegyzésén.
„Nem tudom, néha egy nyitott könyv vagy, majd legközelebb
már teljesen titokzatos. Olyan, vagy mint egy rejtvény, vagy egy darabja a
puzzlenek.”
„És ez rád is igaz, Harry. De nem tudom, szerintem vannak
olyan dolgaim, amiket inkább megtartok magamnak.”
„Miket akarsz inkább megtartani magadnak?”
„Ki akarsz belőlem húzni valamit?” Kuncogtam.
„Csak jobban meg akarlak ismerni.”
„Rendben…Mit?”
„Nem tudom…. Ki az a Holly.”
„Nos a szülinapom január negyedikén van… Német, skót és
albán felmenőim vannak. A kedvenc ételem a palacsinta. Szeretek rajzolni…”
Harry közbe vágott. „Úgy értem, hogy te ki vagy…A legmélyebb
titkaidról.”
„Nem érzem magamat jól.”
„Rendben, akkor most tartsunk egy kis „személyes teregetést”,
amikor mind a ketten kiönthetjük a szívünket. Vallomások, problémák az életben,
akármi.”
„Oké. Kezd te.”
„Nos, nekem sok minden van amit el kell rejtenem… Nem is
tudom, hogy hol kezdjem.”
„Hogyan lettél ilyen…” Istenem, nem kérdezhetem meg tőle,
hogy mitől lett őrült.
„Szóval? Mi lettem?” Kérdezte Harry.
„Elmebeteg…”
Harry kissé felnevetett. „Tudod ez olyan…. Ezzel születtem….
Az édesapám sok mentális problémával küzdött. Nem sok időt töltöttem anyával,
így apa gondolkodás módját tanultam el.”
Mondta Harry, míg tekintete a tavon
volt.
„Te jössz. Akármit elmondhatsz.” Mondta Harry.
„Uhh, nem is tudom…Az utóbbi időben sokat gondolkoztam ezen…..
Egy évvel ezelőtt, a nénikém Gab eltávozott az élők sorából, rák miatt, és úgy
éreztem, hogy az én életemnek is vége van. Tudom, hogy csak a nénikém volt, de
nagyon közel álltunk egymáshoz és a testvéremmel mindig vitatkoztunk, és
anyával nem volt jó a kapcsolatom, szóval így mindig hozzá siettem a viták
után.
Olyan volt nekem, mint a legjobb barátom.” Könnyek szöktek a szemembe, majd gyorsan
kipislogtam őket. „Én..nagyon hiányzik nekem.”
És innentől kezdve a könnyeim lefolytak arcomon Gab nénikém
emlékére, és Harry váratlanul egy meleg ölelésbe vont.
Egy és fél óra alatt Harry-vel csámcsogva rágtuk a sonkás szendvicseket,
amiket csináltunk és mindenféléről beszélgettünk… És jobban mondva mostár közel
érzem magamat Harry-hez, mint valaha. Rávett arra, hogy néhány titkomat
megosszam vele, amit másnak még nem mondtam el soha, nem is tudom…Mintha az
érdes és megnyugtató hangja és megigéző szemei elcsábítottak volna és egy
varázslatot mondtak el, hogy teljesen megnyíljak neki, de nem csak én velem
történt ez így. Sok mindent mondott magáról, és boldog vagyok, hogy ennyire megbízik
bennem.
„Nagyon meleg van.” Mondtam, míg magamat legyeztem a
kezemmel.
„A víz hideg…”
„Mi? Úgy érted, a folyó? Nem megyek bele!”
„Miért nem? Jó lesz, nem igaz?” Harry nevetett.
„Semmi esély nincs rá, semmi.” Fontam keresztbe karjaimat
mellkasom előtt és Harry-n nevettem játékos oldala miatt.
„Gyerünk Holly, egy úszó vagy.” Nevetett.
„Nem ugrok bele ebbe a folyóba.”
„Tök mindegy.” Mondta Harry, lakpata magáról a dzsekijét, de
a nadrágját magán hagyta.
„Komolyan bemész a vízbe?” Néztem hűvösen Harry-re.
„Nélküled nem!” Mondta Harry kacagva.
Harry gyorsan megragadott és menyasszonyi pózba kapott, míg
próbáltam kiszabadulni szorításából.
„Harry!” Sikítottam, kiáltottam.
Harry a vízbe ugrott, vele együtt én is, és azonnal a víz
mélyén voltunk, kéz a kézben, valószínűleg nem gondoltunk a víz mélységére.
Harry és én is felúsztunk a víz felszínére, és hatalmas
nevetésben törtünk ki.
„Istenem, Harry.” Kuncogtam.
„Látod?! Vicces.”
Fröcskölt össze Harry mindenhol.
„Nagyon bolond vagy!” Kacagtam.
„Igen, igen, csak csókolj már meg.”
Amint Harry ezt kimondta, ajkain szenvedélyes csókban
forrtak össze, kezeimmel vizes hajába túrtam, míg az ő keze a hátamon pihent.
És csak csókolóztunk.
