3.Fejezet

Harry belenyúlt a zsebébe és kivette a gigantikus kulcsot. Azt hiszem, ez a kulcs nyitja a várbörtönt. Még mindig nem hiszem el, hogy be akar engem ide zárni! Különben is, mi a problémája? Tini lányokat rabol és, és a "babájává" teszi őket? Pszichopatának kell lennie.

- Befelé! - mondta Harry, kinyitva a cella ajtaját. Követtem az utasításait és bementem az apróka cellába. Eléggé kényelmetlenül érzem magam. Olyan mint egy börtöncella, sőt, sokkal rosszabb. Tégla falak vesznek körbe engem, nincs lámpa, vagy bármiféle elektronikai dolog, csak egy nagyon kicsi, füstölgő gyertya. Azok a rácsok tartanak engem távol a külvilágtól; rozsdás fémek. Nem igazán akarom megérinteni őket.

- Nagyon sajnálom! Kérlek, engedj ki! - visítom Harrynek, a könnyek végigfolynak arcomon.
- Pofa be! - ordítja, majd bezárja az ajtót és elhagyja a várbörtönt.

Lecsúszok a fal mentén. Mit tettem? Csak vissza kellett volna mennem a klubba. Basszus, egyáltalán el sem kellett volna mennem a klubba azon az estén.

Minden, amit a cellában tenni tudtam a sírás. Sírni, sírni, sírni.

________________

* Harry szemszöge *

Nem igazán tettem jó első-benyomást úgy összességében az új babámnál, Hollynál. Ez nem olyan, mintha be akartam volna zárni azt a szegény lányt a zárkába, ezt kellett tennem ; így tanulta meg Juliet fegyelmet és a tiszteletet; és Holly is így fogja. Tudom, Holly mélyen egy jó baba. Holly nagyon gyönyörű, a szépsége kitűnik a többi babáétól. A hosszú, egyenes, fénylő szőke haja... Ragyogó óceán-kék szemei. Magas, kanyargós teste... Igazán tökéletes. És én a tökéletes babámat kerestem.

Visszarohanok az emeletre és beviharzom az ajtón. Mindannyian elhallgatnak, amikor kicsapom az ajtót.

- Idióták! Mindannyian! - kiabálom az értetlen babáimra mutatva. Még mindig nagyon sokat kel tanulniuk.

Juliet beszédre nyitja a száját, de félbeszakítom.

- Nem, Juliet! Úgy gondoltam, te voltál a legmegbízhatóbb babám! Mindannyian, mindannyian értetlen kurvák vagyok!

Néhány babának az arcán könnycseppek gördülnek le. Gyenge.

- Ha valamelyikőtök is elhagyja a szobát, az fog vele történni, ami Bethel történt. - kiabálom, mielőtt elhagyom a szobát és bezárom azt a rohadt ajtót.

Hülye kis babáim.


* Juliet szemszöge *

- Wow - ez volt az egyetlen szó, ami el tudta hagyni a számat. Harry csak.. kiabált velem?

Mindannyian sokkoltnak látszunk. Még sosem láttuk ezelőtt Harryt ennyire dühösnek.

- Csak gondolj bele, mit is tehet most Hollyval. - mondja Annak szimpátiát mutatva Holly felé. Igaz. Szegény lány, rémült lehet.

- Segíthetünk neki kiszabadulni a várbörtönből! - mondja Macy lelkesen. Őrült? Nem segíthetünk kiszabadulni Hollynak! Harry MEGÖLNE mindannyiunkat.

- Igen. - mondja Jess bólintva. - Juliet, te vagy Harry kedvence. Lefoglalhatnád őt, vagy valami, amíg mi segítünk kiszabadulni Hollynak. - nagyszerűn, Jess elvesztette az eszét. Nem tetszik ez a kis tervük. Nem fog működni, és mindannyian meghalunk.

- Nem! Meg fog ölni minket, és amúgy is, hogyan szerezzem meg a kulcsot? A hálójában tartja, és nincs engedélyem bejárni oda. - mondom magyarázatot verve a lányok fejébe.

- Nos, talán bemehetnél a hálójába, ha.. - félbeszakítom Jesst.

- NEM! Oké, nem! - nem tudom elhinni, hogy Jess ezt mondta.

- Mi bajod van? Te vagy az egyetlen, aki randizott vele. - mondja bosszúsan Jess.

- Igen, szeretted őt. - mondta Sarah. Kikészített.

- Fogd be! Csak fogd be! Oké?! Nem tudsz SEMMIT! - ordítom a lányoknak, mielőtt kezemet a szám elé kapom. Most kiabáltam velük? Ők a barátaim...

- Nos, igaz. Szeretted őt. - kiabálja nekem vissza Anna. Mindig is ilyen ribanc lett volna?

- T-te nem tud-tudod milyen nehéz is ez most, Anna. - válaszoltam akadozva. Mielőtt észrevettem volna, a könnyek lefolytam orcáimon. Nem hiszem, hogy valaha is sírtam volna a lányok előtt.

