12.Fejezet

*Holly szemszöge*

Tegnap óta a gondolataim és a véleményem Harryről egy kicsit változik. A pillanat, amikor mind a ketten nevettünk és beszélgettünk, megesküszöm, hogy akkor normális srácnak tűnt. De egy gondolatot nem tudok kiverni a fejemből; Ha nem próbál megölni miket, babábak, akkor a mi a fasz folyik itt? Minden nap meg akarom őt kérdezni, de nem tudom megtenni magam. Habár Harry egy kicsit megváltozott, még mindig szörnynek látom.

- Holly, itt van. - mondja Lola, átnyújtva egy rongyot és egy vödör vizet. Igen, a babaházat takarítjuk. Mindennapos házimunka, amit nekünk lányoknak meg kell csinálnunk, még ha a babaház makulátlan is, nem elég Harrynek.

- Köszi. - mondom Lolának, mielőtt elkezdem súrolni a már amúgy is ragyogó márványlapokat.

- Hé Holly, mit csináltál tegnap este? - kérdezi Lola a semmiből.

- Huh?

- Felébredtem az éjszaka közepén, és láttam, hogy nem vagy az ágyadban

- Oh, csak szükségem volt egy kis friss levegőre. - válaszolom Lolának, kihagyva a Harrys dolgot.

- Oh, oké. - mondja Lola, majd visszatérünk a padló takarításához.

- Um, Macy, mit csinálsz? - kérdezi Juliet Macyt, akie gy széken áll.

- Próbálom megtakarítani a csillárt. - mondja vissza Macy.

- Ez nem igazán jó... - ennyit tudok mondani, mielőtt Macy lezuhan a székről egyenesen és pontosan rám. Én a hátamra esek és véletlenül kiborul a víz, amivel a padlót takarítottam.

- Macy! - kiáltok rá, Macy csak mered rám lesokkolt arccal. Megfordulok. A vödör víz teljesen beteríti Harryt. Csak néhány pillanata lehet ott. Harry dühös fejjel áll ott.

- Oh Istenem, sajnálom! - mondom neki, számat eltakarom a kezemmel.

- Rendben van, csak ezt átcserélem. - sóhajt Harry, mielőtt elmegy. Nagyszerű, valószínűleg megint utál engem. De be kell hogy valljam, ez sokkal nyugodtam reakció volt, mint amire számítottam.

- Sajnálom Holly. - mondja Macy lefele nézve.

- Oké lányok, azt hiszem végeztünk a takarítással, menjünk le és kezdjük el a vacsorát csinálni. - mondja Juliet lesétálva a lépcsőn velünk a nyomában.

/Konyhában/

Megterítem az asztalt Juliettel, akivel a néhány nappal ezelőtti vitánk óta nem beszélek. Ez elég kínos nekünk.


- Holly, adnál egy villát? - kérdi Juliet. Adok neki egyet és hálásan mosolyog. Aztán a csend ismét közénk telepedik.

- Um, Holly? - mondja Juliet, abbahagyom amit csináltam és védekező arcára nézek.

- Igen?

- Sajnálom az egész 'Nem vagyok a barátod' dolgot, elég gyerekes volt.

- Juliet, rendben van, megbocsájtok neked, a barátok vitáznak.

- Igen. Barátok? - kérdezi Juliet kitárva karjait egy ölelésért.

- Barátok. - értek egyet és szoros ölelésbe húzom őt.

- Oh, basszus, elfelejtettem. - mondom elengedve őt az ölelésből.

- Mit? - kérdezi zavartan Juliet.

- Meg kell kérdeznem valamit Harrytől. Visszajövök. - csak beugrott, hogy meg kell kérdeznem Harryt erről az egész "megölöm a babákat" dologról. Nem kellene kellemesnek éreznem a beszélgetést vele, de nem tudom, tegnap valami megváltozott.

- Woah, Kisasszony, Harry nem szereti ha a babák bejárkálnak a saját szobájába engedély nélkül. - mondja Juliet megállítva engem.

- Rendben leszek - rákacsintok mielőtt felrohanok.

/Harry szobájába/

Kopogok a hatalmas dupla ajtón, kicsit rémült vagyok, hogy Harry mit fog tenni, nagyon igényli a magánéletét.

Harry nem válaszol, így ismét kopogok. Még mindig semmi válasz. Újra kopogok. Semmi válasz.

Néhány kopogtatás után , megunom a kopogást és magamtól bemegyek. Nagy hiba. Ami a szemeim előtt van, Harry. Az egyetlen dolog amit visel, az egy törölköző a dereka körül, kiemeli a tónosus, tintával borított hasát. Csodálom a helyességét, amíg meg nem zavar engem.

- Tetszik amit látsz?- kérdezi Harry kuncogva.

Megrázom a fejem, és elzavarom a gondolataimat. - Oh, Istenem, sajnálom. - mondom, még mindig a tintával fedett hasát bámulva.

- Nos, um, segíthetek? - kérdezi megköszörülve a torkát.

- Uh, nekem csak kell-

- Nem kéne oda lent lenned és vacsorát készíteni? - szakít félbe Harry.

- Tényleg kérdeznem kell tőled valamit. - magyarázom.

- Rendben. - Harry megütögeti az ágyát, hogy üljek le mellé. - Miről van szó? - kérdezi, ahogy leülök mellé.

Megköszörülöm a torkom, mielőtt kérdezek. - Uhm, tegnap, hogy értetted, hogy nem próbálod megölni a babáidat?

- Tessék? - kérdezi Harry zavartan.

- Uh, tegnap ni.., nos, reggel, de sötét volt, technikailag regg..

- A lényeget, Holly. - forgatja meg smaragd zöld szemeit.

- Um, kiborultam, mert azt gondoltam, megpróbáltál megmérgezni, és meg akartad ölni a babákat? - magyaráztam.

- Oh, igen, nem, nem csinálok olyan dolgokat, mint megmérgezni valakit. - válaszolja Harry megrázva a fejét.

- Miért? Leszúrtál, mármint, majdnem megöltél, vagyis, pontosabban meg is halhattam volna, nem mintha tudtam volna, és..

- Holly, a lényeget. - mondja Harry kuncogva. Kuncogva.

- Ha nem próbálod megölni a babákat, akkor hogyan halt meg Jess és Anna?

- Ki tudja? És miért hoztad fel ezt a teóriát, hogy megpróbálom megölni a babákat?

- Uhm, én nem tu-tudom. - hazudom. Nem mondhatom el neki, hogy Dakota mondta. Isten tudja mit tenne vele.

- Hazudsz. - mondja komolyan Harry. Lenéztem. - Holly, mondd el. - Harry ujjait az állam alá teszi, felemelve ezzel a fejem, hogy halálos zöld szemeibe nézzek.

- Da-Dakota.

- Most, miért mondaná ezt Dakota?

- A-azt mondta, hogy köröznek téged, és megpróbálsz minket megölni, és emiatt vadásztál rá e-egy késsel. - válaszolom félve, hogy Harry mit fog tenni.

- Tulajdonképpen, nem akartam megölni őt, fenyegettem őt, mert nem engedelmeskedett az utasításomnak. - magyarázza Harry. Csöndben maradok, biztosra menve, hogy gondolkodom, mielőtt beszélek. - Ráadásul, nem köröznek.