36. fejezet

Mina szemszöge 

„Oh, igen. Állj le azzal, hogy el akarod venni Harryt Juliet-től.”

Erősen belöktem Holly-t Niall halál szobájába, aki hangos puffanással ért földet. Gyorsan bezártam az ajtót, így nem tudott elszökni.

„Bántottad?” Kérdezte Juliet, míg a saroktól sétált oda hozzám. 

„Nem.” Válaszoltam.

„Rendben. Ne bántsd, nem akarom, hogy baja essen.” Mondta, és ekkor újra eluralkodott rajta a kedves, érzelmes oldala.

„Juliet, neki szenvednie kell. Mindent, amit tett, elmondtál nekem, a kibaszott drámát, amit okozott, így nem lesz neki minden olyan egyszerű.”

„Mina! Meghallhat.” Suttogta Juliet.

„Nem és egyébként is. Nem is biztos, hogy ki lesz onnan engedve. Meg is halhat ott bent.”

„Meghalni? Hagyjuk, hogy meghaljon odabent?” Kezdett el hátrálni Juliet.

„Csak menj el, Juliet. Mindent kézben tartok, és a terv is megfelelően halad. Menj le és élvezd a bulit, rendben?” Mondtam neki csípőre tett kezekkel.

„Uh..rendben, igazad van.” Bólintott Juliet, kissé bizonytalanul.

Amint leértünk a földszintre, megpillantottuk Harry-t, Zayn-t és Liam-et, akik teljesen részegen fejüket fogva nevettek. Ez egy nagyon jó jel, feltehetőleg nem fognak sok mindenre emlékezni, hiszékenyek és félreértenek majd pár dolgot; a tervünk egyre könnyebben megy.

Juliet-tel a bárpulthoz sétáltunk.

 „Sziasztok!” Intettem nekik, míg Juliet mögöttem állt.

„Hali…uhm hol van a szőke lány, magas, a sző- oh igen Holly!” Kérdezte Harry, aki teljesen részeg volt.

„Oh, igen. Holly nem érezte jól magát és fáradt volt. Már egy ideje elment. Maxine és Clive is vele tartottak.” Hazudtam borzasztóan. „Túl részeg volt ahhoz is, hogy akármit csináljon, szóval Maxine úgy gondolta, hogy Holly-nak egy kis pihenés nem árt otthon.” Fejeztem be a mondandómat úgy, hogy hangom nem sugallt túl nagy magabiztosságot.

„Egy ideje már Dakopo-t, Macelly-t, Lizzy-t, Lolo-t, Eva-t, és Dennis-t sem láttam, ti sem?” Kuncogott Harry, majd újra beleivott az alkohollal teli italába.

„Oh, ők fent alszanak a vendégszobákban. Szóltak Niall-nek, hogy nagyon fáradtak. Biztosan nem zavarja, hogy nála töltik az éjszakát.”Megnéztem az órámat. „Már 3:56 van..Semmi értelme visszamenni a Babaházba. És várjunk csak, ki a fene az a Dennis?”

„Kibaszottul nem tudjuk.” Kiáltotta Liam, és hangosan felnevetett, majd hamarosan Harry és Zayn is csatlakozott hozzá.

Egész éjjel…pontosabban reggelig, Juliet és én a fiúkkal fogunk beszélgetni, akikből az alkohol fogyasztása miatt ki fog jönni az állati énjük. Fogadnék, hogy mindenki itt marad holnapig…Nem úgy tűnik, hogy akárki is haza akarna menni.

Holly szemszöge

Hogy lehet Mina olyan gonosz, hogy képes volt Harry miatt a Halál szobába bezárni? Mindig is tudtam, hogy Juliet és Mina féltékenyek rám, de sosem gondoltam volna, hogy idáig el tudnak menni.

Térdeimet a mellkasomhoz húztam, míg azon gondolkoztam, hogy itt vagyok egy szobának a közepén és valószínűleg körülöttem halott testek vannak a földön. Annyira sötét van, hogy nem látok semmit. És hallani se hallok. Niall feltehetőleg hangszigeteltnek csinálta ezt a szobát.

Fogalmam sincs arról, hogy miképp fogok innen kijutni, és ami még fontosabb, mi a francot fogok csinálni, amikor kint leszek. Nem tudom, hogy hogyan fogok szembeszállni Mina és Juliet párosával, és hagyom-e Harry-nek és Zayn-nek, hogy brutálisan meggyilkolják őket az ördögi trükkjeik és játékaik miatt; vagy el sem kellene mondanom senkinek, hanem szemtől szembe kellene velük állnom.

