6.Fejezet

- Dakota?

Sokkban vagyok. A testvérem, Dakota, itt van.. Ő az új baba.

- Holly? - mondja Dakota meglepetten. Felém fordul és megöleljük egymást. Nagyon hiányzott a testvérem. Olyan nekem, mint a legjobb barátnőm.
- Ismeritek egymást? - kérdezi Harry felvonva szemöldökét.
- Ő..uhm.. a testvérem. - mondom kínosan. Harry bólint.
- Um, oké, nos, Juliet mond el Dakotának mindent, ahogy Hollynak is az első napján. - mondja Harry Juliettnek mielőtt elhagyja a szobát.

Dakota leül Kylie ágyára Anna és Macy mellé. Dakota ijedten reszket, tenyerei elég izzadtak ahhoz, hogy lásd rajtuk a nedvet. Egyiket Dakota ideges szokásainak.

- H-haza akarok menni. - mondja Dakota remegve.
- Kota, nem mehetsz el. - mondom a most már síró testvéremnek. Az ágyához sétálok és leülök mellé; simogatom a hátát hogy biztonságban érezze magát.
- Bízz bennem, hasznodra válik. Csak kövesd Harry szabályait és nem fog téged bántani. - mondja Juliet Dakotának csillogó szemekkel.

Miután Juli tájékoztatta Dakotát a szabályokról és mindenről, mindannyian bemutatkozunk, ahogy a lányok is tették az első napomon. Ezután Liz és Jess körbevezetik őt a házban.

Mindannyian visszamentünk a hálóba ismét, és újabb filmeket nézünk. Ez minden, amit igazán csinálni tudunk. Eléggé unalmas. Az egyetlen, amivel szórakoztatni tudjuk magunkat a filmnézés, olvasás, rajzolás és evés.

Már majdnem végeztünk a Pitch Perfect-vel /Tökéletes hang/ , amikor Juliet lecsekkolta az időt a digitális óráján. - Oké lányok, jobban tesszük, ha lemegyünk és elkezdünk vacsorázni. - mondja Juliet, sóhajtok és felkelek az ágyból. Mindannyian követjük Julietet lefelé a konyhába.

A konyha mindig hektikus és piszkos, de vicces. Mindenhol liszt van, és rengetek mártás repült mindenhová. Emlékszem, amikor egyszer a reggelit csináltuk kaja-csatáztunk. Mosolygok az emléken. Mindig is szerettem sütni és főzni. Mindannyiunkon kötény van, rávarrva a nevünkkel. Mindannyian főztünk, de Juliet körbejárkált és megnézte, hogy hol hogyan áll a kaja. Az egyik munkája "főszakács" volt. Amíg mindannyian koszosak lettünk, nevettünk és sütöttünk. Dakota csak kínosan álldogált a sarokban. Odasétálok hozzá.

- Dakota, gyerünk, annyira nem rossz ez a babaház. - mondom neki karjaimmal a válla körül.
- Mi a fene van veled? Olyan vagy, mint az az őrült Juliet lány. - mondja Dakota a szemét forgatva, majd csatlakozik Eviehez és Sarahoz az italokat tölteni. Mi? Ez az valóban, amit most gondol rólam? Mint....Juliet? Sosem vettem észre, mennyire is megváltoztam, mióta itt vagyok.

- Rendben lányok, irány vissza az emeletre takarítani. - mondja Juliet tenyerét összecsapva. Mindannyian követjük az utasítását és felmegyünk.

/Vacsoránál/

- Hogy tetszik a babaház, Dakota? - kérdi Harry hátborzongató vigyorral.
- Uh... szórakoztató. - mondja Dakota ijedt arckifejezéssel.

Harry Dakota combjára teszi kezeit, ő pedig reszketni kezd. Eléggé ijedtnek tűnt.
Harry Dakota füléhez hajol és suttog neki valamit, amit nem tudtam kivenni. Látom a zavarát. Megrázza a fejét. Már alig várom, hogy végre beilleszkedjen a babaházba. Nem annyira rossz, mint ahogy korábban gondoltad.

A vacsora után a lányok és én elkezdtük letakarítani az asztalt. Harry elkapja Dakotát. Segítségkérően néz rám. Odarohanok hozzá.

