13.Fejezet

*Holly szemszöge*

A lányok és én a szobában ülünk és nézzük az Alkonyatot... már vagy milliárdnyira. Nem tudok a filmre koncentrálni, minden amire gondolni tudok, hogy Harry mit mondott nekem. Harry nem körözött és nem próbál megölni minket; Dakota hazudott.

- Holly, rendben vagy? - kérdezi Dakota. Nem, nem vagyok jól.

- Jól vagyok. - hazudok. A lányok visszatérnek a film nézéséhez.

- Um, lemegyek és szerzek egy kis vizet. - mondom, felállok az ágyról és kimegyek. Tulajdonképpen nem vízért megyek, Visszamegyek Harry szobájába. Még mindig sok mindent meg kell vitatnunk.

/Harry szobája/

- Harry? - kopogok a dupla ajtón. Válaszol nem sokkal később.

- Holly, ismét. - kiterjeszti karjait, hogy beengedjen engem.

- Beszélnünk kell. - informálom Harryt.

- Miről?

- Mindenről.

- Rendben, oké. - mondja Harry leülve mellém.

- Ha nem próbálsz meg megölni minket, akkor mi volt az a dolog a limonádéval pár napja? - kérdezem.

- Speciális drog. Távol tart a megőrüléstől.

- Akkor miért próbáltál adni nekem belőle?

- Tesztelés-képpen.  Előtte még nem próbáltam, ezért rajtad akartam kipróbálni elsőnek.

- Wow, igazi úriember. - mondom szarkasztikusan.

- Más vagy. - mondja Harry.

- Hogyan?

- Csak az vagy.

- Tudod, hogy Jess, Anna és Kylie hogyan hal.. - félbe lettem szakítva, ahogy Sarah nyitotta az ajtót.

- Sarah? - kérdezi Harry.

- Jézusom, Holly, már évek óta itt ülsz. - mondja mosolyogva Sarah. - A lányok téged keresnek.

- Mondd nekik, hogy Holly és én nemsokára ott leszünk. - Harry rám néz, mentálisan üzenve, hogy értsek egyet, hogy Sarah elmenjen.

- Persze.. mármint - megköszörülöm a torkom. - Ja.

- Oh, oké, később lá.. - Harry félbeszakítja.

- Szia. - Harry integet neki, hogy menjen ki.

- Hova megyünk? - kérdem Harryt.

- Nem tudom, csak gyere. - ragadja meg Harry a karom. Libabőrös leszek a hideg, de mégis meleg tapintásán, ahogy kihúz engem az ajtón.

/Harry kocsijában/

- Miért nem hallgatsz rádiót? - kérdezem Harryt.

- Sosem voltam a zene rajongója.

- Mi?! Én nem tudok zene nélkül élni!

- Zene.. elcsépelt. Ostoba. Nem jelent semmit. De kapcsold be a rádiót, a csend idegesítő.

Bekapcsolom a rádiót és az első zene a listán a 'Happy'. Harry és én mindketten nyögünk. Felkuncogunk.

- Mindig ezt adják. - mondom a szemeimet forgatva.

- Válts csatornát.

Megnyomom a gombot, ami szerintem a csatornát váltja. Ami bekapcsolt, a 'The A Team" . Jó, valami megfelelő.

Néhány perc elteltével a zenéből, hallom ahogy Harry magának csendben énekel. Lentebb veszem a hangerőt, hogy hallhassam mégjobban a hangját.

- Gyönyörű hangod van, Harry. - elpirul.

- Haha, nah, de köszi.

- Neked is énekelned kéne, Holly. - mosolyog.

- Neem, utálok énekelni.

- Énekelj! - könyörög Harry, mint egy gyerek.

- Nem! - nevetek.

- Kérlek! Csak hallani akarom, hogyan énekelsz!

- Nem! Utálok énekelni!

- Hogy utálhat valaki énekelni? - kérdezi Harry.

