10.Fejezet

*Holly szemszöge*

A kínos csend visszhangja tölti meg a szobát. Mindannyian csak ülünk az ágyainkon és nem csinálunk semmit. Mi lányok egyedül leszünk néhány napig, míg Harry ügyeket intéz. Nos.. talán meggyilkolni ártatlan egyéneket több precizitást igényel, de akárhogyan is, legalább elmegy, mert egy kicsi szabadság úgy, hogy Harry nincs a házban, az egyetlen forrása a boldogságomnak, mióta itt vagyok. Talán még az is, hogy a lányokkal jó barátok lettünk.

- Csinálnunk kellene valamit - javasolja Evie, ezzel megtörve a csendet.
- Mint például? - kérdezi Lola a szoba másik feléből.
- Játszunk valami sportot? Vagy játszunk társasjátékot? - amint a "játszunk sportot" szavak elhagyták Evie ajkait, izgatott lettem. Semmiféle fizikai tevékenységet nem csináltam, mióta itt vagyok a babaházba. Ez elszomorít engem, mert mielőtt Harry elrabolt, imádtam sportolni. Úgy ismertek hogy az "atléta lány". Szóval, mikor Evie javasolta hogy sportoljunk, azonnal egyet értettem.
- Gyerünk, játszunk sportot! - mondom boldogan. "Igen"-ek és nyöszörgések keveredése töltötte meg a levegőt.
- Játszhatnánk focit odakint hátul? - javasolja Sarah. Mindannyian egye tértettünk, kivéve Lola és Liz. A leglustább lányok, akikkel valaha találkoztam.

/Odakint/

- Hol tartja Harry a sportfelszerelést? - kérdezem keresve.
- Van egyáltalán Harrynek olyanja? - mondja Dakota.
Szerencsére Macy talált egy focilabdát elrejtve a bokorban.
- Oké, meg van a labda, gyerünk játszani! - mondja Macy, egyenesen felénk rohanva.

~

Két csapatba osztódtunk, hárman-hárman: Macy, Juliet és Én és Dakota, Sarah és Evie. Liz és Lola kint maradtam, hogy "számolják" a pontokat, pontosabban felhasználják indoknak, hogy ne keljen játszaniuk.

Azon voltunk, hogy valaki gólt lőjjön, én és a lányok szó szerint vad tűzként rohantunk, megpróbálva agresszívan gólt rúgni. Feladtam, hogy a lábaimmal birtokoljam a labdát, így Julietnek passzoltam, aki belőtte a győztes gólt.

Juliet felém rohan azt kiabálva "Nyertünk" háromszor lelkesen. Juliet megpróbált engem megölelni de én elutasítottam és hátráltam. Habár a mai nap szórakoztató volt, és barátságos voltam Juliettel, alias gyilkossal, nem fogadok el tőle egy ölelést. Juliet szemei megtelnek könnyekkel, ahogy vonásai átmennek legyőzöttbe. Befut a házba.

- Mi van Juliettel? - mondja Dakota, karját vállamra helyezi, a többiek pedig közelebb jönnek, hogy lássák mi történik.
- Mi nincs vele? - teszi hozzá Lola, a szemeit forgatva.
- N-nem tudom. Hamarosan visszajövök. - mondom mielőtt befutok Juliet után.

/Hálószobában/

Befutok a szobába és ott látom Julietet: a háló. És igazam van. Ott ül a rendezett ágyán zokogva. Odasétálok hozzá, leülök mellé, karjaimat vállára teszem, hogy nyugtassam.

- Juliet?
- Kibaszottul ne beszélj hozzám! - mondja Juliet, méreg önti el testét. Meglepődöm, hogy ezt hallom tőle. Ő sosem mérges.
- Jól vagy? - kérdezem Julietet, figyelmen kívóül hagyva az előbbi durva megjegyzését.
- Úgy néz ki, mintha jól lennék? Mindannyian utáltok engem ok nélkül. - Juliet lefelé bámul.
- Mi nem ut..
- De, utáltok! Minden egyes héten figyelmen kívül hagytok!
- Juliet...- miután ezt mondom, csend telepszik közénk. De néhány perc után, Juliet megtöri a csendet.
- Bízol bennem? - kérdezi Juliet meglepően. Nem tudom, hogy mit kéne reagálnom. Nem igazán tudom, hogy bízom e benne. Nem beszélek, csak ott ülök és az ujjaimmal játszom.
- Holly! - Juliet óvatosan megragadja a kezem, hogy nézzek rá. - Bízol bennem? - én csak Juliet nagy , barna nedves szemeibe bámulok, nem megerőltetve magam hogy válaszoljak. - Nagyszerű barát voltál Holly, Köszönöm, hogy elráultál engem. - mondja Juliet elhagyva a szobát.

Nem tudom miért, de frusztráltnak és depressziósnak érzem magam. Juliet valóban megbántva volt minden miatt, ami itt történik. Mielőtt tudtam volna, könnyek szöktek a szemembe. Mivan, ha Juliet ártatlan?

Nem tudtam, hogy amikor elsőnek találkoztam Juliettel, igaz barátság fog kialakulni kettőnk közt. Én csak nem tudtam, hogy ez így fog végződni. Nem tudtam, hogy a végére.... elvesztem őt.