4. Fejezet

Senki sem szól egy szót sem, ahogy Harry levezeti Eviet, Kyliet, Macyt, Saraht és Lizt a hosszú, görbe lépcsőn.

Mit csinálnak itt? Mi történik?

Harry csöndben marad, ahogy kinyit másik öt cellaajtót. Meglepően nyugodtan invitálja be a lányokat a cellákba. Miért nem kiabál velük?

Harry gyorsan távozik ideges kifejezéssel.

- Mi történt? - kérdezem aggódva.
- Harry rájött a tervünkre - mondja legyőzötten Evie.
- Akkor miért nincs itt a többi lány is? - nincs értelmes ennek.
- Mi próbáltunk meg téged kijuttatni innen. Lolának nem tetszett a terv, Anna és Jess csak megfigyelők voltak. - informált Sarah.

Mindannyian a celláinkban ülünk, a levegőt csend tölti ki.

Borzalmas. Teljességgel borzalmas.

Harry beviharzik a szobába. Ez nem jelent jót.


* Juliet szemszöge *


A tervük kudarcba fulladt. Még csak gondolnunk sem kellett volna arra, hogy bárki bárhova elszökik.

Kíváncsi vagyok, Harry mit is csinálhat a lányokkal. Egyből itt hagyott, amint beléptünk a házba.

Felmegyek az emeletre, egyenesen a hálóba. Kinyitom az ajtót és egy rémült Jesst, Annet és Lizt látok. Mindannyian ki vannak kötözve egy székhez és a szájuk be van tömve. Izzadtak, horrorisztikus elfojtott sikolyok hagyják el szájukat. Ami miatt én sikítottam, az az extra szék volt a lányok mellett. Biztosan...nekem van kitéve.

- Mi a franc? - kiabálok sokkolt állapotban. Hogy csinálta ezt Harry?

Egy dühös Harry lép be a szobába.

- Juliet, teljesen elvesztettem minden bizalmat feléd. - mondja komolyan Harry. Nem tudok reagálni, szótlan vagyok.
- Sajnálom. Ne kötözz ki a székhez! K-kérlek. - mondom a falhoz simulva, félve, hogy Harry mit fog velem tenni.
- Oh kedvesem, ez a szék nem neked van. - Mi? Kinek?

Egy rémült Holly lép be a szobába. Ne. Nem teheti ezt. Hollyval ne, senkivel se! Már évek óta nem csinálta ezt. Csak amikor azt gondoltam erősödik az őrültsége.

Harry elkezdi kikötözni Hollyt a székhez, rózsaszín árnyalatú ajkai közé egy anyagot köt.

- Juliet, szeretlek, de.. - félbeszakítom Harryt.
- Fogd be, kibaszott különc! Nem teheted ezt, oké?! Mentálisan beteg vagy! - visítom. Ki kellett mondanom.
- A cellába, Juliet! - kiabálja Harry az ajtóra mutatva.
- Baszd meg. - mondom, megfordulok keresztbe tett karokkal. Ezelőtt még sosem csináltam ezt Harryvel. Féltem, hogy mit fog tenni.

Harry odasétált hozzám, és meghúzta a hajam. Visítottam fájdalmamban.

Harry lelökött engem a kemény, cement lépcsőn egyenesen a várbörtönbe.

- A cellába! MOST! - kiabálja Harry felpofozva engem. Követem az utasításait.

Harry kisétál a fogdából. Meglepetten állok ott. Általában mindig megbüntet, mielőtt bezár minket ide.

Harry gyorsan visszatér, kezében egy hosszú, fekete ostorral. Ne. Ne. Ne.

- Harry, kérlek. Ne, kérlek! - visítom. Könnyek folynak végig arcomon. Szemeim égnek a könnytől.

A többi lányra néztem a cellákban segítségért. Csak hátat fordítottak és csendben sírtak. Miért nem segítenek nekem?

