19. fejezet

Holly szemszöge 

Ma este találkozni fogok Niall-el és Fran-nal, és a dolgok akár különösképpen jól vagy rettenetesen borzasztóan is elsülhetnek. A lányok szerint Fran kétségtelenül egy ribanc, de én nem ítélkezem felette, hiszen még nem is találkoztunk. A lányok még hozzátették, hogy Niall édes, de efelől kétségeim vannak. Valaki, aki lányokat rabol, nem tűnhet aranyosnak. Na, itt van Harry, de én nem nevezném aranyosnak, inkább kétoldalúnak. Először vidám és jókedvű, örömmel és izgatottsággal, a következő pillanatban már dühös és ordít, amennyire csak bír.

„Izgulsz a találkozás miatt?”Kérdezte Sarah.

Uh, igen. Fran tényleg olyan rossz, mint amilyennek leírjátok?”

„Um, hogy őszinte legyek, igen. Faragatlan, de nagyon szép.” Mondta Sarah, próbálva kedvesnek hangzania. 

„Hé, segítenél megteríteni az asztalt, Holly?” Kérdezte Juliet. Bólintottam és oda sétáltam hozzá.

Amikor csak Juliet-tel voltam a kezembe adta a villákat és kanalakat, én pedig minden helyre tettem egyet, egyet.

„Miről beszéltetek tegnap Dakotával?” Kérdezte Juliet és a késeket az asztalra helyezte.

„Uh, csak megkérdezte, hogy milyen Janert.” Hazudtam. Nem fogom elmondani a többi lánynak Dakota öngyilkossági kísérletét. Úgy értem, nem kell tudniuk róla. És ha megtudják, el fogják mondani Harry-nek, és az nem végződne jól.

|Reggelinél|

Az első alkalom a Babaházban, amikor Harry mellett ülök az étkező asztalnál és közvetlen mellett Liz. Kissé furcsa volt, hogy eddig soha nem ültem mellette, különösképpen mióta mindig mond nekem valamit, vagy csak beszélgetni szeretne.

„Mit gondolsz Janet-ről?”Kérdezte Harry, ahogy önt9ttem magamnak egy pohár narancslevet. 

„Aranyos. Igazán kedves.” 

„Ez jó. Egyébként, eljönnél velem valamerre reggeli után?”

„Nincs választásom, igaz?”

„Nincs.” Mondta Harry és belekortyolt narancslevébe.

„Mit fogunk csinálni?”

„Talán bemehetnénk a városba? Szükséged van egy ízléses ruhára ma estére, amikor találkozol Niall-ékkel.”

„Jó üzletnek hangzik, Styles.”

|Reggeli után|

„Mit fogsz viselni?” Kérdezte Macy, szemeivel még mindig az újságot pásztázta, amit olvasott.

„Um, nem tudom. Segíthetnétek választani.”

A lányokkal együtt besétálunk a gigantikus szekrényünkbe, és nézelődünk a ruhák, táskák és kiegészítők között. Evie választja a felsőt, Dakota a nadrágot, míg Lola a kiegészítőket. A végén egy nagyszerű összeállításom lett, ha mondhatok ilyet. Egy matrózkék, ujjatlan, csipkés felsőt, ami egy kissé szakított volt. Egy fekete farmert, ami kissé kényelmetlen és alig bírok benne levegőt venni, mert túl szűk. Egy kis fekete tárcát, ami tele volt gyémántokkal és a lábfejemre egy sötétkék magas sarkút húztam, amitől az embernek könnyen eltörhet a bokája. 

„Helyre kellene hoznunk a sminkedet, Holly.”  Mondta Lola. 

„Miért? Szerintem jól néz ki.” Tiltakoztam.

„Nem, édesem. Úgy nézel ki, mint egy nyűgös hercegnő.”

„Rendben. Hozzuk helyre.” Mondtam míg Sarah befutott a fürdőbe a sminkes táskámért és néhány sminklemosó vattáért.

„Liz, te jó sminkes vagy. Neked kellee megcsinálnod Holly-ét.” Javasolta Evvie. Liz belenézett a kis táskámba és előszedett mindent, amire szüksége lehet a sminkkeléskor. Olyan volt, mintha a sminkem újra csinálása nagydolog lenne a lányok számára. Körbeálltak minket és figyelték a dramatikus változását a színeknek és a szín kavalkádok összehangolását, amit a tiszta arcomra felvittek.

Miután Liz végzett, a kezembe adott egy mini tükröt, hogy megnézzem mit csinált. Tökéletes volt. Sokkal jobb, mint amit a Babaházban viselünk. Szemeim füstösek voltak, a sok szemhéjfesték és szempillaspirál kiemelte nagy kék szemeimet. Ajkam a rózsaszín egyik világos árnyalatában tündökölt, orcám rózsás piros volt és bőröm tisztának és pattanás mentesnek tűnt. 

„Köszönöm, Liz.”

„Le kellene menned. Harry már vár.” Mondta Dakota. Elbúcsúztam a lányoktól, majd lesétáltam a földszintre.

„Wow, Holly.”Mondta Harry. „Csinos vagy.”

„Köszönöm.” Mondtam kínosan és egy tincsemet fülem mögé igazítottam.

„Menjünk.”

|A városban|

Harry-vel végig sétáltunk a hatalmas, fényes Londonon, kezünkben cipelve rengeteg bevásárló tasakot. Eredetileg nekem jöttünk ruhát venni estére, de még nem vettünk ruhát az alkalomra. Harry rengeteg felbecsülhetetlen ékszerrel és ruhával árasztott el.  Nos, technikailag nem csak engem. A többi lányt is, amióta közös gardróbon osztozunk. 