- Uhm, mit csináltok? - kérdezem hamis mosollyal.
- Csak, uh, megmutatom Dakotának a hálószobámat. - mondja Harry Dakotára mosolyogva. Oh ne. Tágra nyitom szemeimet. Dakota és én is tudtuk, hogy igazából Harry miért akarja a hálójába vinni őt.
- Uh, elsőnek Julietnek mindent el kell mondania a házról Dakotának. - hazudom. Harry zavartan néz rám, Dakota egyből megérti mit akartam ezzel.
- Igen, még mindig tanulnom kell Julia-tól. - mondja Dakota gyorsan bólintva.
- Uh, Juliet, Dakota. - mondja Harry Dakotának. Bólint.
- Nincs idő, meg kell neki mutatnom a hálószobámat; vannak dolgok, amiket csinálnunk kell ott. - mondja Harry. Dakota remegni kezd. Nagyon segíteni akarok neki, de nem tudok. Harry gyorsan megragadja Dakota kezét és felrohan vele az emeletre. Fejemet kezeimbe temetem. Hogyan hagyhattam valakinek, hogy ezt tegye Dakotával?

- Rendben vagy? - kérdi Macy megijesztve engem.
- Oh, megijesztettél? Mace - mondom játékosan meglökve. Kuncog.
- Gyere segíts nekünk összetakarítani és elpakolni. - mondja Macy megragadva a karom és a konyhába rángat. Macy nagyon lelkes; ez tetszik.

Macy, Jess és én elkezdtünk mosogatni. Anna, Juliet és Sarah visszarakják a tiszta edényeket a megfelelő helyükre, amíg Liz, Evie és Lola feltörlik a padlót és letakarítják a pultokat.


/Lefekvés Előtt/


Mindannyian leültünk az ágyunkra az egyen pizsamánkban. Néhányunk olvas, néhányunk a The Hunger Games-t /Éhezők Viadala/ nézi. Dakota még mindig nem tért vissza Harry hálójából. Ez megijeszt.

Az Éhezők Vidala közepén egy fülsüketítő sikoly hallatszik keresztül a házon, ami elnémít minket. Mindannyian kirohanunk a szobából, hogy megnézzük ki sikít. A lépcső tetején álltunk lefelé nézve. Látunk egy rémült, félmeztelen Dakotát, felfelé rohanva, azt kiabálva "Segítség!".

- Dakota! - sikítom és felé rohanok. Vérző hegek vannak a hasán. Mi történt?

Mindannyian odarohanunk Dakotához, hogy megnézzük mi történt, Harry a lépcsőn rohan felfelé a késével.

- Ne! Kérlek! - sikítja Dakota rekedt hangon. Harry Dakota felé sétál feltartva a kést, egy fülig érő ördögi vigyorral.
- Mit csinálsz?! - visítom Harrynek Dakota elé állva, ezzel megóvva Őt Harrytől. Harry ellök engem az útból, erősen a földre esem.
- Soha ne mond el senkinek vagy ne engedelmeskedj. - suttogja Harry Dakota fülébe.
- N-nem fogom. - mondja Dakota rémülten, Harry elveszi a kést Dakota nyakától. Dakota nyaka vérzik egy kicsit, de nem sérült meg nagyon.
- Ágyba! - mondja Harry lesétálva a lépcsőn. A lányok és én lesokkolva állunk ott.
- MOST! - ordítja Harry, ezzel elérve, hogy mindannyian befutunk a hálóba.

Dakota leül az ágyára és kisírja szemeit. A lányok és én az ágyához megyünk, hogy megnyugtassuk.

- Shh, rendben van. - suttogja Sarah Dakota hátát simogatva.
- Mi történt veled és Harryvel? - kérdi Evie aggódva.
- Ne aggódj. - mondja Dakota lefelé bámulva.
- Rendben van, csak mondd el nekünk. - mondja Juliet mosolyogva.
- Csak menjünk aludni, oké. - mondja Dakota lefeküdve. Visszasétálunk az ágyainkhoz és leoltjuk a lámpákat. Jó éjszakát kívánunk, mielőtt mindannyian álomba merülünk.


/Három órával később/


Felébredek a szemeimet dörzsölve. Borzalmas fejfájásom van. Ránézek a digitális órára. Éjfélt mutat. Sóhajtok, hasogat a fejem. Eldöntöm, hogy lemegyek és szerzek gyógyszert vagy fájdalomcsillapítót. Kikelek az ágyból biztosra menve, hogy nem keltem fel a többieket.