- S-Sarah? Kérlek, segíts nekem - suttogom rettegve. Sarah homlokát ráncolja és megrázza fejét. Senki sem segít nekem.. Nem is igaz barátok.

- A falhoz te kurva! - kiabálja Harry. Követem az utasításait, leveszem a felsőmet. Könnyek versenyeztem orcáimon.

- Mondd nekem minden csapásnál, hogy szeretsz. - mondja Harry.

Harry megüt engem.

- Sz-sz-szeretlek - visítom hatalmas félelemmel és fájdalommal.

Ismét megüt engem.

- Sze-sze-szere-szeretlek - mondom ismételten, minden szó fáj.

Még egyszer megüt engem.

- Sze-szer... - nem tudom befejezni a mondatom, legyőztek. Már nem tudok beszélni.

Harry észreveszi és még egyszer megüt.

- Szeretlek! - visítom az utolsó alkalommal, összeesem kisírt szemekkel. Fekete szempillaspirálom végigfolyik orcáimon depressziós könnyeimmel.

Harry leköp engem, majd elhagyja a helyet.

- Ti, lányok... - ránézek Eviere, Sarahra, Kyliera, Macyre és Lizre. - Nem segítettetek nekem. - mondom gyengén.

- Te sem segítettél nekünk, Juliet. - mondja lefelé bámulva Macy.

Ránézek egy zavarodott kifejezéssel.

- Macynek igaza van. Tudjuk, hogy igazából mi történt közted és Harry közt. - mondja Kylie kerülve a szemkontaktust. Miről beszélnek?

- Oh, francba. - mondom, a hátam szörnyen fáj az ostorozástól. Sarah elmondja nekem, hogy van egy kis elsősegély láda a cellámban. Teszek egy kis kötszert a sebeimre, felsírok a fájdalomtól. Megöl.

- Most mit tettem? - kérdezem zavarodottan a lányokat.

- Tudjuk, hogy elmondtad Harrynek a tervünket. - mondja Evie bosszús hanggal.

- Mi? Én nem! - mondom nekik. Miért mondtam volna el?

- Mindannyian tudjuk, hogy szereted őt, Juliet. - mondja Sarah. Kibaszottul nem szeretem őt!

- Én nem! - kiabálom vissza. Meghökkennek.

- Igen, egy kicsit vonzó, de Jules, Ő egy bűnöző! - mondja nekem Macy. Azt hiszi mindent tud. SEMMIT SEM TUD.

- Fogd be! Csak hanyagoljuk, oké? - mondja Kylie szemeit forgatva.

Mindannyian csendben ülünk.


* Holly szemszöge *


Lolának, Jessnek, Annanak és nekem sikerült kiköpnie az agyagot. Igen, ostobaság, de jobb, mintsem egy madzag legyen a szádban. Megpróbáljuk elvágni a köteleket, de túl szorosan kötöznek minket oda a négy székhez.

- Most nem kellene ezt csinálnunk. - mondja Jess.
- Ti srácok, hülye faszok vagyok. Mondtam, hogy ez a kis terv nem fog működni. - mondja Lila bosszúsan.

Kínos csendben ülünk. Még mindig nem tudjuk, miért lettünk kikötözve a székekhez.

Harry visszasétál a szobába és észreveszi, hogy nincs a szánban az anyag. Megrázza a fejét.

- Pontosan miért is vagyunk ide kikötözve, Harry? - kérdezi Lola a szemeit forgatva.
- Így nem fogtok megszökni. A többi lány cellákban van, nekem pedig egy fontos találkozóm van ma este, szóval biztosra megyek, hogy ti kis porontyok nem fogtok megszökni. - mondja Harry. Ki leszünk kötözve az este nagy részében?
- Akkor miért nem vagyunk a várbörtönben? - kérdezi Anna Harryt.
- Mert ti nem próbáltátok meg kiszabadítani ezt itt - mondja Harry rám mutatva. - Megszöktetni, ellentétben Lizzel, Macyvel, Sarahval, Kylieval, Evievel és Juliettel.