„Be kellene mennünk ebbe a boltba.” Mondta Harry és rámutatott a ’Rentalee’ boltra.

 

„Drágának tűnik, nem gondolod?”

„Nem számít. Csak menjünk be.”

Besétáltunk a Rentalee-ba és az első dolog, amit észrevettem, az a vadul eltúlzott ékszerek, ruhák és hétköznapi viseletek voltak. Ez a bolt igazán drága. 

„Mit szólsz ehhez a ruhához?” Mutatott rá egy ruhára.

„Nem nagyon tetszik.” Hazudtam. Egyszerűen imádtam. Gyönyörű volt. A ruha nem volt túl hosszú. A felső fele ujjatlan és fekete volt, nyakrésze smaragd gyöngyökkel kirakott, az alsó része pedig hasonló smaragd zöld színű és szabadon lógó. Az ok, ami miatt azt mondtam, hogy nem tetszik, az azért volt, mert a ruha túl drága. Nem engedhetem meg Harry-nek, hogy fizessen ért, amikor valószínűleg csak egyszer venném fel.

„Miről beszélsz? Ez gyönyörű.” Harry a testem elé rakta a ruhát és egy fut pillantást vetett rám.

„Nah, rendben van, Harry nem-„

Harry félbeszakított. „Próbáld meg.”

„Harry én nem-..”

„Holly” Harry komolyan rám pillantott és tudtam, hogy engedelmeskednem kell neki. Elvettem tőle a ruhát és elindultam a próbafülkéhez.

Elhúztam a függönyt és levetkőztem. Még egyszer rá néztem a ruhára. Harry-nek igaza van, ez gyönyörű. Teljes mértékben eszméletlen. De miért kell egy ilyen ízléses és divatos ruha egy találkozásra? Elképzeltem mit viselhetne a többi lány. 

Váratlanul Harry elhúzta a függönyt és bejött. Odasétált hozzám, pedig rajtam csak melltartó és alsónemű volt. 

„Harry.” Mondtam és próbáltam elbújni a sarokba.

„Holly, nem érdekel.”

„Becsuknád a szemed?” Kértem.

„Miért számít?” És segítenem kell felhúzni a cipzárt.” 

Megfordultam, rejtve a félmeztelen testemet Harry elől. Gyorsan levettem a ruhát a fogasról és felhúztam magamra. Ezután megkértem Harry-t, hogy húzza fel a cipzárt és segített is.

„Rakd félre a hajad, nehogy még véletlenül becipzárazzam.” Mondta Harry. Arrább raktam hullámos hajam az egyik oldalra.

„Rendben.” Mondta Harry, amikor felhúzta a cipzárt. Megnéztem magam a tükörben. A ruha hozzásimult testemhez, megmutatva ezzel alakom.

„Látod? Gyönyörű.” Mondta és harapdálni kezdte nyakam.

Odébb álltam, megriadva tettétől. „Mit csinálsz?”

„Szóval, megvesszük a ruhát.” Mondta, mintha neki is váratlan lett volna előbbi tette.

Levettem a ruhát, gyorsan visszabújtam sajátomba, mielőtt találkoztam volna Harry-vel a kasszánál.

„$794.99-et kérnék szépen.” Mondta a pénztáros. Harry odaadta neki a pénzt és elhagytuk a boltot.

„Mehetnénk már?” Kérdeztem.

„Kérlek, úgy beszélsz, mint egy gyerek. Még nem ebédeltünk.”

„Nem vagyok éhes.”

„Én az vagyok, és van itt egy aranyos Olasz vendéglő. Oda kellene mennünk.”

„Oké.” Mondtam és Harry-vel az étteremhez sétáltunk.

 Egyáltalán nem volt hosszú az út, talán két perc.  Az étterem felségesen nézett ki, mint azok a meseszép éttermek, amik a filmekben vannak. 

Bementünk az étteremben és azonnal egy pincér sietett felénk, aki elvezetett minket egy kicsi, kétszemélyes asztalhoz.  Az asztalon egy piros és fehér terítő volt és a közepén egy vézéban friss tulipán.

|Harry kocsijában|

Némaság jellemezte az egész utat, de ekkor Harry egyszerűen csak megtörte a csendet. „Miért nem csináltad?”

„Huh?” Kérdeztem. Nem voltam biztos benne, hogy miről beszél.

„Miért nem mondtad el valakinek. Elmondhattad volna a városban akárkinek, hogy elraboltalak. Az a valaki hívhatta volna a rendőrséget. De nem mondtad, miért nem?”

„Én..”

„Tteszik, hogy el vagy rabolva?”

„Mi? Nem. Persze, hogy nem. Leromboltad az életemet.”

„Túlzás.”

„Mindenestre.” Mondtam és a beszélgetésnek vége lett. De csak 30 másodpercre.

„Szóval miért nem mondtad el senkinek, amikor lett volna rá esélyed?” Faggatózott tovább, és kezdett az idegeimre menni.

„Én csak.” Nem tudtam hogyan kellene befejezni mondatomat.  Úgy értem, mit kellene mondanom?

„Mi van veled?”

„Nem tudom.” Mondtam és kinéztem az ablakon. Figyeltem a szakadó esőt.

„Nem szeretnél elszökni?”

„Miért kérdezi mindenki ezt?”

„Azt hittem, hogy el akarsz szökni. Azt hittem utálod, hogy elraboltalak.”

„El akarok szökni.”

„És miért nem teszed?”

„Mert félek…”

„Mitől?”

„Tőled, Harry.”

Köszönjük az előző részhez érkezett megjegyzéseket! Jó olvasást :) Puszi Vivixx