Kicsit büdös van a szobában, mintha… Nem gyakran takarítanák. Zayn halálszobájának nem volt ilyen hátborzongató bűze, ami furcsa, de egyszerűen megmagyarázható. A kezemmel befogtam az orromat, így a rettenetes bűze a testeknek és a nem takarítottságnak annyira nem zavart.

Már egy óra is eltelhetett mióta ide vagyok bezárva, és minden egyes perc egy évezrednek tűnik. Csak remélem, hogy valaki, akárki, meghallja a hangos, kétségbeesett kiáltásaimat, melyeket ezek a falak blokkolnak.

 Csak ordítottam és sikítottam, míg könnyek folytak le arcomon, ahogy a pánik egyre jobban eluralkodott felettem. Ki kell jutnom. Próbáltam kinyitni az ajtót, de semmi értelme nem volt. 

Egyszerűen lehetetlen kinyitni. Csak kiabálni tudok…Addig, amíg valaki meg nem hallja….Elégnek kell lennie.

Juliet szemszöge

„Tudod… Sosem bírtam Holly-t, de most már utálom. Egy beképzelt picsának nézett ki mindig.” Mondja Mina, míg a fejét megrázta.

„Igen.” Mondtam halkan, teljesen figyelmen kívül hagyva Mina-t.

„Te nem utálod?”

„Uh…de.” Válaszoltam bizonytalanul.

Elismertem Harry-nek és Mina-nak is, hogy utálom Holly-t, de nem tudom, hogy ez azért van, mert féltékeny vagyok rá és Harry-re, irigykedek, mert mindent megkap, amit akar, vagy tényleg utálom a ribancot. Amikor először jött a Babaházba, kedves, félénk és szeretni való volt. Teljesen megváltozott, és emiatt utáltam meg…És az idegesítő személyisége az összes hamis 

kedvességével…És mellesleg ellopta a szeretet az életemből.

„Szóval mikor engedjük ki?” Kérdeztem Mina-t.

„Nos…. Soha.” Vonta vállat.

„S-soha? Gyerünk már ez csak egy kis kínzás, nem pedig egy gyilkos dolog.”

„Juliet…Komolyan? Nem kellene ilyen nagyon jónak lenned.” Forgatta meg Mina ovális, sötétzöld szemeit.

„Tök mindegy, de mi fog vele ott történni? Nem tűnhet varázslatosan el.”

„Nos…Nem kell ’ varázslatosan ’ eltűnnie.” Húzta ördögi mosolyra Mina a száját.

Ugye Mina nem arra célzott, hogy testileg és brutálisan megöljük Holly-t? Úgy gondoltam, hogy bezárni Őt oda éppen elég lesz. Nem akarom megölni. De attól, hogy én nem akarom, Mina még megteheti.

Holly szemszöge

Egyre rekedtebb vagyok, a sok kiabálást és sírás miatt, és egyre jobban fáj a segítség hívása. Szóval, mint ezelőtt, megpróbálok lenyugodni, így térdeimet újra mellkasomhoz húzom. 

Már majdnem lenyugodtam és száműztem a pánikrohamomat, amikor egy nő alakja rohant el előttem, és mintha lábujjkörmök kopogtak volna a fapadlón.

„K-ki van itt?” Kérdeztem a félelemtől remegő hangon.

Hallottam egy ördögi kacajt, és tudtam, hogy nem vagyok egyedül.

„Állj! Ki vagy te?” Ordítottam, míg szorosabban húztam térdeimet magamhoz.

A  női alak ismét futásnak eredt, és valamiféle fényt is hordott magával.

„Állj le!” Kiáltottam, hideg futkosott a hátamon, míg arcomról a könnyek csak úgy folytak.

Ismét meghallottam egy beteges, félelmetes női kuncogást. 

„Ki vagy te?!” Követeltem, és sírásom egyre csak erősödött.

Egy gyertyát tartott az arcom elé, majd megláttam a velem egykorú lányt, akinek arca ijedt és szeplős volt, sminkje teljesen elmosódott, őrülten göndör, szürke haja és megsárgult fogai voltak.

„Beth vagyok.”