Kinyitom az ajtót és letipegek a lépcsőn. Próbálom halkan tenni. Csak akarok egy kis tablettát a fejfájásomra.

Végre a konyhában vagyok, amikor meglátom ott Harryt. A konyhán kívül maradok érdeklődve mit is csinál, és biztosra menve hogy nem lát engem. Harry tölt egy pohár limonádét. Elég normális, de amit következőnek tesz, az zavarossá tesz. Belenyúl a zsebébe és elővesz egy  kicsi kémcsövet, ami furcsa fehér porral van töltve. Az egészet beleönti a limonádéba, majd beteszi az italt a hűtőbe. Zavarosan állok itt. Mit csinál?

Hirtelen feleszmélek a gondolataimból amikor elkap engem.

- Mit csinálsz itt kisasszony? - kérdi Harry felém sétálva.
- Uh, fáj a fejem. Csak akartam egy kis fájdalomcsillapítót. - magyarázom. Bólint és a konyhába sétálok.
- A szekrény legtetején vannak. - mondja Harry. Leszedem a fájdalomcsillapítót és egy poharat az italnak. Harry felém jön.
- Itt egy kis limonádé, friss. - mondja Harry kinyitva a hűtőt és kiveszi a limonádét amit korábban betett. Visszautasítottam.
- Nem, köszi. Inkább vizet iszok. - mondom a csap felé fordulva. Harry mérgesen néz rám, majd visszateszi a limonádét a hűtőbe.
- Menj vissza az ágyba. - mondja nekem Harry. Követem az utasításait és felszaladok a lépcsőn.

Kinyitom az ajtót és óvatosan bemegyek. Lefekszem az ágyamra. Még mindig nem tudok visszaaludni. Felnyögök.

- Csendben. - mondja Dakota a szoba másik végéből.
- Ébren vagy? - suttogom neki.
- Most igen. - Dakota felkel az ágyából és az enyémhez sétál, leülve rá.
- Hé, elmondod nekem mi történt veled és Harryvel? - könyörgöm neki. Bólint.
- Senkinek sem mondhatod el. - kisujj esküt teszünk.
- Nos, Harry és Én a szobájába sétáltunk és a TV be volt kapcsolva. A TVben a hírek voltak, és Harry benne volt. Körözik őt. - mondja Dakota lefelé nézve.
- Hogyan tud a rendőrség a babaházról? - kérdezem Dakotát.
- Nem tudnak a babaházról. A hírek és a rendőrség azt tudja, hogy Harry elrabolt engem. A biztonsági kamerák a parkolóban felvették. - magyarázza Dakota. Bólintok.
- Nos, miért próbált meg megölni téged? - kérdezem zavarosan.
- Az-az a dolog. - mondja Dakota szaggatottan.
- Mi? Milyen dolog? - kérdezem kétségbeesetten.
- Harry megpróbál mindannyiunkat megölni. - MI?
- Mi? M-miért?
- Megpróbál megölni minket, így a rendőrök nem jönnek rá a babaházra. - magyarázza Dakota.
- Honnan tudod?
- Tudom, mármint, egyértelmű. - mondja Dakota, a könnyek folynak szemeiből.
- Nos, tudsz bármit is biztosra? - kérdezem aggódva a testvérem.
- Amit tudok, hogy az egyik lány segít neki megölni minket. - suttogja halkan Dakota.
- Tudod, hogy ki az?
- Nem, de senkiben sem bízz, Holly. - figyelmeztet engem Dakota, felkel az ágyamról és megcsókolja a homlokom.
- Jó éjszakát. - mondja az ágyához sétálva.
- Jó éjt - mondom én is.

Hogyan tudnék aludni, amikor a személy a szobában van, aki segít kicsinálni engem és a lányokat? Sóhajtok. Várj, ha Harry és a baba megpróbálnak mindenkit megölni, akkor a limonádé, amit ajánlott nekem, mérgezett? Harry azon volt, hogy megöljön engem?

Megpróbáltam álomba merülni, hogy kiverjem a fejemből ezeket a gonosz gondolatokat.

'Ne bízz senkiben' mondogattam magamnak.