17. fejezet

„Babák, bejelenteni valóm van.” Mondta Harry, aki az asztalfőnél állt. „Pénteken meglátogatjuk Niall-t és Fran-t . Vacsorára megyünk. Szóval Holly és Dakota találkozhatnak velük az Újévi buli előtt, ami pár hónap múlva lesz.”

Pénteken. Már csak négy nap van addig. Alig várom, hogy találkozhassak velük. Remélem Fran is kedves, mint Mina.

„Uhh ne. Fran egy ribanc.” Súgta nekem Evie.

„Tényleg?”

„Igen. Ő goromba. Legutóbb amikor találkoztunk bezárt Niall börtönébe, csupán viccből. Csak egy ribanc, komolyan.”

„Szórakoztató találkozás lesz.” Mondtam szarkasztikusan.

„Igen, de Ara és Janet nagyszerűek, nagyon aranyosak.”

„Mit gondolsz Mina-ról?”

„Nem nagyon beszéltem még vele, nem boldogulunk egymással.”

„Imádni való.” Mondtam.

„Nos, Ő utál engem.”

Nem gondoltam volna, hogy Evie és Mina utálják egymást, hiszen eléggé egyforma személyiségek.

/Vacsora után/

A lányok és én a konyhát takarítjuk, és mint szokott, most is teljes rendetlenség uralkodik a helységben. A mi dolgunk, hogy kitakarítsunk és mindent a helyére tegyünk.  Habár ez nem igazságos, de ha nem fogadunk szót Harry-nek, tudja, az Isten mit tenne velünk. Továbbá Harry változott egy kicsit, de még mindig kétszínű.

„Összeszedem a villákat és a késeket.” Mondta Dakota, aki segít nekem összepakolni az étkező asztalon.

„Minden oké, meg tudom csinálni egyedül is.”

„Mi? Talán megijedtél a gondolattól, hogy kést fogok a kezembe?” Igazából Dakota-ról van szó. Egyértelműen igen.

„Nem, haha. Csak menj és segíts Macy-nek az edényekkel. Én megleszek.” Dakota Macy-hez sétált.

Eddig nem éreztem magam kényelmetlenül Dakota mellett a Babaházban és ez furcsa volt, hiszen mi elválaszthatatlanok voltunk. Megváltozott. Nem a jó irányba, hanem sokkal inkább a rossz felé. Mielőtt még betette a lábát a Babaházba, egy édes csajos lány volt, jó szívvel és tisztelettel mindenki iránt. De most egy elmebeteg gyilkos, aki valószínűleg felelős Jess és Anna haláláért.

„Min gondolkodsz?” Kérdezte Juliet, kirángatva ezzel gondolataimból.

„Oh, semmin.” 

„Muszáj megkérdeznem tőled valamit Holly.” Váltott témát Juliet.

„Miről?”

„Harry-ről.  De menjünk az előtérbe, nem szeretném, ha a lányok meghallanák.” 

„Oké.” 

Juliet és én kisétáltunk az étkezőből, majd meggyőződtünk róla, hogy senki sem hall minket.

„Nos?” Kérdeztem.

„Miről beszéltél Harry-vel?”

„Semmi-…”

Juliet félbeszakított. „Ne mond azt, hogy semmiről. Muszáj tudnom. Megbízol benne, igaz?”

Amikor Juliet kimondta azt, hogy „Megbízol bennem, igaz?” Előhozott egy emléket az estéről, amikor a barátságunk hatalmas fordulatot vett. Még mindig nem volta biztos benne, hogy bízom-e benne, de ha választanom kellene, Ő lenne az a lány, akiben megbízok a Babaházban.

„Igen. Bízom benned.”Nyeltem egyet, amikor Juliet elmosolyodott.  Emlékezett az éjszakára.

„A többi Babházról beszéltünk.” Válaszoltam Juliet kérdésére most először normálisan.

„Így szokott kezdődni.”

