18.Fejezet

Nekem még mindig zavaros, hogy mit is fog csinálni, de ahogy a kést a mellkasához emeli, minden megvilágosodik előttem és tudom, hogy mire készül.

 „Dakota!” Ordítottam, ezzel megállítva Dakota öngyilkossági kísérletét az utolsó pillanatba.

 „H-Holly?”

 „Te meg akartad magad-.”

„Holly.”

 „Te…-„Nem tudtam befejezni mondatomat, túlságosan megdöbbentem és a könnyek gyorsan kezdtek folyni kék szememből végig az arcomon. Látásom elhomályosodott és kétségbeesett szavaim fülsértően törtek elő számból.

 „Holly, Én. Csak feküdj le aludni.”

 „Nem. Ha lefekszem, megpróbálod megölni magad megint.” Dakota elhallgatatott

„Hol-„ Félbeszakítottam Dakotát.

 „Nem! Semmi okos nincs megölni mag-…”

 „Fogd már be a szád! Nem tudsz te semmit!”

 „Dakota. Miért?” Kérdeztem és lenéztem és könnyeim a hideg parkettára cseppentek.

„Mert már nem vagyunk testvérek…” Mondta Dakota, megfordult, hiszen nem akarta látni a megdöbbent és szomorú arcomat.

„De, mi az-…”

„Nem, Holly. Mi nem vagyunk azok. Ez a szar Babaház megváltoztatott minket.”

 „Még mindig a testvérem vagy, Dakota.”

 „Nem. Távolságtartó vagy velem és nem is beszélünk egymással.” Magyarázkodott. „Meg akarok halni. El akarok menni, Holly. Ne állíts meg.” Dakota szájából kiszökő szavaktól szívem azonnal megfájdult. Meg akart halni. De tudom, mint a nővére, nem hagyhatom neki.

„Nem akarom, hogy elmenj, Dakota.”

 „De én akarom, Holly. Sosem akartam ilyen életet.”

 „De Dak-.” Dakota ismét félbeszakított.

 „Holly, itt akarom hagyni ezt a világot, nem veszed észre?” Mondta és ismét felém fordult.

 „De a testvérem vagy Dakota.”

„És?”

„És szeretlek.” Sírtam és odamentem hozzá. Szorosan megöleltem, és ez volt az első ölelésünk lassan már egy éve. Kicsivel később Dakota visszaölelt és láttam könnyes arcát depresszióval együtt.

„Feküdjünk le, Holly.” 

|Másnap|

 „Holly. Szeretnél velem jönni Scarlett-be?”Kérdezte Harry tényleg kedvesen kérve. Nem tudtam nemet mondani neki.

 „Um, oké?”

 „Öltözz fel, és itt találkozunk 20 perc múlva.”

„Muszáj rohanni, nem vagyok tiszt-.”

„Holly csak öltözz fel.

” És már el is ment. Hát rendben. A közös szobánkba mentem, hogy normális ruhát vegyek fel. És normális alatt, olyan ruhát értek, amit nem használtak az 1950-es években a babákon. Akármikor, ha Harry-vel és a babákkal elmegyünk egy eseményre, a közös szekrényből kell ruhát felvennünk, ami tele van divatos ruhákkal, cipőkkel és kiegészítőkkel. A lányokkal nagyjából egy méretet hordunk, és azt veszünk fel, amit csak akarunk. Ezúttal választásom egy magasított derekú és mély zsebbel ellátott farmerra és sima, hosszú ujjú, baba rózsaszín gombos felsőre esett. A sminkemet úgy hagytam, ahogy volt. Amikor kisétáltam a szobába, az összes lány kívül állt, és egyszerre árasztottak el különböző kérdésekkel.

 „Hova mész?”

„Jól nézel ki.”

 „Miért viseled ezt?”

„Scarlett-hez megyek Harry-vel. Ő hívott, és elkísérem.” Magyaráztam és vállamra akasztottam a kézitáskámat.

„Elfogadható.” Mondta Evie és újra a talajt kezdte el tanulmányozni.