- Szopok rajta, és uh - megköszörülöm a torkom. - sohasem voltam a zene rajongója.


/Egy kávézóban/

- Mi az a hely? - kérdezem helyet foglalva Harryvel szemben.

- 'Scarlett'-nek hívják. Nagyon jó kávét csinálnak, bízz bennem.

Harry rendel két kávét. Megköszönöm neki, és visszatérek az eredeti okhoz, amiért itt vagyunk.

- Szóval, tudod hogyan halt meg Kylie, Jess éa Anna?

- Kylie, uh. - Harry kínosan megvakarta a nyakát. - Felbéreltem egy srácot, hogy ölje meg.

- Mi?? Kit? - kérdezem.

- Zayn Malik. Ne aggódj, hamarosan találkozol vele, és a babáival is.

- Van másik babaház is?

- Igen. Ott van Louis Tomlinson-é, Niall Horan-é, Liam Payne-é, és nyilvánvalóan Zayn Malik-é. - magyarázza Harry.

- Wow, egy babaház banda, igazán férfias. - mondom szarkasztikusan. - Szóval, mi a helyzet Jessel és Annaval?

- Tulajdonképpen nem tudom. - mondja zavartan Harry.

Egy apró, szőke hosszú hajú pincérnő odasétál hozzánk és odaadja a kávéinkat.

- Köszi. - mondja Harry, mielőtt elsétál a pincérnő.

- Mesél még nekem erről a "bandáról". - mondom Harrynek.

- Ez nem egy banda, tényleg.. Különben is, mindig van egy új évi party a babaházamban, mióta az enyém a legnagyobb és a srácok magukkal hozzák a babáikat és mi csak.. bulizunk. Ez az egyetlen este, amikor hagyjuk a babáinknak, hogy... igazi lányok lehessenek. - magyarázza Harry.

- Igazi lány. Hiányzik ez az érzés.

Harry megköszörüli a torkát, megpróbálva figyelmen kívül hagyni a kínos pillanatot. - Uh, a többieknek mindössze egy babájuk van.

- Mi a nevük?

- Liam babája Janet, Zayn-é Mina, Louis-é Ara és Niall-é Fran. - magyarázza Harry.

- Szóval, nekik miért csak egy ba-

- Hozhatok nektek valami mást? - vág félbe a pincérnő.

- Nem, menj el kérlek. - mondja Harry durván a pincérnőnek, aki elmegy.

- Durva voltál.

- Ő is az volt.

/Harry kocsijában/

Nagyjából öt percre vagyunk a babaháztól, az út csendben telik.

- Köszönöm a kávét. - mondom egy meleg mosolyt küldve Harry felé.

- Semmiség.

- Hé, akarsz játszani kérdezős játékot?

- Mi a kedvenc színed? - kérdezem időt sem adva Harrynek, hogy egyet értsen vagy tiltakozzon a játékkal kapcsolatban

- Holly, ez már egy kicsit sok. Nem mondok neked semmit magamról, főleg nem egy hülye színt. Én irányítalak téged, nem vagyunk barátok, és nem játszom gyerekes játékokat. - mondja Harry komolyan.

Kicsit kínosan érzem magam, és szomorú vagyok Harry válasza miatt. Azt hittem egyfajta barátok voltunk... De nem, ő "irányít" engem. Tulajdonképpen azt gondoltam, hogy közel kerültünk egymáshoz tegnap óta. De én még mindig csak a kis áldozata vagyok.


Mikor megérkezünk a házhoz, Harry azt mondja menjek be és csinálja vacsorát a lányokkal. Követem az utasításait, és a konyhába veszem az irányt.

/Konyhában/

- Hol voltál? - kérdezik a lányok, Juliet átnyújt egy recept könyvet.

- Nektek is hello. - mondom letéve a recept könyvet a pultra.

- Holly, egy elég hosszú időre elmentél, azt hittük Harry megölt téged, vagy valami. - mondja Liz.