„Mi?”

„Ne ess bele Harry-be.” Ő-…”Beszélgetésünket Dakota szakította félbe, ahogy kinyitotta az étkező ajtaját.

„Mit csináltok?” Kérdezte.

„Csak beszélgetünk.”

„Oh, miről?”

„Semmi közöd hozzá.” Mondtam. 

„Tökmindegy. Készülnünk kell a lefekvéshez, szóval menjünk fel.”

/Lefekvés előtt/

Mindannyian az egyforma pizsamánkban vagyunk és „Szeretnél inkábbat” játszunk. Valószínűleg ez a valaha volt legrosszabb játék. Tele van szexszel kapcsolatos kérdésekkel, idegesítő és nyomasztó kérdésekkel.

„Megfulladnál vagy megégnél inkább?” Kérdezte Macy.

„Égés.” Evie, Liz, Sarah és Én egyetértettünk. A többiek viszont nem. „Fulladás.”

„Mind a kettő borzasztó.” Mondta Liz.

„Láttam egy fiút megégni egyszer.” Mondta Macy és mi egyből ráfordítottuk tekintetünket.

„Um. Jó tudni?” Mondta Juliet, és szarkasztikusságot is hallottunk hangjából.

„Igen. Egy cirkuszban volt. Tíz tüzes tekebábuval zsonglőrködött. Az egyik miatt elkezdett égni, majd ezt követte a többi bábu is.”

„Uramisten Macy.” Mondta Sarah.

„Láttam megfulladni egy srácot.” Csatlakozott be Liz a beszélgetésbe. 

„Nem akarjuk tudni.” Emelte fel Lola a kezét, hogy megállítsa Liz-t , mielőtt még belekezdene a sztoriba.

„Hé, ennél a témánál voltunk, szóval mért ne hoztam volna fel?” Érvelt Liz.

„Meséld el.” Mondtam Liz-nek.

„A repülőn ültem egy barátommal, Lynn-nel. Kaliforniába mentünk nyaralni. Az ablakon keresztül már láttuk a repülőteret, megláttunk egy embert fulladozni és zihálni az óceánban.”

„Mi a fene.”

„Ez borzasztó.”

 

„Milyen volt Kalifornia?”

„Egy ember belefulladt az óceánba, és téged az érdekel, hogy milyen volt a nyaralása Macy?” Mondta Lola.

Macy-t félbe szakította Harry, aki mondta, hogy itt a lámpaoltás ideje. Mindegyikünk lekapcsolta az éjjeli lámpánkat és mély álomba merültünk. 

|5 órával később|

Reszketve ébredtem fel az éjszaka. Megfordultam, hogy megnézhessem az időt. 1 óra állt az órán. Nagyszerű. Felébredtem az éjszaka közepén.

Körülnéztem a szobában és megláttam a fürdőből kiszűrődő fényeket. Az ajtó résnyire volt nyitva, így nem láthattam semmit,

Lassan odaosontam, mint egy egér, hogy meglássam, ki van bent. Megtorpantam, amikor megláttam Dakotát a tükörben.  Mit csinál? Úgy döntöttem, hogy nem megyek be, és csak meglesem, mit csinál Dakota késő éjszaka. 

Két perc eltelt és Dakota még mindig a tükör előtt áll, nézegeti a tükörképét. De ezután, csinál valamit, ahelyett, hogy állna a tükör előtt. Dakota előveszi a retiküljét és elővesz egy éles fém kést. Ez nem jó. Még mindig áll, a kést nézi, amíg könnyei lefolynak arcán. Nekem még mindig zavaros, hogy mit is fog csinálni, de ahogy a kést a mellkasához emeli, minden megvilágosodik előttem és tudom, hogy mire készül.

Ezúttal is várjuk a véleményeket és köszönjük az előző részhez érkezetteket is. A kinézetről is várjuk véleményeiteket. 

Puszi:Vivi xx