21.Fejezet

Miután felébredtem, az első dolog, amit megláttam, az a sötétség volt. Teljesen elfelejtettem, hol is vagyok valójában, de egy idő után emlékezni kezdtem. A börtönbe vagyok.

Felálltam, és megmosakodtam. Miért vagyok a börtönben? Csak annyit tudok, hogy elájultam. Emlékezni próbálok, hogy miért vagyok itt, mikor hangos léptekre lettem figyelmes, amik a lépcső felől jöttek. Láttam egy kis fényt is. A személy, aki jön le a lépcsőn, biztos hozott magával egy gyertyát, vagy valami mást.

Amikor az a bizonyos személy elérte az utolsó lépést is a lépcsőn, felfedte magát. Harry, egy égő gyertyát tartott a kezébe, ami adott egy kis fényt, de pont eleget, hogy látni lehessen.

„H-Harry?” Mondtam, és félve hátráltam egy lépést. „ Azt hittem, hogy Niall-nél és Fran-nél vagy.”

„Fran nem érezte jól magát, ezért jövő héten megyünk.” Mondta Harry, gyilkosan rám nézve szemeivel.

„Mikor mehetek ki a börtönből?”

„Soha” Mondta Harry gonoszan mosolyogva.

„M-Mi?  Akadozva, félelemmel telve kérdeztem vissza.

„Viccelek. Egy ideig itt leszel.”

„Mi van, ha éhes leszek?”

„Koplalsz.”

„Mit tegyek, ha pisilnem kell?”

„Ott egy vödör a sarokban.”

„Mi a fasz?” Mondtam egy kicsit hangosan.

„Ne káromkodj!” Üvöltött rám Harry, mire hátráltam és sírva fakadtam. Miért sírok? Én sose sírok.

„Te sírsz?” Kérdezte Harry, egy kicsit aggódva.

„N-Nem.” Hazudtam, hátat fordítva Harry-nek, hogy ne lásson.

„De igen, ugye? Harry kinyitja a cella ajtaját, amitől még inkább megijedek. Mit akar csinálni?

„ Ne b-bánts.”

„Nem akarom, hogy a babáim, gyengék legyenek, Holly.”

„Nem vagyok gyenge.”

„De az vagy. Hagyd abba a sírást baby!” Ordított Harry, hangja visszhangzott a börtönön belül.

„Nem vagyok kibaszott gyenge!”

„Ne káromkodj!” Üvöltött még hangosabban Harry.

„Bassza meg. Bassza meg. Bassza meg. Bassza meg. Bassza meg. Bassza meg. Bassza meg. Bassza meg!” Kiabáltam hangosan, akárcsak egy gyerek. Ebben a pillanatban, őszintén, nem érdekelt mit fog mondani, vagy tenni Harry. Boldog vagyok. Odasétálok hozzá.

„Meg fogod bánni, hogy nem engedelmeskedsz nekem!” Üvöltötte Harry, egy lépést felém téve.

„Fogd be. Nem félek tőled többé.” Ordítom. „Egy semmirekellő mocsok vagy, azt hittem meg tudsz változni, de nem!”

„Fogd be a szád Holly, én parancsolok neked!” Kiabál Harry, egy újabb lépést téve felém, arcunk közel volt a másikéhoz, éreztem meleg levegővételeit, ami megrémisztett.

„Utál-” Mielőtt befejezhettem volna a mondatot, Harry ajkai váratlanul lecsaptak az enyémekre. Nem gondoltam a következményekre, és arra, hogy mit csinálok, egyszerűen, csak visszacsókoltam.

„Én is utállak téged.”