Anna, Jess, Lola és én bólintottunk.

- Mennem kell. Ne próbáljatok megszökni, vagy nem fogok hezitálni hogy kibaszottul megöljelek titeket, ostoba libák. - Harry figyelmeztet minket, mielőtt elhagyja a szobát.


* Juliet szemszöge *


- Mit fogunk tenni? - kérdezem megtörve a hosszú kínos csendet.
- Semmit, nem tehetünk semmit. - mondja Evie csalódottan.
- Félek - nyöszörgi Sarah.

Erősen gondolkodva és csendben ülünk. Nincs semmi amit csinálhatnánk, semmi amit ehetnénk.

Néhány perc csönd után támadt egy nagyszerű; talán idióta; ötletem.

- Kylie! - mondom egy kicsit túl hangosan. Kylie azonnal rám néz.
- Igen? - válaszolja Kylie,
- Elég vékony vagy ahhoz, hogy kiférj a rácsok közt. - azt mondtam, amire gondoltam. Megéri a kockázatot?
- Uhm, Harry talán néz minket a biztonsági kamerákon keresztül? - mondja Liz.
- Negyven perce elment egy találkozóra. Most biztosan nincs a kocsijában, nem hosszú az út. - valóban ezt gondoltam?

Kylie nem mond semmit, csak megpróbálja magát átpaszírozni a fém rácsok között. Szerencsére könnyen átfér. Szerencse, hogy ennyire apró.

- Oh istenem. - mondja Kylie meglepetten.
- Oké, Kylie, mielőtt Harry visszatér szaladj a konyhába és hozd ide..- Kylie félbeszakít.
- Elszökhetek! Szabad vagyok! - mondja Kylie izgatottan ugrálva.
- Ne, ne is gondolj erre Kylie! - mondja Sarah rosszallóan Kylie ötletére. Sarahnak igaza van; Kylie nem mehet el. Harry meg fogja ölni őt!

- Szeretlek titeket csajok, de ez már túl sok lenne! - mondja Kylie, szemében könnyek gyűlnek.

Kylie felrohan a lépcsőn, az egész házat megtölti a bejárati ajtó nyitódásának hangja.
Wow, valóban lelépett.

- Nem, nem, nem. - mondja Liz fel-alá járkálva.
- Harry meg fogja őt ölni. - mondom a fejemet rázva.

Kylienak nem szabadott volna megszöknie; még csak rágondolnia sem! Az egész az én hibám, sosem kellett volna azt mondanom neki, hogy átfér a rácsok közt. Nem tudok mit tenni.


* Kylie szemszöge *


Amint elhagytam a házat, a lehető leggyorsabban kezdtem el szaladni. Végre kijutottam erről a helyről.

Még mindig futok; nem veszek levegőt és nem nézek hátra. Most egy hatalmas esőerdőn szaladok keresztül. Látom az utakat, épületeket, és az embereket. Megcsináltam! Megszöktem! Még néhány perc futás, és szabad vagyok!

Hirtelen a földre kerültem egy fekete sí maszkos alak által. Rémültem sikoltottam. Megpróbáltam felállni és kiszabadulni erős fogásából. Most örülök, hogy korábban vettem karate leckéket, amikor fiatalabb voltam.

Nem tudom ki ez a pasas, de biztos vagyok benne, hogy Harry próbál meg engem visszavinni oda.

Amint kiszabadultam a férfi szorításából, eszeveszett sebességgel kezdtem el rohanni. De a férfi túl gyors volt nekem. A földre lök és mielőtt bármit is tudnék tenni, elővesz egy éles bozótvágó kést. Sírni kezdek, az erőm azonnal elszáll, nem tudok felállni. Ismétlődően hasba szúr engem. A férfi leveszi a sí maszkot és leköp engem. Mielőtt láthattam volna a rejtélyes férfi arcát; minden elsötétült.

Nem lélegzem.

Nem beszélek.

Nem mozgok.

Halott vagyok.