- Megölni engem? Nem! - mondom, kinyitom a hűtőt és kiveszem a szükséges hozzávalókat.

- Ne kerülj hozzá túl közel, ingatag, agresszió és ördögség lapul a zöld szemei mögött. - mondja nekem Juliet.

- Hmm - hümmögök figyelmen kívül hagyva Juliet megjegyzését.

/Vacsoránál/

Mind mindig, az asztalnál a levegőt beszélgetések töltik meg. Evie és Juliet mellett ülök. Az Alkonyatról beszélgetünk, és hogy vajon ki tartozik a Jacob és ki az Edward fanok közé.

- Edward! - mondja Juliet.

- Jacob! - mondja Evie egyet nem értve.

- Edward

- Jacob

- Edward

- Jacob

- Bella! - zavarom meg Evie és Juliet apró kis vitáját.

- Nincs Bella fanclub. - mondja Juliet a vizét kortyolgatva.

- Lehet, mármint,  miért ne?

- Nagyon fura vagy, Holly.

- Nem igazán. Én is Bella párti vagyok. - mondja Macy az asztal túlsó feléből. Öklözök Macyval ahogy kuncogunk.

- Egyet értek, Jacob fan. - mondja Lola.

- Mi? Nem, Lola! - mondja Dakota a fejét rázva. - Edward a fő része.

- Edward! - mondja Juliet a levegőbe emelve a pohár borát.

- Bella csapat! - Liz ad nekem egy légpacsit.

A beszélgetés, amibe minden lány részt vett, kellemes volt, pontosabban addig, míg odalent be nem állt közénk a dráma és a csend.

/Lefekvés előtt/

Mindegyik lány a fogát mossa, a pizsamáinkban vagyunk, lemossuk az összes sminket, és készülünk a lefekvéshez, de mielőtt még álomba merülnék, beszélnem kell Harryvel erről az egész babaházas dologról, amiről már Scarlettben kellett volna.

Kikelek az ágyból és kimegyek az ajtón, Harry szobájához sétálok és bemegyek magamtól, remélve hogy nem fogja bánni.

- Mit csinálsz! - kérdi Harry amint meglát engem.

- Beszélnem kell veled valamiről. - mondom, a hangom halk.

- Holly, ne gyere be engedély nélkül a szobámba! - kiabál rám Harry. Mi történt vele? Ma édes volt, most meg egy elmebeteg. Kétszemélyiségű.

- Sajnálom, azt hittem, hogy barát-

Harry félbeszakít engem. - NEM VAGYUNK BARÁTOK! SOHASEM LESZÜNK AZOK, OKÉ? KIFELÉ!

 Nem tudom miért, de én csak ott állok, legyőzöttnek érezve magam. Könnyek folynak a szememből. Én csak Harry előtt sírok. Valószínűleg gyengének tűnök.

- Nos? Menj! - igényli Harry, a hangja kicsit halkabb, mint korábban.

Befutok a hálószobába és azonnal ágyba bújok. Amint lekapcsolom a lámpámat, csendesen magamban sírok. Valami, amit csendesen csinálok most.

/Másnak reggel/

Szemeim kinyílnak a hosszú álomból. Az első dolog, amit látok, az Harry, fülig érő mosollyal.

- Reggelt. - mondja rekedt hangon, átnyújt nekem egy bögre meleg teát.

- Hány óra? - kérdezem.

Harry ránéz az órájára. - Délelőtt 11:35

- Mi? Elaludtam!

- Rendben van, mondtam a többi babának, hogy pihenésre van szükséged. - mondja Harry az arcomat simogatva a hideg, sápadt kezével.

- Oh...köszi.

- Sajnálom Holly, de mennem kell. Kérlek öltözz fel, ami azt illeti. - mondja Harry felállva. Harry kisétál az ajtón, de meglepve engem visszafordul négy másodperccel később. - És Holly, - felnézek Harryre, aki az ajtófélfának támaszkodik. - a kedvenc színem a narancssárga.