„Holly!” Kiabálta Harry a földszintről. Búcsút intettem a lányoknak és lerohantam a lépcsőn. Majdnem elestem a halvány rózsaszín tűsarkúmnak köszönhetően, amit viseltem. Mikor leértem, Harry kinyitottam előttem az ajtót és a kocsihoz sétáltunk.

„Miért megyünk Scarlett-hez?” Kérdeztem, amikor Harry kikanyarodott a kocsifelhajtóról.

„Találkozni fogsz Liam-mel és Janet-tel.”

 „Nem úgy volt, hogy pénteken találkozok velük?”

 „Nem. Pénteken Niall-el és Fran-nal fogsz.”

 „Oh. Dakota nem jöhetne velünk, hogy találkozzon Liam-e és Janet-tel?”

„Csak egy babát akarok elvinni.”

„Miért engem választottál?”

„Nem tudom.”

„Oh.”

 |Scarlet-nél|

 Harry és én is körülnéztünk a kávézóban, és megláttuk Liam-et és Janet-et egy fülkében ülni és beszélgetni. Oda sétáltunk hozzájuk. „Sziasztok!” Köszönt Janet, rám és Harry-re nézve. Janet igazán csinos. Aranyszőke haja van, olyan rövid, mint egy pixinek. Hasonló, mint Evie haja. Smaragd zöld szeme van, ami passzolt a smaragd zöld nyaklánchoz, ami a nyakán lógott. Eléggé sápadt és sovány, kulcscsontja kilátszott, ami miatt kissé féltékeny lettem rá, hogy őszinte legyek. Tisztában voltam súlyommal.

 „Hello, Harry és?” Kérdezte Liam a nevemet.

 ’Um, Holly vagyok.” Válaszoltam és leültem Harry mellé a sötétkék bőr székre.

„Én Liam vagyok, Ő pedig Janet.” Köszönt Liam és rám mosolygott. Pár perccel később, miután megismertem Liam-et és Janet-et megérkeztek a kávéink, amiket még érkezésünk előtt megrendeltek. Mind megköszöntük a kávét a pincérnőnek, mielőtt távozott volna.

 „Szóval mennyire szeretsz a Babaházban lenni?” Kérdezte Janet, míg Harry és Liam elmélyültek a saját társalgásukban.

 „Körülbelül 5 hónapja vagyok a Babaházban, már megszoktam. Nem olyan rossz, mint amilyen először volt.”

 „Ez király. Jól kijössz a többi babával?”

„Igen. Ők nagyon aranyosak.”

 |1 órával később|

 „Rendben. Nekem és Holly-nak mennünk kell.” Mondta Harry és mindannyian felálltunk. Mindannyian elköszöntünk egymástól és elhagytuk a kávézót. Bepattantunk a kocsiba és visszaindultunk a Babaházba. 20 perccel később már a háznál voltunk. A lányok üdvözöltek minket, miután besétáltunk.

 „Babák. Van egy kis szabadidőtök még főzés előtt, szóval menjetek fel. A nappaliban leszek, ha szükség van rám.” Harry felakasztotta a kabátját, mielőtt elsétált. A lányok és én felmentünk a hálóba, és amint beértünk ismét elárasztottak kérdésekkel.

„Milyen volt?”

„Láttál valakit?”

„Hol voltál?”

„Nagyszerű volt. Találkoztam Liam-mel és Janet-tel.” Válaszoltam és leültem az ágyamra.

 „Akartok nézni filmet?” Kérdezte Macy tőlünk. Mindannyian igent mondtunk és a Forrest Gump-ban egyeztünk meg.

„Um, Holly. Beszélhetnénk odakint?” Kérdezte Dakota a szoba másik feléből. Bólintottam és mind a ketten kimentünk a szobából.

 „Hé, ugh, sajnálom, hogy látnod kellett a történteket az éjjel.” Mondta Dakota és elszégyellve magát lehajtotta a fejét.

„Rendben van Dakota. Csak ne próbáld meg még egyszer.”

„Azt mondtam, hogy már nem vagyunk testvérek és én rögtön meg is bántam. Bocsánat.”

„Ne aggódj emiatt.” Mondtam. Lenyomtam a kilincset, de Dakota megállított.

„Holly. Egyébként.” Dakota megölelt és azt suttogta,

 „Én is szeretlek, tesó.”