- Sajnálom, Jules. Nem akartunk felhozni téged és Harryt. - mondja Anna bocsánatkérően engem nézve. Várjunk, Anna bocsánatot kért?

Erős csend telepedett a szobára.

- Tudod mit? Gyerünk, szabadítsuk ki Hollyt a fogdából. - mondom halványan elmosolyodva. A lányok éljeneznek.

- De, szükségünk van egy tervre, gyertek ide csajok. - mondja Liz az ágyához hívva minket.

- Nos, Juliet az egyetlen, aki kimehet Harryvel a házból. Elmehetnének vacsorázni, vagy valami, addig mi bemegyünk Harry szobájába és megszerezzük a kulcsokat. - mondja nekünk Liz. Mindig is féltékeny voltam rá. Egyszerűen zseniális.


* Holly szemszöge *

Már három órája, hogy Harry bezárt engem ide. Éhezem. Eddig Harry csak arcon csapott engem. Nekem ez nem rossz, az sokkal rosszabb, amit Juliettel tett.

Lábdobogást hallok a lépcsők felől. Basszus. Harry az. Zihálni kezdek. Mit fog tenni velem?

Szorosan lehunyom a szemeimet, kezemet ökölbe szorítom. Nem akarom látni, milyen fegyvere van, vagy mit akar tenni velem.

- Psst, Holly. - Sarah?

- S-Sarah? - kinyitom a fél szemem. Ez Sarah! Felállok a padlóról és megragadom a rácsokat. Mit csinál itt?

- Hé, mindenki vacsorázik, nekem pedig ki kellett jönnöm a "mosdóba" - mondja Sarah, próbál megölelni a rácsokon keresztül. Kuncogom.

- Juliet és Harry elmennek ma este filmezni.

- Mi a fasz? - reagálok túlzottan gyorsan.

- Haha, igen. Juliet megpróbálja lefoglalni Harryt, amíg mi kiszabadítunk téged a cellából. - informál engem Sarah. Most nagyon boldog vagyok. Ez a cella a legrosszabb!

- Oh, Istenem, Sarah. Szeretlek! - mondom átölelve őt a rácsokon keresztül. Sarah kuncog.

- Nagyjából fél óra múlva visszatérek, hogy kiszabadítsalak innen. - mondja Sarah, majd elsétál.

Végre. Kiszabadulok a cellából. De mennyi ideig? Mi van, ha a terv nem működik? Úgy fogom végezni, mint...Beth?


* Juliet szemszöge *

Vacsora után felszaladtam a lépcsőkön, hogy átöltözzek a megfelelő ruhába.

Felveszek egy feket cicanadrágot, és egy halvány lila ujjatlan toppot. Kiveszem a gumikat, amik a két copfomat tartották, és hagyom, hogy a hosszú sötét hajam a vállamra omoljon. Nem foglalkoztam azzal, hogy több sminkes vigyek fel; már így is ki voltam sminkelve.

- Siess, Juliet! - kiabálta Harry lentről.

- Jövök! - kiabálom vissza, leszaladok és az ajtónál találkozom vele.

- Sziasztok lányok! - mondom nekik rájuk kacsintva. Mosolyognak.

Kézen fogva sétálok ki az ajtón Harryvel.

Harryvel beszállunk a fekete, fényes Mercedes Benz autójába. Bekapcsolom az övem és sóhajtok. Hatalmas estének ígérkezik.

Az út csendben telt, és örökké valóságnak tűnt. Egész úton a rádiónak az aprócska kijelzőjét figyelem. Harry megnyom egy gombot, a kép átvált a babaház biztonsági kameráira.

Basszus.

Harry megnyom még egy gombot, a kép átvált a nyomorult Hollyra, aki ott ül a kényelmetlen ágyon a cellában. Oh ne.

- Um.. H-hallgathatnánk a rádiót? - kérdezem Harryt remélve, hogy bekapcsolja a rádiót, ezzel kikapcsolva a biztonsági kamerák képét.

- Nem, Hollyt nézem. Nem bízom benne. - válaszolja Harry, szemei nem hagyják el a képernyőt.

Basszus, tudnom kellett volna a biztonsági kamerákról. Hülyeség volt ez a terv. Harry minden bizalmát elveszti a lányok iránt, főleg irántam...


* Holly szemszöge *

Harry cellájának fa deszkáján ülök. Aggódva rágom a körmeimet. Alig várom, hogy kijuthassak ebből az isten verte cellából. Még ha csak pár órája vagyok is itt.

Lépteket hallok a vinnyogó, régi lépcső felől. Biztos a lányok azok. Izgatottan mosolygom.

Látom Eviet, Kyliet, Macyt, Saraht és Lizt lesétálni a lépcsőn. Izgatottan tapsolok, de a lányok nem tűnnek túl boldognak. A szemeim kikerekednek.

Valaki van mögöttük, aki letolta őket a lépcsőn.

Harry az.